
CÍMLAP
A magyar népköltés gyöngyei
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
A baraczkfa pirossal virágzik
A berencsi utczát
Ablakomon ne koczogtass
A Csap-utczán végig
Addig a házamból
Addig bánom
Adj kezembe egy pohár bort
A fekete holló
A fényes csillag is
A fogoly katona
A gőzösnek
A gulyás szeretője
A hideg szél fujdogál
A hol én elmegyek, még a fák is sirnak
A huszárok
A hű leány
A jegenye
A kardomnak markolatja ezüstből
A kinek nincs szeretője
A királyfi
A kit az én szivem szeret
Akkor lesz
Akkor volna szép
Akkor zengett Buda vára
A kutasi csárda
A legszebb virág
Alsó-bátki nagy toronyba
Aluszol-e, te juhász?
A malomba mentem
Amoda egy virág
Amoda van egy kis kerek erdő
Amott kerekedik
Amott látod
A megcsalt leány
A megölt legény
A molnár inasa
Angyal Bandi
A párja vesztett gerlicze
A pozsonyi kisasszony
A rab legény
Arany ezüstért
"Argyélus"
Arra járjunk, arra
A rédicsi patak parton
A sági biró leánya
A subámnak
Asszuszőlős, átalag
A szerelem
A székely katona
A szőregi utcza
A tárnoki hires urak
A Tiszából a Dunába
A világot csak nevettem
Az a kis lány
Az alapi ménes
Az alapi tó szélében
Az alföldi csikós
Az alföldnek sik mezején
Az árva leány
Az áspiskigyó
Az ég alatt
Az én rózsám
Az erdőben
Azért csillag
Azért hogy én szegény vagyok
Az eső is esik
Az ispánné leánya
Az ökör a földet
Azt gondolod
Azt gondolom, hogy az eső
Azt hallottam Várad felől
Azt mondják
Azt üzenték
Áldd meg Isten azt az utczát
Áll a verbunk, tánczoljunk
Állj előmbe rózsám
Álom, álom, édes álmom
Ángyom, ángyom
Árokparti csalány
Árva az a madár
Árva giliczéről
Árva vagyok
Ázom, ázom
Bajusz kell a magyarnak
Bakatoborzó
Balatonon jár a hajó
Bárcsak hamar
Bécsi kendő, lobogós
Befujta az utat
Berki, Berki, szegény Berki
Be sok falut
Be van az én szüröm ujja
Biró Máté
Bíró uram, bátyám uram
Bogár Imre
Bor, bor, bor, bor
Bort, bort, korcsmárosné
Bort iszom én, nem vizet
Bujdosik az elmém
Bujdosik a kedves rózsám
Bujdosik az árva madár
Bús az idő
Búsultam én, búsulok is
Búza, búza, be szép tábla búza
Csak azért szeretek falu végén lakni
Csak engem ugat a kutya
Csak még egyszer
Csalom a szemedet
Csaplárosné, gyujts világot
Csenke felől
Cserebogár, sárga cserebogár
Csillagok, csillagok
Csillagos az ég
Csősz leszek én
Dancsuj Dávid
Debreczenben kidobolták
Debreczenben nyílik egy szép rózsafa
De haragszom a szemedre
Dinom-dánom, sógor
Egybegyültek
Egy leánynyal megkináltak
Egy madarat kergettem
Egyszer egy barát
Egyszer ide
Elhervadt a kék ibolya
Elmegyek már
Elment a madárka
Elment az én rózsám
Elmenten én a szőllőbe
Elvesztettem
Erdő, erdő, be szép kerek erdő
Erre, erre
Esik eső, latom én azt
Este akar lenni
Este jött a parancsolat
Esteledik, alkonyodik
Este van már
Eszem adta kis barnája
Ez a kis lány megy a kutra
Ez a szemem ez, ez
Ez a szemem, ez az egyik
Ez az én szeretőm
Ezer esztendeje
Ezt a kerek erdőt
Édes anyám karján nevelt
Édes anyám
Édes anyám szült engem
Édes anyám rózsafája
Édes rózsám
Éljen, a ki most iszsza ki
