Az egyetemi diplomás népesség ágazat, foglalkozás és vezetői beosztás stb. szerinti összetétele önmagában is érdekes adat: ez mutatja meg, hogy a társadalmi rétegződés egyéb komponensei által létrehozott hierarchia mennyiben vág egybe, ill. tér el az iskolai rétegződés által létrehozott hierarchiától.
Történetileg a tömegesedés előtti egyetemen diplomázottak[1] elsöprő többségét a gazdaság termelő szektoraitól távol találjuk.
1930-ban alig hat százalékuk dolgozott az ország népességének zömét foglalkoztató agrárágazatban, s mintegy tizenhat százalék az iparforgalmi szférában. A felsőfokú diplomával rendelkezőknek 63%-a a közszolgálatok és szabadfoglalkozások ágazatban tevékenykedett, amit gondolatban kiegészíthetünk a négy százaléknyi véderőben foglalkoztatottal és a zömében közszférából (esetleg a MÁV-tól, Beszkárttól) nyugdíjba mentek tíz százalékos tömegével. (Bár éppen szempontunkból a véderő csak mérsékelten számít, hiszen a Ludovika sosem volt klasszikus, azaz nem szakképző egyetem.)
A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:
Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
tanulmány(ok) ; magyar
(Szociológiai dolgozatok ; 5.)
A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú
projekt keretében készült.
eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a
19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és
Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8
Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció,
oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.
A könyv elérhetőségei:
http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon
https://mek.oszk.hu/10900/10983
Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a
fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze
meg!
[1] Bármilyen kiváló a régi magyar statisztika, annak
adatait nem tudjuk maradéktalanul összehasonlítani egy mai felmérés adataival.
A 19. századtól kezdve részletes adataink vannak pl. a mérnökökről, orvosokról,
középiskolai tanárokról, bírákról – de a diplomások derékhadát foglalkoztató
közigazgatás statisztikájában nem lehet elválasztani a felsőfokú végzettségű és
az anélküli tisztviselőket. 1920-tól kezdve vannak adataink a felsőfokú
végzettségűekről – de az 1920-as népszámlálás a Trianonnal kapcsolatos óriási
köztisztviselői területi mobilitás miatt csak óvatosan használható. Az 1930-as
népszámlásnak – szempontunkból – már valóban csak egy hibája van, az hogy nem
választja el a főiskolai és egyetemi végzettséget. De ez 1930-ban még nem olyan
nagy baj, mert a felsőfokú diplomával rendelkezők elsöprő többsége akkor még
egyetemi és nem főiskolai diplomával rendelkezik – ezért napjaink egyetemi diplomásokra vonatkozó adatait
tulajdonképpen összevethetjük az 1930-as felsőfokú
végzettséggel rendelkezők adataival. A későbbiekben – a népszámlálásokat
vizsgálva évtizedről évtizedre – rosszabb a helyzet szempontunkból, hiszen
növekszik a nem egyetemet, hanem főiskolát végzettek aránya, s e két csoportot
a későbbi népszámlálások sem választják ketté. Ezért is választottuk inkább azt
a megoldást, hogy a későbbi helyzet jellemzésére nem a népszámlásokat, hanem a
– következő lábjegyzetben leírt „50000-s” minta korcsoportos almintáit
használtuk.