Világosan meg kellett azután határozni az elitbe kerülők időbeli körét.

A modern elitekre irányuló kutatás kezdőpontját annyira szabad csak a régmúltba helyezni, hogy a nemesi származás hiánya ne jelentsen leküzdhetetlen hátrányt, hogy létezzenek azok az intézmények, amelyek segítségével modern, vagy a modern mintákkal összevethető elitbekerülési utak lehetségesek. Ilyen kezdőpontként a Magyar Tudományos Akadémia létrejöttét, s a 19. században először összeülő, a későbbi liberális törvényeket megalkotó országgyűléssel jogfolytonos parlament összeültét tekinthetjük, azaz az 1825-s évet. Ha azt mondjuk, hogy a 75 év feletti embereket figyelmen kívül hagyjuk, akkor (1825-75=1750) az 1750 előtt született személyeket hagyhatjuk ki az elitből. Az 1750-es év azért is jónak tűnik, mert így a fiatal felnőttek már a felvilágosult abszolutizmus időszakára jellemző hivatali ill értelmiségi karriermintákkal találkozhattak, mely a sok tradicionális kötöttség és kényszer mellett már fiatalkortól lehetővé tette számukra modern életmód folytatását, a modern kultúra intézményrendszerével való találkozást.

Mindezzel együtt természetesen elitünkön belül éles különbséget kell tenni azok között, akik 1850 után a modern (szaktudományos képzésre, érettségire épülő) középiskola-rendszerbe jártak, s felnőttkorukban a polgári Magyarország intézményrendszerébe illeszkedtek, valamint azok között, akik még az ezt megelőző korszakban szocializálódtak..

A történelmi Magyarország rendkívüli etnikai sokszínűsége a 18. és 19. században nem okoz valódi gondokat. A Magyarországon született potenciális elittagok elsöprő többsége ténylegesen Magyarországon csinál karriert, s ez a karrier képesíti őt arra, hogy a századfordulón és később megjelent hazai lexikonok önálló szereplője legyen. A huszadik század első évtizedeiben azonban már számos olyan személyiség végzett egyetemet, sőt kezdte meg újságírói, ügyvédi stb. karrierjét, akiknek a pályája már az 1919 utáni Romániában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Ausztriában, bontakozott ki. Potenciális létszámukat tekintve különösen a Romániában és Csehszlovákiában karriert csinált elitek jelentősek, az 1919 után kibontakozó teljes szlovák tudományos és politikai intézményrendszer, maga a Hlinka-féle néppárt környezete, s természetesen a Tiso-i Szlovákia „elitje” tartozik ide, de a román szellemi életben is külön vonalat jelent a transsylvanizmus, s a két háború közötti román parlamenti váltógazdaság egyik pártja, a Nemzeti Párt, dominánsan erdélyi politikusok aktivitásán alapul. Noha ezek az emberek nyilvánvalóan magyarországi elittagként kezdték meg pályájukat, de az 1918 előtti magyar lexikonokban – a legfontosabb személyiségek kivételével – még, az 1918 utániakban pedig már nem szerepelnek. Ezt a hiányosságot csak szlovák, román, jugoszláv enciklopédiák, vagy nemzetközi kortárs-lexikonok segítségével lehetne pótolni. A határon túli magyarok elitje ugyanakkor része a jelen vizsgálódásnak is, mert a magyar közvélemény – s a lexikonok szerkesztősége – mint a magyar elit részét tartotta őket számon. A két háború közötti időszakban lexikonelitek tehát a közben határon túlra került nem magyar elitcsoportokkal szisztematikusan szegényebbek, mint az 1918 előtti elitek.

Az elitrekrutáció időbeli lezárására kétféle lehetőség kínálkozott. Mondhattuk volna azt, hogy a szó szoros értelemben napjainkig visszük az elitrekrutációt, s a 2000-s években megjelent nagylexikonba bekerült személyeket is kivétel nélkül az elit tagjának tekintjük. E személyek jelentős részénél azonban a történeti távlat még teljesen hiányzik, hiszen a rendszerváltás után felbukkant személyiségekről van szó, sőt még az is számíthat, hogy pl. melyik ciklus politikusa az illető, hiszen pl. az 1998-2002-s parlamenti ciklus politikusai közül az abc elején lévő betűkkel kezdődő nevűek már nem kerülhettek bele az 1990 és 2006 között megjelenő lexikonba, az abc végén lévők pedig igen…

A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:

Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor

tanulmány(ok) ; magyar

(Szociológiai dolgozatok ; 5.)

A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú projekt keretében készült.

eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8

Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció, oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.

A könyv elérhetőségei:

http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon

https://mek.oszk.hu/10900/10983

Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze meg!