Az első érdekes nagylexikon az 1880-as évek első felében megjelent "Magyar Lexikon".[1] Ezt a művet végül is nem vettük számításba, mert már a kortársak részéről oly sok bírálat érte, hogy kérdésesnek tekinthető, hogy tulajdonképpen kinek az álláspontját, ízlésvilágát tükrözi a lexikoncímszavak összeállítása.

A 90-es évek hatalmas produkciója a Pallas Nagylexikon sokak szemében száz éven át a legkiválóbb magyar nagylexikon volt.[2] Azt, hogy az elitet a kortársak szemében reprezentálja, illetve, hogy releváns tudást tükröz, két „inputból” és három „outputból” állapíthatjuk meg. Input-tényező, hogy a lexikon szerkesztőbizottságában a tudományos elit nagyobb mértékben képviseltette magát, hogy többet költöttek a kiadásra, mint bármely korábbi hasonló vállalkozásnál, s hogy minden korábbinál hosszabb, 16 vaskos kötetből álló alkotásról van szó. Output-tényezők – azaz társadalmi elfogadottságra utaló jelzések –, hogy a lexikon 22 ezer példányban fogyott el (vagyis: minden tizedik érettségizett családfőre jutott egy kötet), ill. hogy a később útjára indított Révai Lexikon kiadásának megakadásakor – 1916-1918-ban – komoly könyvpiaci igény jelent meg a Pallasra, s hogy az 1990-es években a magyar piacon elsőként ez a lexikon jelent meg digitálisan.

A következő csoportot, a századforduló elitfogalmát a Révai Nagylexikon dokumentálja.[3] A Révai Nagylexikon pótkötetei, melyek a húszas, illetve harmincas években jelentek meg, a nemzetiségpolitikai szempontból oly fontos 1910-es években felbukkant elittagokról szólnak, illetve a Trianon által több részre osztott elit pályáját mutatják be.[4] Az „input” ebben az esetben a Révai által átvett Pallas teljes szellemi vagyona, az egyik legnagyobb magyar könyvkiadó teljes kapacitása, s a tudományos elit Pallaszhoz hasonló méretű bevonása. Az output elemeket – azaz az elfogadottság jelzéseit – sorra véve: A Révai az első világháború előtt 26 ezer előfizetővel rendelkezett. Az előfizetők elégedettségét jellemzi, hogy amikor a kiadó, attól tartva, hogy a befejezés reménytelen, a kötetek visszavásárlását ajánlotta mind a 26 ezer előfizetőnek, ezzel mindössze 150-en éltek. 1948-ig mintegy hivatalosan is ez volt „a” nagylexikon – annak ellenére, hogy a két háború között komplett nagylexikonok jelentek meg, pl. Dante, Gutenberg, s főképp a már második világháború éveibe is belenyúló Új Idők Lexikona. A Révai – a hatvanas évek elején megjelent, leginkább az ötvenes évek tudományos kutatásaira támaszkodó Új Magyar Lexikon kisebb terjedelmének és néhány év múltán marxista körökben is dogmatikusnak tartott szellemiségének köszönhetően – a kilencvenes évekig a középrétegek fő referencia-lexikona maradt. A Révai a rendszerváltás-táji reprint konjunktúra idején ismét megjelent, a 90-es évek óta pedig digitalizált formában is létezik. A rendszerváltás utáni első nagylexikon-sorozatot Révai Új Lexikona néven volt érdemes megjelentetni – ez önmagában bizonyos tekintélyt kölcsönzött a sorozatnak.[5]

A két régi általános lexikon mellett, két sajátos szempontú lexikont is elitrekrutációs alapnak tekintettünk: a kétkötetes Keresztény Magyar Közéleti Almanachot, mely 1939-es kiadási időpontjával olyan kortársak lexikonaként szolgált,[6] amely nemcsak a két háború közötti, de az 1918-at megelőző évtizedeknek is alapvető forrása, bár a második zsidótörvény évében készülvén az elit jelentős részét kizárja érdeklődési köréből. A másik – ezt kiegészítő – sajátos válogatást a Zsidó Lexikon biztosítja, mely 1929-es kiadási dátumával az izraelita vallású és kikeresztelkedett kortársak páratlanul gazdag gyűjteménye, de a dualizmus korának is fontos forrása.[7]

Természetesen azokról a személyekről sem feledkezhettünk meg, akik a korszakban, illetve az azt közvetlenül követő évtizedekben megjelent lexikonokban nem szerepeltek, de a „történelem mérlegén” súlyosnak bizonyultak. A „történelem mérlegének” szerepét – első terveinkben - a Kádár korszak talán legtárgyilagosabb lexikonára a Magyar Életrajzi Lexikonra[8] és a rendszerváltás után hasonló címen megjelent pótkötetre bíztuk.

 

 

A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:

Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor

tanulmány(ok) ; magyar

(Szociológiai dolgozatok ; 5.)

A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú projekt keretében készült.

eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8

Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció, oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.

 

A könyv elérhetőségei:

http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon

https://mek.oszk.hu/10900/10983

 

Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze meg!



[1] Rautmann Frigyes könyvkiadó és Somogyi Ede szerkesztõ 1879-1882 között adták ki tizenkét kötetben.

[2] A Gerõ Lajos által 1884-ben alapított Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság vállalkozásában 1893-1897 között jelent meg a Pallas Nagy Lexikon tizenhat – a magyar nagylexikonnál lényegesen nagyobb – kötetben.

[3] A 20 kötetet, 17 000 oldalt, 113 millió betűt tartalmazó Révai Nagylexikon 1910-től jelent meg. Ebből 1916 májusáig 14 kötet. 1920 és 1926 között jelent meg a 15-19. kötet.

[4]  A 20. kötet (az 1927-es kiadású pótkötet) 940 oldalt tett ki. (A 19. kötet végéhez kapcsolva megjelent néhány oldallal együtt.) Az 1935-ös pótkötet 856 oldal lett.

[5] A Révai Új Lexikona nem vált tudományosan elfogadott standard kézikönyvvé.

[6] A húszas évektől jelentek meg kisebb terjedelmű kortárs lexikonok, mint pl. a Ki kicsoda, ill. a Magyar Társadalom Lexikonja. Külön kötet jelent meg a határon túli magyar kortársakról.

[7] Az Újvári Péter szerkesztette lexikon az 1990-es években reprint formában is megjelent. Digitális kiadása e sorok szerzőjének kísérlete volt a 2000-es években, s már megjelent a http://www.zsidlex.extra.hu honlapon, illetve a Magyar Elektronikus Könyvtárban is.

[8] A hatvanas évek végén lezárt kétkötetes életrajzi lexikont tíz évvel később a teljes művet 150 %-os méretűre bővítő pótkötettel látták el, melyet a rendszerváltás után egy ugyanakkora kötet követett – így mintegy 3500 lexikonoldalról van szó.