Én csak hirül hallom
Én Istenem
En Istenem mi az oka
Én vagyok az, a ki nem jó
Én vagyok az, a ki voltam
Fakó lovam fel van kantározva
Faluvégén
Falu végen, szegleten
Fáj a szívem
Fáj a szívem
Fáj a szívem
Fáj, fáj, fáj, fáj
Fehér ruha
Fekete pántlikám
Fekete szem, piros orcza
Fekete városban
Felszállott a páva
Férjhez adnám a lányomat
Fujd el, jó szél
Görög Ilona
Gulya, gulya, arany gulya
Gyenge a lány
Gyere be rózsám, gyere be
Gyere, rózsám, az erdőre
Gyere pajtás
Gyí fel, sárga
Gyolcs az ingem
Haj, rózsa, rózsa
Hallod-e, te barna kis leány
Hallod-e te, juhász
Ha bemegyek
Ha én gólyamadár volnék
Ha én rózsa volnék
Ha felülök
Haja, haja, haja
Haja, haja, hajnal akar lenni
Hajh, be szépen világít
Hajdanában
Hajnalodik, harmatozik
Ha látom
Ha meghalok
Ha meghalok, tudom, eltemetnek
Ha meguntad rózsám
Hamis a szemed
Ha nem voltál jó szerető
Haragszik a gazda
Haragszik a rózsám anyja
Haragszom az olyan szóra
Haragszom én az olyanra
Három alma
Három bokor
Három csillag van az égen
Három éle van a sásnak
Három fehér kendőt veszek
Három hordó borom van
Három icze kendermag
Háromszor is
Ha te elmégy
Ha valaki vigan él
Hej, amaz az én rózsám
Hej, csicsóka
Hej! csillagom
Hej, te fényes holdvilágom
Hej, gazd' uram
Hej, huj, magyar ember
Hej, huj! Sobri pajtás!
Hej! sokféle a szerelem
Hervad az a rózsa
Hogyha folyó
Hogyha nékem száz aranyom volna
Hortobágyi pusztán
Hozott bátya
Hová lábad teszed
Hová tegyem a subámat
Hull immár a fa levele
Huszár vagyok, lelkem babám
Huzd ki czigány, azt a nótát
Huzzák
Idegen földre ne siess
Ide künn a zöld erdőben
Idő, idő
Ifjuság
Igyál, betyár, múlik a nyár
Igyunk, igyunk
Irnék, ha lehetne
István királyról
Isten átkát nem kivánom
Isten hozzád, Kecskemét városa
Isten hozzád, Nógrád
Itt hagynám én ezt a várost
Jaj annak a fának
Jaj be magas
Jaj de édes ez a méz
Jaj de édes ez a méz, hopp!
Jaj, Istenem
Jaj Istenem, de víg voltam
Jaj Istenem, de megvertél
Jaj Istenem, én hogy élek
Jaj már minekünk
Jere hozzám
Jobb a bor, jobb a bor
Jó bor van itt
Jól meggondold
Jöszte hozzám, szép madárka
Juhász legény bundája, hm!
Juhász vagyok, búsan őrzöm
Julia
Kádár Kata
Kakas a szemeten
Káka tövin költ a rucza
Kalapom szememre vágom
Kaszás csillag
Katonának vagyok írva
Kedves rózsám
Kék a kötőm kerületi,
Két kerekü kordán járok
Két út van előttem
Kerek az én kalapom
Kerek az én kis kalapom
Kerek az én kis kalapom
Ki az ő édesít
Kicsi nemes legény
Kifordítom, befordítom
Kihajtottam, Virág ökröm
Kiöntött a Tisza vize
Kiöntött a Tisza vize
Kimenék egy hegyre
Kinek van, kinek van
Kipattant a búza szeme
Kisérj ki rózsám síromig
Kis-Kanizsán a víz mellett
Kis kertemben
Kis kertemben
Kis kertemben kinyilott az ibolya
Kis-Komárom
Kis kutya
Kis pej lovam térdig sáros
Kis szekeres
Kiszáradt
Ki tanyája ez
Ki van a szekerem
Kizöldült az erdőfája
Komor fölöttem
Korcsmárosné
Korcsmárosné, de ugat a kutyája
Korond között
Kossuth Lajos a Bakonyban
Kossuth Lajos: édesapám
Kossuth Lajos, Kossuth Lajos!
