A történetszociológiai szakirodalomban számtalan tanulmányt szenteltek az elit definíciójának. (Áttekinti: Simon, 2006, Hartmann 2006, Scott, 1990) Hosszas elméleti stúdiumok nélkül megállapíthatjuk, hogy a definíciók egy része kifejezetten a hatalmi elitet tekinti elitnek, azokat az embereket akiknek a döntései a társadalom egészének (az eliten kívülieknek) az élete szempontjából fontosnak bizonyult, mások viszont kiterjesztik e fogalmat mindazokra, akiknek személye bármely szférában, bármely mezőben fontosnak, meghatározónak, ismertnek tekinthető. (vö kül: Aron, 1950. Bottomore, 1993. Clifford-Vaughan, 1980. Dahl, 1961. Dornhoff -Dye 1987. Giddens, 1974. Pareto, 1972. ). Különösebb további indoklás nélkül leszögezzük Karády Viktorral közös elitkutatásunkban[1] elit alatt a továbbiakban a szélesebb, minden alszférára kiterjedőt értjük.
A történeti elitkutatás a hagyományos történetírástól - hiszen azt már a 19. századi történettudomány ambicionálta, hogy a bemutatott intézmények legfontosabbnak ítélt professzorait vagy főhivatalnokait szisztematikusan bemutassa -többek között abban különbözik, hogy kiszűri a fontos és nem fontos személyek kiválogatására irányuló kutatói döntések esetlegességét.
Az eddigi, jelentős eredményeket hozó magyarországi történeti elitkutatások – mint pl. Bukodi (1998) Gergely (1992) Hadas, (2000), Hajdú (1996, 1997), Huszár (1993) Kovács I. (2001) Lengyel (1994, 1995), Müller (1996), S. Nagy (2001), Szakály (1998) Szelényi (1996), Takács (1998), s mások – azzal a logikával jártak el, hogy szakmánként, ágazatonként definiálták az elitbe kerülés kritériumait. Ezek a definíciók mindig az adott ágazatra jellemző elitpozíció elérését tekintik az elitbekerülés kritériumának, pl. az MTA tagság, egyetemi professzorság, vagy mondjuk ezredesi rang, Rt vezérigazgatóság elérését. A szakmánkénti hierarchia formalizálása a rekrutáció egyik legfontosabb kritériumának, a kutatói szubjektivitás kizárásának eleget tesz.
A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:
Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
tanulmány(ok) ; magyar
(Szociológiai dolgozatok ; 5.)
A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú projekt
keretében készült.
eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a
19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és
Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8
Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció,
oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.
A könyv elérhetőségei:
http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon
https://mek.oszk.hu/10900/10983
Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a
fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze
meg!
[1] A kutatás az Országos Tudományos Kutatási
Alapprogram, és a Nemzeti Kutatási Fejlesztési Terv segitségével folyt.