
CÍMLAP
Lengyel János
Halott ember karácsonya
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
Otthontalanul (Stumpf Benedek András)
Tettekkel a kárpátaljai szórványmagyarságért (Nick Ferenc)
Koppány vezér (Vikidál Gyula)
Létünk a tét (Bagu Balázs)
"Áthallatszik a harangszó" (Szöllőssy Tibor)
Levelek Beregből (Felhős Szabolcs)
A magyarság szolgálatában (Rétháti György)
Kárpátalja igézetében (Kovács Sándor)
"Szeretem a hazámat, a munkámat, én itt vagyok otthon..." (Darcsi Karolina)
Családot vállalni napjainkban Kárpátalján (Pál Ferenc és Pál Andrea)
Beregszásztól Kazahsztánig (Somogyi Csaba)
Egy jobb élet reményében (Kosztyu Erika és Székely Viktor)
Hatvanéves az ungvári Magyar Melódiák együttes (Nagy Anikó)
"Szívemben az ősi ország az otthonom..." (Zoltáni Zsolt)
"Száz százalék magyar" (Sziva Balázs)
A Ciklon multával (Balázs László)
Egy beregszászi hang Veszprémből (Ifj. Csobolya József)
Beregszászból indulva (Cs. Szirmai Móni)
"Zéró-állapot" (Elbéné Mester Magdolna)
"Szőttes pirossal, feketével" (Füzesi Magda)
Egy drámaíró Kárpátaljáról (Bartha Gusztáv)
Új vetés Visken (Becske József Lajos)
Klondike-i fotográfiák (Cséka György)
Mi történt az "argentin családokkal"? (Bagu László)
"...önerőből maradtam Senki" (Lengyel Tamás)
Egy rejtőzködő költő Beregújfaluból (Bakos Kiss Károly)
Az "utolsó szó" jogán (Nagy Zoltán Mihály)
Magyarként a végeken (Czébely Lajos)
"Átléptem a saját határaimat" (Czébely Gabriella)
Philadelphiai Pokolgép (Czébely Csaba)
Amikor a táltosok is a földön járnak (Pap Ildikó)
Az önvaló újrafelfedezése, avagy egy filozófus Kárpátaljáról (Kovács Gábor)
"Büszke kárpátaljai magyar voltam és leszek..." (Hecskó István)
"Az én üzenetem a szépség" (Koszták István)
Földijeink a nagyvilágban (Magurszky Norbert)
Vissza a gyökerekhez (Árpa Zsuzsanna)
Budapesten kárpátaljaiként (Dr. Igyártó Gyöngyi)
"Minden magyar tudja, hogy a Szent Korona országa vagyunk..." (Urbán Magdolna)
Koncertszervezés Kárpátalján (Gál István)
Egy megszállott könyvbarát a Felvidékről (Oros László)
"Nekünk minden magyar röggel el kell számolnunk..." (Orbán Sándor)
"Megélni és mindennel dacolva nem vegetálni" (Lőrincz P. Gabriella)
Előszó
A kedves olvasó Lengyel János kárpátaljai író-újságíró ötödik könyvét
tartja a kezében. A kötetben olvasható, szerintem rendhagyónak nevezhető
interjúk mindegyike egy-egy életjel a "mostohatestvér"-ként kezelt
kárpátaljai és onnan különböző okoknál fogva elszármazott magyarok
mindennapjairól, öröméről, bánatáról, irodalmi-művészeti életéről, s
annak művelőiről.
A szerző megfontoltan kiválasztott alanyainak megszólaltatásával igyekszik
bemutatni a nagyon is létező kárpátaljai irodalmi, művészeti, kulturális
életet, de nem kizárólagosan, hiszen a többé-kevésbé ismert és elismert
személyiségek mellett megszólaltatja az élet nehézségeivel küzdő átlagembert
is. Megismerhetjük például "anyanyelvünk szerelmesét", Bagu Balázs
helytörténészt, néprajzkutatót, nyugalmazott magyartanárt, "A TANÍTÓ-t",
aki egész munkásságát a kárpátaljai magyarság szellemi épülésére áldozta,
és a Szovjetunióból száműzött egykori polgárjogi harcost, Stumpf Benedek
András művelődéstörténészt. Az interjúalanyok között természetesen nem csak
kárpátaljai magyarok találhatók. Megszólal székelyföldi honfitársunk,
Zoltáni Zsolt unitárius énekes előadóművész, akinek hitvallása: "Szívemben
az ősi ország az otthonom így jelenleg Magyarországon is 'otthon' vagyok";
a felvidéki Oros László, aki hatalmas könyvritkaság-gyűjteménye kapcsán
kulturális értékek halmazára hívja fel a figyelmet. Szót kap Nagy Zoltán
Mihály József Attila-díjas író, költő, szerkesztő, aki az Együtt
főszerkesztői tisztségében az "utolsó szó" jogán vall írói hitvallásáról,
a Kárpátalján művelt magyar irodalom helyzetéről. Elmondja gondolatait a
szülőföldről áttelepült, Budapesten is kárpátaljaiként élő dr. Igyártó
Gyöngyi ügyvéd, a Czébely-család három tagja: Czébely Lajos tanár, író,
költő, helytörténész, zenész, az apa, aki Magyarként a végeken címmel
vall a jellegzetes kárpátaljai sorshelyzetről, és akinek gyermekei
Magyarországon keresik boldogulásuk lehetőségeit; Gabriella, aki saját
határait "átlépve" dolgozó édesanyaként és pályakezdő költőként találta
meg életcélját, és Csaba, aki rockzenészként válik egyre ismertebbé.
Megtaláljuk a kötetben "Koppány vezért", azaz Vikidál Gyulát, Rétháti
Györgyöt, a Magyar Műveltség Szolgálat főszolgáló helyettesét, aki teljes
elkötelezettséggel segíti, támogatja Magyarországon tanuló határon túli
fiatal honfitársainkat.
"Nekünk itt kell megmaradnunk magyarnak, megélni és mindennel dacolva nem
vegetálni" - vallja Lőrincz Posták Gabriella pályakezdő költő, a nehéz
sorsú édesanya, a beregszászi Európa-Magyar Ház munkatársa, mintegy
összefoglalva a kötet interjúalanyai többségének végkövetkeztetését.
Lengyel János interjús kötete napjainkban mindenképpen hiánypótló jellegű,
méltán tarthat számot mindazok érdeklődésére, akik számára valamilyen
szinten fontos az anyaország határain kívül rekedt nemzettestvérek sorsa.
Urbán Magdolna