Kőmives Kelemen
Könnyebb
Könyeimnek záporából
Könnyű a németnek
Kukoricza szára
Lábad akármerre
Lám megmondtam
Lányok fonják a lenszöszt
Látod, rózsám
Látom, az életem
Látom életemet
Legyen úgy, mint régen volt
Letörött a kutam gémje
Lóra, csikós, lóra!
Lyukas a szűröm
Madárka
Magasan repül a daru
Magasan száll a felhő
Magyarország édes fia
Masiroznak
Már eljött
Már ezután
Már minálunk megismerni
Már minálunk verbuválnak
Megégett szent-péteri hodály
Meghalok csurgóért
Meg is házasodnám
Megkötöm a lovamat
Meg ne mondja, komám asszony
Megvettem a szeretőmet
Megyek ide
Még a galambnak
Még azt mondja
Még azt mondja az osztrák
Mért nincs minden lánynak
Micsoda csárda
Micsoda erdő ez?
Miért az ördögért
Miért ragyog
Mi fehérlik ott a síkon
Mig a leány hajadon
Mikor a betyárok
Mikor a menyecske
Mikor bujdosni
Mikor én nőtelen voltam
Mikor én nőtelen voltam
Mikor masirozunk, kapitány uram?
Mikor nyolcz esztendős voltam
Minden falu édes hazám
Mindenfelől
Minek van
Mink vagyunk a rózsák
Mi magasabb
Mondd meg, rózsám, hány inged van
Mondd meg édes rózsám
Most jöttem a hortobágyi pusztáról
Nagy-Abonyban
Nagy az én rózsám ereje
Nagy a világ
Nagy gazda volt
Nagy hófuvás van
Nagy oka van
Nagypénteken
Nyalka kurucz
Nyisd ki babám az ajtót
Négy ökröt adtam
Ne higyj a legénynek
Ne higy, pajtás, a németnek
Ne kapj olyan nagyon
Nem anyától lettél
Nem átkozlak
Nem forog a dorozsmai szélmalom
Nem hitted, rózsám
Nem kell nekem papiros
Nem úgy van most
Nem vagy legény
Nem vagyok én adós
Nem vagyok én oka semminek
Nézz, rózsám
Nézz, rózsám, a szemembe
Nincsen dézsma
Nincs édesebb
Nincs édesebb
Nincsen kedvem
Nincsen kedvem
Nincs nekem egyebem
Nincs szebb virág
Nincsen széna, nincsen abrak
Nincs szebb virág
Nincsen virágos kert
Ó, hogy fülemile
Ó Istenem
Olyan vagy te rózsám
Páva, páva
Pesten jártam iskolába
Piros alma az orczája
Piros czipő, piros pántlikára
Putnokon már kihajtották a nyájat
Rácz-Keresztur felől
Rákóczy kis urfi
Rákóczi Sámuel
Retteg pej paripám
Rigó, rigó
Ritka búza
Rózsa Sándor
Rózsa virít, rózsa nyilik
Rózsa vagy
Rózsa vagy, rózsa vagy
Sárga csikó
Sárga lábú
Sárga ló
Sárga rigó, darázsfészek
Seprik a szentgyörgyi utczát
Sír az apám, sír az anyám
Sír az egyik szemem
Siroki erdőben
Siroki erdőben (románcz)
Sohasem vétettem Székes-Fehérvárnak
Sorozáskor
Söprik a
Szabad a madárnak
Szabad madár vagy te, rózsám
Szabad péntek, szabad szombat
Száll a felhő
Szállj le holló, szállj le
Száraz fűre
Szeged felől
Szeged felől van egy kerek erdő
Szegedi kaszárnya
Szegény panyókás németi
Szegény vagyok
Szemeimet
Szennyes az én ingem
Szerelem, szerelem
Szerelem van minden fűben
Szeress
Szeress, rózsám
Szeretem én magát nagyon
Szeretlek, szeretlek
