Az összes eddigi kategória, mellyel a diplomások társadalmi térben elfoglalt helyét próbáltuk leírni éppen azért volt érdekes, mert a kategória maga valamilyen „eleve adott” összefüggésben volt a diplomás léttel, s ennek az „eleve adott” összefüggésnek az erősebb vagy gyengébb volta jelentette a leírás tárgyát – hiszen eleve adott összefüggés, hogy a modern társadalom valamennyire mindenképpen meritokratikus, ezért az ágazati-foglalkozási-beosztásbeli hely némiképp mindenképpen redundáns a diplomás mivolttal, vagy hogy a diplomás munkahelyek sokkal inkább koncentrálódnak városokban, melyek – funkcionalista szóval élve – „a környező falvak központjaként is szolgálnak”, mint a falvakban, ergo a diplomások valamennyire mindenképpen urbanizáltabbak stb. A nemi arányok is eleve adott összefüggések, hiszen bizonyos foglalkozások eleve férfifoglalkozások, sőt – épp a Humboldti egyetem korszakának jórészében – formálisan is akadályozták a nők egyetemvégzését.
Ha olyan társadalmi kategóriát akarnánk keresni, mely „nem redundáns” a diplomás mivolttal, de mégis társadalmi csoport-hovatartozást kifejező kategória, akkor a születési helyet, az apa foglalkozását, a középiskolázás helyszínét, a felekezetet és a nemzetiséget sorolhatnánk ide. Azonban az „ötvenezres” adatbázisban nincsenek adatok minderről, ezért innét csak az egyedül adott „felekezeti változót” vesszük alaposabban szemügyre.
Elsőként azt vizsgáljuk, hogy az egyes felekezeti csoportokhoz tartozók mennyivel nagyobb, illetve kisebb arányban fordulnak elő az egyetemet végzett népességben, azaz mekkora felül ill. alulreprezentáció jellemzi az egyes felekezeteketa humboldti ill. poszthumboldti egyetem által képzett népességet vizsgálva. [1]
1930-ban a diplomás népességet tekintve 2,6-szoros felülreprezentáció jellemzi az izraelitákat[2] (a numerus clusus által nem érintett nemzedékben ez háromszoros volt), 1,3-szoros az evangélikusokat[3]. Egymással pontosan egyenlő mértékű, 0,81-szeres alulreprezentáció jellemzi a római katolikus és református népességet, s az alsó sávban (bár „kevésbé alul”, mint a dualizmus korában, amikor nagytömegű délvidéki szerb és erdélyi román élt az országban) 0,75-szörös a görögkeletit és 0,56-szoros a görögkatolikust. (Népszámlás,1930, 68.p.)
A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:
Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
tanulmány(ok) ; magyar
(Szociológiai dolgozatok ; 5.)
A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú
projekt keretében készült.
eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a
19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és
Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8
Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció,
oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.
A könyv elérhetőségei:
http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon
https://mek.oszk.hu/10900/10983
Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a
fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze
meg!
[1] Ha a népességben 10 % az egyetemet végzettek aránya,
egy meghatározott felekezetben viszont 20 %, akkor kétszeres, ha 15%, akkor
másfélszeres felülreprezentációról beszélünk, ha viszont 5% , akkor kétszeres
alulreprezentációról. Ez a szám sokkal inkább kifejezi a diplomás mivolt és
felekezethez tartozás összefüggését, mint hogy a diplomások összetételében
egyik vagy másik felekezet hány százalékot tesz ki.
[2] Sokan kifejezetten diszpreferálják a zsidó mások az
„izraelita” szó használatát. E tanulmányban izraelitának nevezzük a
felekezethez tartozókat, zsidónak pedig mindenkit, akit különféle értelmezésben
az egyes kutatások ide sorolnak. Az izraelita felekezetűeknél, a kitértek
(akiket a társadalomtörténeti nyelv hozzá szokott számolni a szélesebb
értelemben vett zsidósághoz – számos jelzés szerint – magasabb arányban
diplomások. Az izraelita népességen belül a neológ közösséghez tartozókat – az
ortodoxokkal összehasonlítva - a világi iskolázottság magasabb szintje
jellemzi.
[3] Az evangélikusok iskolázottsági felülreprezentációját
történetileg a szászvárosok népessége okozza, 1930-ban már az evangélikus
magyar városi népesség.