Fülszöveg

Beregszászon születtem és élek most is. Harmadik lánygyermekként már nem volt túl nagy igény a létemre. Gyermekkorom nagy részét nagyanyámmal és a könyveimmel töltöttem. A versírást tanári indíttatásra kezdtem ízlelgetni, még tizenkét évesen. Aztán énekeltem népdalt, tanultam színjátszást és szavaltam. Mindig kapcsolatban álltam az irodalommal. Két fiúgyermek szólít édesanyjának. Az élet nem volt túl kegyes hozzám, de a nehézségek ellensúlyozásaként megadta a lehetőséget, hogy a versek által átélhessem a teremtés csodáját. Mint minden művészet, a költemény is varázslatos dolgokat létesít. Mozdulnak a tárgyak, élednek a holtak, beszél a lét. Ebben a világban találtam meg azt a kifejezésmódot, amit mindig kerestem. Igyekszem emberközeli és érthető lenni. Bár sokak szerint ez elcsépelt és unalmas, de hiszem, nyitott lelkeket találnak költeményeim, és szürke világunkban szín.