Szerettelek, nem kellesz már
Szerettelek, nem tagadom
Szél hajtja a habot
Széles a kedvem
Széles az ökröm szarva
Széna, széna, széna
Szép a baka
Szép a tavasz
Szép Ilona
Szép Julia
Szép világja a magyarnak
Szivem gyönge szivére
Szomorún búg
Szól a világ
Szólnak a kakasok
Szőlőtőke, venyige
Találsz, rózsám, találsz
Tavasz lesz már
Te kerítéd
Tera
Tisza partján
Töltsd meg, fráter, poharamat
Trombitálnak, trombitálnak
Tudtam én azt
Tudjátok-e
Túl a Dunán zörög az ég
Túl a vizen
Ucczu bizony
Udvarom, udvarom
Udvarhelyről
Ugy elmegyek
Uram, uram
Vagy ülj ide
Válás
Van kökényfa
Várj meg
Vásárhelyi kanális
Végig megyek
Végig mentem az ormódi temetőn
Veres bársonykendőt
Veszek neki
Vetettem violát
Világszép Erzsike
Virágzik a pipacs
Viz alá, viz alá
Vörös bársony süvegem
Zavaros a Duna
Zavaros a Tisza vize
Zavaros a Tisza vize, nem tiszta
Zavaros a Tisza vize
Zöld az erdő
Zöld erdőben
Zöld leveles diófa
Zúg az erdő, zúg a mező
Zsindelyezik
Előszó
Nincs e földön nép, melynek dalköltése gazdagabb és szebb volna a
magyarénál. De mindjárt hozzá kell tennem azt is, hogy aligha van művelt
nemzet, mely kevésbé volna ismerős a maga népének a költésével, mint a
magyar. Népköltési gyüjteményeink szép számmal vannak, de a nagyközönség
azokat nem ismeri. Költőink is - tisztelet a kevés számú kivételnek -
nem ismerik a magyar népköltést. Legalább műveiken nem látszik meg,
hogy időnként a népköltés üdítő, erősítő forrásához fordulnának. A
nagyközönséget nem tudom hibáztatni a látszólagos közönyért. Kevés embernek
van pénze arra, hogy megszerezze összes népköltési gyűjteményeinket s ha
megszerezné is, nehezen nyerhetne tiszta képet a népköltés igazi értékéről;
egy igazán szép dalnak a hatását tiz-husz utána következő, éppenséggel nem
költői becsű dal zavarná meg. És ez természetes, mert gyűjtőink a népköltés
termékeinek IV. összegyűjtésénél nem a nagy közönségre gondoltak. Jóformán
mindent fölszedtek, ami a néptől való, egyik-másik e tekintetben túlságba
is csapott s igy a mi népköltési gyűjteményeinknek első sorban a tudósok és
költők vehetnék hasznát. Ha vennék. A nyelvtudósokra nem is lehet panasz, a
költőkre annál nagyobb. Megkárositották nemcsak magukat, de a közönséget is.
Ebből a néhány előrebocsátott sorból a figyelmes olvasó nyilván látja
már, hogy mely czélt akarok szolgálni e könyvemmel: könnyiteni akarok a
nagyközönség dolgán, meg a poétákén is. A mennyire én meg tudtam itélni, a
magyar népköltés gyöngyeit válogattam össze. Azokat, melyeknek igazi költői
becsük van. Azokat, melyek egy valódi költő műveinek hatását teszik az
olvasóra. A melyek nem kérnek elnézést az olvasótól: nézd el
fogyatkozásaimat, hisz az együgyü nép lelkéből fakadtam.
