Az 1. táblázatból jól kiolvasható, hogy a bölcsészkarok viszonylag széles oktatói gárdával voltak ellátva, számszerűleg az orvosi karok mögött a legnagyobbakkal, különösen Kolozsvárott, ahol a két bölcsészkar nagyságrendileg azonos számú oktatót sorakoztatott fel, mint a medikusokat képző fakultás, amellett, hogy (legalábbis 1900 felé még) sokkal kevesebb hallgatójuk volt. Ez a helyzet eredményezte azt, hogy a bölcsészkarokon az egész felsőoktatásban mindig a legkedvezőbbek között volt az egy oktatóra jutó diákszám, tehát az oktatás leggyakrabban kiscsoportos közegben folyhatott. A diákok és oktatók alacsony aránya a bölcsészkarokon megközelítette a papképző intézményekben vagy a budapesti katolikus teológián megfigyeltet, esetenként ezekénél is jobb volt, bár a jogi karokon és akadémiákon kívül az összes intézmény idevágó jelzései az átlag körül mozogtak vagy alig haladták ezt meg. Ebből a helyzetből többféle következtetést lehet levonni.
1.táblázat
Az
Egyrészt jól kitűnik az adatokból a pesti karok abszolút dominanciája az egész főiskolai piacon, legalábbis azon, amelyet hivatalosan főiskolainak ismertek el (így például országos statisztikai adatok illusztráltak) és a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium felügyelt.[1]
Az 1. táblázat szerint pesti karok (a Műegyetemen kívül) 1900-ban az összes főiskolai oktató 33 %-át, 1910-ben már 36 %-át foglalkoztatták, a bölcsész oktatóknál ezek az arányok mintegy 70 %-ot tettek ki. A diákszámok szempontjából az egyenlőtlenségek még erősebbek voltak. Az összdiákságnak mindkét évben közel felét (48-49 %-át) adták a Pesten tanulók, de a szűken vett bölcsész piacon 1900-ban 75 %-át és 1910-ben már 79 %-át. A fővárosi túlsúly tehát igencsak meghaladta a bölcsészeknél az átlagot – ami magyarázható avval, hogy csak két kar diákjairól van szó -, s az idővel egyáltalán nem csökkent.(L. uo.)
A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:
Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
tanulmány(ok) ; magyar
(Szociológiai dolgozatok ; 5.)
A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú
projekt keretében készült.
eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a
19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és
Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8
Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció,
oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.
A könyv elérhetőségei:
http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon
https://mek.oszk.hu/10900/10983
Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a
fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze
meg!
[1] Az oktatásügyi összesítésekből rendre hiányzottak a
régi rendszer végéig (bizonyos időleges kivételekkel) a szakfőiskolák,
nevezetesen a tisztképzők (korszakunkban a Ludovika Akadémia), a művészképzők,
a (mező)gazdasági tanintézetek, a kereskedelmi akadémiák és a Selmecbányai
Erdő- és Bányamérnöki Főiskola. Ezeket részben nem a VKM kezelte, részben a
korszak nagyobbik része alatt még nem követeltek érettségit, gyakran még a
nyolc középiskolai osztály elvégzését sem. Mindenesetre a dualista korszak
felsőoktatási statisztikáiban csak elvétve találtak helyet, akkor is csak
elkülönítve a többi tanintézettől.