Nem
jelentéktelen korrelációt lehet megállapítani a magántanárok hallgatóságának
maximális nagysága és a későbbi karrier alakulása között. A 72 megfigyelt
esetből 21 olyan oktató volt, akinek hallgatósága olykor meghaladta az 50-et.
Ezek túlnyomóan magas egyetemi karrier várományosai is voltak. Közöttük 17 egyenesen
Budapesten lett egyetemi tanár, 1 Kolozsvárott s csak 2 nem került főiskolai
beosztásba. A 27 magántanár közül, akiknek maximális hallgatósága 20 és 50
között volt, már csak 8 végzett a pesti egyetemen, 2 egyéb fővárosi vagy
külföldi főiskolán, 7 Kolozsvárott, míg 8 nem nyert el más főiskolai pozíciót.
Az a 24 magántanár, akiknek legfeljebb 20-nál kisebb hallgatóságuk akadt,
harmadrészt (8) nem folytatott egyetemi pályát, azonban
Ezekután rátérhetünk prozopográfiai kutatásunk másik nagyobb témájára, ami a rekrutációra vonatkozik. Ez a témavilág azonban csak komparatista módon közelíthető meg érdemlegesen, mégpedig mind ’külső’, mind ’belső’ hasonlításokra alapuló kísérleti összevetésekkel.
A ’külső’ megközelítés a tárgyalt oktatók adottságait a különbözőképp konstruált rokonnépességek megfelelő jellemzőivel hasonlítja össze. Ennek a mi esetünkben az a veszélye, hogy az összehasonlított népességek statisztikai nagyságrendje annyira eltérő – hiszen a tárgyalt oktatói csoportra vonatkozó információkból néhány száz van, míg a rokonnépességeké sokezres nagyságrendű vagy ennél is több -, hogy ez csökkenti a százalékarányos különbségek jelentőségét. A másik nehézséget itt az esetlegesen (tehát nem a statisztikai véletlen szabályai szerint) megoszló adathiány okozza.
Ez utóbbi a ’belső’ összehasonlítások érvényességét éppúgy kérdésessé teszi valamelyest. Ezek a tárgyalt alnépességekre vonatkoznak, lényegében a két város humán és reál irányultságú bölcsész oktatóira. Ez a megoszlás a statisztikai relevancia szempontjából túlontúl szétaprózza a vizsgált oktatók kis volumenű csoportját s az adathiányokkal tovább gyengül az alcsoportok között megfigyelhető eltérések szignifikanciája. Ezért az alábbiakban csak kétfajta ’független’ háttér-tényező hatását elemzem részletesebben, a regionális háttérét és a felekezetét. Ezekre nézve az adathiány viszonylag csekély, jó összehasonlítható rokonnépességeket lehet bevonni a tárgyalásba s mindkét változó a diplomás népességek társadalmi szelekciójának a kutatásban gyakran vagy ignorált vagy csak felületesen bemutatott vonatkozásait képviseli.
Az oktatástörténet s az egész honi társadalomtörténet egyik súlyos gyengesége ugyanis a regionális egyenlőtlenségek messzemenő elhanyagolása, pedig ezekre nézve még a 19. század utolsó évtizedeire visszamenőleg is sokfajta statisztikai utalást találni (pl. a VKM kormányjelentéseiben).
A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:
Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
tanulmány(ok) ; magyar
(Szociológiai dolgozatok ;
5.)
A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú
projekt keretében készült.
eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és
Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8
Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció,
oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.
A könyv elérhetőségei:
http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon
https://mek.oszk.hu/10900/10983
Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a
fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze
meg!