A fenti számítás során az egyes foglalkozások presztízsértékét egységesen a felsőfokú végzettségűek adott foglalkozás körében betöltött arányával határoztuk meg. Lehetséges azonban, hogy a felsőfok tömegesedésével egy egyetemi diplomás már azt is státuszinkonzisztenciának éli meg, hogyha olyan állást kap, melyet akár 100 % ban felsőfokú diplomások töltenek be – de ezek között sok a főiskolai végzettségü és viszonylag kevés az egyetemi végzettségű.
Ez alkalommal 90-es évek végi adatbázisunkban minden FEOR számhoz egy 0 és 1 közötti számot rendeltünk hozzá, mely azt mutatja, hogy az adott foglalkozáshoz tartozók körében a teljes népességben mekkora arányban találunk egyetemi diplomásokat. Az orvosok mellé tehát – akárcsak az előző számításnál - most is 1-es érték került, de az előző számításban szintén az élcsapathoz tartozó közegészségügyi felügyelők (lásd ismét: 1. sz. tábla) mellé már csak 0,15-ös érték, jól kifejezve, hogy egy fiatal medikus egy ilyen foglalkozásban túlképzettnek számítana. Ez a mutató jobban rétegzi a népességet. Nem csoda, hiszen a népességnek mindössze 0,36%-a dolgozik olyan munkakörben, ahol mindenki egyetemi diplomás, 0,75%-a olyanban ahol az emberek 90%-a, 1,13 %-a olyanban ahol 80%-a volt egyetemi diplomás, s 2,49%-a olyanban ahol 50%-nál több volt egyetemi diplomás. (Ha nem az átlagokkal akarnánk számolni azt is mondhatnánk, hogy ha valaki – egyetemi diplomásként - olyan állást kap, amelynek a betöltői nagyobb részben nem egyetemi diplomások, akkor ő nagy valószínűséggel fogja túlképzettnek tekinteni magát.)
Míg az előző számítási módnál azt láthattuk, hogy a főiskolai diplomások minden korcsoportnál alacsonyabb presztízsértékű állást tölthetnek be, mint egyetemet végzett nemzedéktársaik, most arról szerezhetünk benyomást, hogy az egyetemi diplomások - relatíve – inkább vannak olyan állásokban, melyekre nem jellemző az egyetemi diploma, mint a főiskolai diplomások olyanokban, amelyekhez nem jellemző a főiskolai diploma. (Ez mutatkozik meg abban, hogy az egyetemi diplomások foglalkozásait jellemző görbe minden korcsoportban a főiskolai diplomásokat jellemző görbe alatt marad.)
Az előző
számítási módnál a fiatal egyetemi diplomások hátránya a középkorúakhoz képest
csekély volt. Most világossá válik,
hogy az egyetemi diplomások a 34. életévük környékén töltik be a legmagasabb
presztizzsel rendelkező állásokat. Azaz a
legfiatalabbak elsősorban a közvetlen előttük járókhoz képest vannak hátrányban.
A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:
Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
tanulmány(ok) ; magyar
(Szociológiai dolgozatok ;
5.)
A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú
projekt keretében készült.
eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és
Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8
Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció,
oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.
A könyv elérhetőségei:
http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon
https://mek.oszk.hu/10900/10983
Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a
fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze
meg!