A többi felsőoktatási ágban merőben eltérő helyzetet és fejlődési irányokat találni. Egyikben sem alakult ki a teológiákhoz hasonló méretű ’népi’ jelenlét. Kezdetben, az 1930-as évekig, minden szakképzési ágban egységesen csekély – egy heted, egy nyolcadnyi – a ’népi’ elemek részvétele. Ez az arány azonban mindenütt megnő a háború előtti vagy alatti években és a rendszerváltás harmadik iskolaévében már a korábbi szintnek a dupláját is megközelítette, sőt jogon és a mezőgazdasági szakon ezt a reprezentációs szintet lényegesen meg is haladta. A ’népi’ elemek jelenlétének statisztikai rangsora az 1940-es évektől láthatóan erősen széthúzódik. A legdöntőbb mértékű ’demokratizálódás’ a mezőgazdászok körében, utána a jogászoknál és a műegyetemistáknál figyelhető meg. Leglassabban és legkevésbé az orvosi és a bölcsészkarokon történt meg ilyen típusú elmozdulás, amennyiben itt a kommunista fordulat évében sem volt több mint egy ötödnyi ’’alulról’ induló diák. Ezekben az igen nagy eltérésekben kirajzolódni látszik a többé (bölcsész, orvosi) vagy kevésbé (mezőgazdaság, jogi) magas előzetes szellemi tőkebefektetést illetve intellektuális felkészülést kívánó egyetemi szakoknak a mindenfajta családilag felhalmozott tőkefajtát nélkülöző értelmiség-jelöltek számára igencsak különböző elérhetőségének logikája. Idevág az is, hogy a műegyetem volt hagyományosan a legpolgáribb (és egyben a leginkább fővárosi vagy nagyvárosi hátterű) diákság törzshelye, amennyiben a mérnöki szakmák estek legmesszebb egyrészt az ’úri’ középosztályból, másrészt a paraszti miliőkből kikerülő diákok szellemi horizontjától. Mégis, könnyen belátható, hogy a műegyetemi karok nyújthatták a rendszerváltás után az egyik legkedvezőbb iskolai felemelkedési csatornát az ’alulról’ (főképp a városi társadalom proletároid rétegeiből) jövő diákoknak, mert az idejutás elsősorban magában az iskolában elsajátítható szellemi kompetenciák megszerzésén múlott s kevéssé a középosztályi családok által az iskolán kívül biztosított források (különóra, szülői ellenőrzés vagy korrepetálás, otthoni könyvtár, stb.) kihasználásán.
Az 1940-es években kibontakozó mobilitási hullámban eléggé egyértelmű ellentét figyelhető meg a fővárosi és a vidéki főiskolák között. Budapesten mindkét egyetemen kezdettől fogva alacsonyabb volt az ’alsó’ elemek számaránya, mint vidéken. Ezek az aránykülönbségek majdnem végig fennmaradtak. A ’legdemokratikusabb’ rekrutációs modellt korszakunkban mindenkor a debreceni egyetem nyújtja, ahol végig közel egy harmadnyi a ’népi’ hátterű diákság aránya, bár ez természetesen ingadozik és – érdekes módon – az 1947/8-as ’fordulat évében’ sem rendül ki a korábbihoz képest felfelé az ’alsóbb’ rétegek részvétele. Debrecen mindenképpen kiemelkedik a többiek között e szempontból. Ehhez talán hozzájárul a helyi református teológiai fakultás viszonylag nagyobb súlya a diákszám szempontjából, összehasonlítva pl. a pesti katolikus teológiávl vagy a Pécsi egyetem Sopronba kihelyezett evangélikus teológiai karával. Debrecent követik a pécsi és a szegedi egyetemek, bár ez utóbbiakban nem nyilvánult meg a többihez hasonló erejű mobilitási trend a háború után megfigyelt évben. Ilyet elsősorban a pesti Műegyetem mutatott, ahol 1947/48-ban már jóval magasabb arányban voltak jelen ’népi’ hátterű diákok, mint a többi egyetemeken, kivéve az újonnan alakult Agrártudományi Egyetemen.
Összefoglalva az utóbbiakat, a főiskolákra és egyetemekre is csak az 1940-es években gyűrűzött be egy észrevehető demokratizálódási trend, bár ez Pécsett már korábban beindult és 1945 után mindenütt lényegesen kiszélesedett. Mindennek ellenére a végleges kommunista hatalomátvétel előtt a néptömegekből induló diákság képviselete igen korlátozott maradt, nem érvén el az érintett rétegek társadalmi képviseltettségének harmadát-felét.
A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:
Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
tanulmány(ok) ; magyar
(Szociológiai dolgozatok ;
5.)
A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú projekt
keretében készült.
eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és
Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8
Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció,
oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.
A könyv elérhetőségei:
http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon
https://mek.oszk.hu/10900/10983
Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a
fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze
meg!