Az 1925 körül[1] született nemzedékben az evangélikus diplomások még másfélszeres felülreprezentációt mutatnak, ami az 1945 körül született nemzedéknél már eltűnik, majd az 1965 körül születettnél 0,74-szeres alulreprezentációnak adja át helyét.
Hatodik
jelzésünk, hogy a népesség felét kitevő római katolikusság 0,83-s szorzóval, a
lakosság hatodát kitevő református népesség pedig 0,76-os szorzóval
alulreprezentált az egyetemi diplomások körében. (Az 1930-as adat mindkét
esetben 0,81-szeres reprezentáció volt.) Ez persze egyszerű matematikai
következménye is annak a ténynek, hogy fentebb pl. egy a lakosság negyedét
kitevő felülreprezentált csoportot találtunk – csak érzékeltetésül: a nem vallásos csoport önmagában nagyobb,
mint a történeti térben az összes
felülreprezentált csoport, tehát a zsidók, unitáriusok, evangélikusok voltak együttvéve. Mégis ennek kapcsán legalább két tényezőre
kell felhívnunk a figyelmet: 1. az 1948 előtti Magyarországgal szemben, amikor
katolikusok és reformátusok a teljes lakosságot dominálták, s emiatt e két
népesség alulreprezentációjáról kifejezetten a zsidó és evangélikus
felülreprezentáció miatt lehetett beszélni, most, hogy megnövekedett a
szekuláris csoport aránya, tulajdonképpen e két népesség alulreprezentációja hordozza azt az összefüggést, hogy a
felekezethez tartozó emberek alulreprezentáltak az egyetemi diplomás
népességben.
A római katolikusok a régi nemzedékben még 0,74-es alulreprezentációja 0,84-re javult, s a fiatalabb nemzedékben is itt tartja magát. A reformátusok mindegyik nemzedékben a 0,74-szeres alulreprezentációval szerepelnek.
Hetedik jelzésünk, hogy a görögkatolikusok 0,54-s szorzóval alulreprezentáltak. A görögkatolikus népesség nagyjából ott van, ahol a történeti determinációk mentén „lennie kell”, kb ugyanekkora volt az alulreprezentáció 1930-ban is. Tekintettel arra, hogy Hajdúdorog térségében mindig is élt egy falusias jellegű görögkatolikus népesség, azok a speciális körülmények, melyekre a görögkeletiek vonatkozásában utaltunk, az ő iskolázottságukat nem mozdította felfelé. Ezt a feltevést alátámasztja, hogy a bejegyzéskori népességben még csak enyhe - 0,96-szoros -alulreprezentációval számolhatunk.
Mindez – együtt azzal az információval, hogy a bejegyzéses értelemben vett felekezeti tagság vizsgálata alapján az evangélikusok régi nemzedékbeli másfélszeres fölénye a középnemzedékben még növekszik is, hogy azután a kétszeres értéken stagnáljon – azt jelzi, hogy míg az evangélikus népesség inkább kerül át a szekularizált csoportba, addig a katolikus népesség relatíve javítja helyzetét, melyet mindenekelőtt Budapest erős katolikus többsége ill. a keleti országrésznél fejlettebb Pannon térség katolikus jellege látszik magyarázni.
A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:
Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
tanulmány(ok) ; magyar
(Szociológiai dolgozatok ; 5.)
A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú
projekt keretében készült.
eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a
19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és
Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8
Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció,
oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.
A könyv elérhetőségei:
http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon
https://mek.oszk.hu/10900/10983
Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a
fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze
meg!