Az egyetem tömegesedését megélők – különösen oktatóként – hajlamosak úgy gondolni, hogy a humboldti egyetem által képzett értelmiségieket – ellentétben a ma végzőkkel – az értelmiségi többedik generációsság inkább jellemezte, s ennek – vagyis a hozott kulturális tőke különbözőségének – tudhatóak be a kétféle egyetemi népesség közötti különbözőségek… Az adatok ezt nem egészen támasztják alá… A humboldti egyetem klasszikus korszakában – az első világháború előtt – a hallgatói népesség változásának legpregnánsabb jegye az izraelita vallású hallgatók aránybővülése – mégpedig a Trefort-kori egyötödös aránytól, a világháborús évek egyharmados vagy annál is magasabb arányáig. Ez – nem felekezeti, hanem foglalkozási rétegződésben fogalmazva – azt jelenti, hogy a szülők körében a kiskereskedők, illetve legfeljebb felsőkereskedelmi érettségivel rendelkező kereskedelmi, pénzügyi, ipari tisztviselők aránya nőtt meg. Ezt a tendenciát a numerus clausus kétségtelenül visszavetette, így a két háború közötti korszakban a keresztény középosztályból kikerülő szülők aránya bizonyosan magasabb volt, mint korábban.
A „háromezres” TÁRKI mobilitási adatbázisból vett jelzések szerint a húszas és harmincas években született diplomások apáinak kevesebb, mint 10 % volt egyetemi diplomás, a negyvenes években születetteknél ez közel 30 %-ra ugrik, az ötvenes éveknél szinten marad, hogy azután a hatvanas években születettek esetében 60 % fölé nőjön.
A trend a tömegesedés következtében megfordulhat a most egyetemi diplomát szerzők apáinak mindössze negyede egyetemi diplomás. [1]
Természetesen a diplomás apák arányának radikális növekedése – amely tehát a tömegesedés előtti időszakot jellemzi - azzal is összefügg, hogy az apák nemzedékében általában is radikálisan megnőtt az egyetemi diplomások aránya. Ezért inkább a felülreprezentáció fejezi ki az elitkiválasztódás mechanizmusának változását, azaz két valószínűségnek a hányadosa: a számlálóba kerül, hogy mekkora az adott nemzedékben annak a valószínűsége, hogy bárkinek az apja egyetemi diplomás, a nevezőbe annak a valószínűsége, hogy az egyetemi diplomások apja egyetemi diplomás. E szerint az 1930-as években születetteknél 5,3-szoros, az 1940-es években születetteknél 5,9-szeres, az 1950-es években születetteknél 6,6-szoros, s az 1960-as években születetteknél pedig 8-szoros valószínűséggel lesz az egyetemi diplomás férfi gyereke is egyetemi diplomás… Ehhez képest a legújabb generációban már „csak” háromszor akkora[2] valószínűséggel lesz az egyetemi diplomások gyereke egyetemi diplomás, mint az átlag…
A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:
Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
tanulmány(ok) ; magyar
(Szociológiai dolgozatok ; 5.)
A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú
projekt keretében készült.
eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a
19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és
Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8
Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció,
oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.
A könyv elérhetőségei:
http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon
https://mek.oszk.hu/10900/10983
Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a
fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze
meg!
[1] Valójában csak a 2002-s beiratkozók körében végzett
felmérés áll rendelkezésre. (Oktatáskutató Intézet vizsgálata az elsős
egyetemistákról, kutatásvezető Lukács Péter) A lemorzsolódás nyilván
szisztematikus, s a végül diplomát szerzők körében többen származnak egyetemi
diplomás apától, mint a beiratkozók közül – de a trend ettől semmiképpen nem
fordulhat meg.
[2] A becslés
érdekében előbb a 2002-s oktatáskutató intézeti vizsgálat egyetemi végzettségű
apáinak százalékos arányát osztottuk a generációról az „50000-s”-ből gondolható
egyetemi végzettségi arányokkal. Ebből mintegy négyszeres valószínűséget
prognosztizálhattunk. Andor és Liskó szerint az 1997-ben nyolcadikosok apáinak
mintegy tizede diplomás (https://mek.oszk.hu/03600/03672/
F10-es táblázat) – ez esetben két és félszeres a valószínűség.