Valamint egy költő műveinek legjavával igyekszik a nagyközönség elé
lépni, azonképpen a nép is e könyvben költésének a legjavával lép elétek.
Képzeljétek, hogy e könyvnek minden dala egy szivnek és egy elmének a műve.
Fel is hivom a figyelmet különösen V. a Kesergő szerelem-re, melyet úgy
igyekeztem összeállitani, hogy egy szerető sziv kesergésének tessék az
egész cziklus. Egy szerető sziv kesergi el itt boldogtalan szerelmét, nagy
búját, bánatát, csak az utolsó dalban csillan fel a boldogság reménye, mely
valósággá válik aztán a következő cziklusban: a Boldog szerelemben...
*
Nem állitom én, hogy e kötet minden dala egytől egyig a néptől való. Vannak
itt nóták, melyek ismeretlen régi költők művei, de fölvettem e könyvbe
szándékosan, mert az igazi népköltés hatását tették rám s teszik, azt
hiszem, az olvasóra is. Sőt van e kötetben egy pár dal, ismert költőtől is,
a mit én a könyv kinyomatása után vettem észre; de ez nem annyira az én
gyarlóságomat bizonyitja, mint inkább ama költőknek Istentől nyert nagy
tehetségét, melylyel tévedésbe tudják ejteni azokat is, kik meglehetősen
ismerik a nép eszejárását, érzelmi világát, a népdaloknak hangját és
formáját. Ám ilyen költőnk kevés van. A régiek közül Petőfi, Tompa és Tóth
Kálmán. Az élők közűl egy: Pósa Lajos, kinek nótáit dalos ajkára vette a nép.
*
Vajjon elértem-e abbeli czélomat, hogy a nagyközönség e könyvből megismerje
az igazi magyar népköltést? Hogy a serdülő ifjuság, melyre különös
tekintettel voltam, erkölcsi megmételyezés veszedelme nélkül vehesse kezébe
e könyvet? Ujra meg ujra átolvastam könyvemet, s erős a hitem, hogy nyugodt
lélekkel bocsáthatom utjára mind a két tekintetben. Valamint a Magyar Mese-
és Mondavilág cz. könyvemben csak azoknak a meséknek és mondáknak adtam,
népi karakterük megőrzésével, irodalmi formát, melyeket alkalmasaknak
véltem arra, hogy nagyok és kicsinyek igaz lelki gyönyörűséggel és
haszonnal olvashassák, épp úgy e könyvembe is csak azokat a dalokat vettem
föl, melyek, az én itéletem szerint, valóban gyöngyök, igazi gyöngyök s
melyeket nagyok és kicsinyek gyönyörűséggel és haszonnal olvashatnak.
Egy-egy dal számtalan változatban forog a nép ajkán s én e változatokból
vagy a legtökéletesebbet vettem föl e könyvbe vagy a sokból egyet
csináltam. Különös gondom volt arra is, hogy oly dalokból, melyek tiz-husz
strófásak, de melyeket csak a dallam tart össze, az egyes strófák közt
értelmi összetartozás azonban nincs, kivegyem azt a két-három VII. strófát,
melyek valóban összetartoznak. Többnyire ilyen, egymással össze nem függő,
több strófás dalokból valók azok a két-négy soros dalok is, melyeket Szálló
dalok czime alatt vettem föl a kötet végére. Ezek a többnyire epigrammszerű
dalok mindmegannyi értékes gyöngyszemei a népköltésnek, melyeket, azt
hiszem, kár lett volna azokban a hosszú, terjengős nótákban hagyni, a hol
valósággal el voltak temetve.
*
Isten megsegitett ebbeli törekvésemben. Áldassék érette az ő szent neve.
Kis-Baczon, 1895. augusztus havában.
Benedek Elek.