Előszó

Nógrádból a palócföldről egy csomó vadvirágot vesz e könyvben a t. közönség. Nincs helye, hogy előszavunkban e gyüjtemény érdemét, jelességét hangoztassuk, a nép költészet becsét elismerte az eszthetika, a nyelvtan, s ezzel együtt az irodalomtörténet; inkább ide iktatunk nehány vonást e sajátos ősi népfajról, hogy tájékozhassa magát a más vidéken lakó olvasó, s hogy álláspontot szerezhessen s kellőleg méltányolhassa, ki netalán a palóc népköltészetet fogja tenni tanulmánya tárgyává.

Forduljunk először is a történelemhez! Mit látunk a palócnép hajdanáról feljegyezve?

Toldy Ferenc (A magyar irodalom története első kötet. Pest. Emich Gusztáv bizománya 1851. 21 lap) így ír róla: "Már a tizedik század közepe felé találjuk Constantinus Porphyrogenitus bizanti császárnál a magyar nyelvjárások legrégibb nyomdokát. Nyilván mondja t. i. ez, hogy a kazarok közt belső háború támadván, a meggyőzöttek egy része a magyarokhoz futott s köztök letelepedvén, Kabaroknak (kétségkivül Kóboroknak) VI. neveztettek; s hogy ezek a magyarokat kazar nyelvre tanítván, beszélik ugy mond mind maig ugyanazon dialectust, de élnek a magyarok másik nyelvével is. Tekintetbe vevén már most a legujabb történet nyomozásoknak, főleg Horváth Istvánéinak eredményeit, alig kételkedhetünk többé, hogy itt a kazar nyelv alatt egyenesen a palóc nyelvjárást kell érteni, melyen valamint régenten a palócok, besenyők, kunok, kazarok, jászok és székelyek szólottak, ugy mai napiglan szólnak azoknak külön időkben Magyarországba letelepült utódaik mindenütt hol nagyobb tömegekben laknak, habár nagyobb kisebb eltérésekkel. Ezekhez képest a palóc dialectus, mely régi épségében leginkább a Gömör, Borsod, Nógrád és Hevesmegyék összeszögellő hegyes vidékein maradt fen, hol előkelőleg palócnak neveztetik s határozottabban közép palócnak hívathatik, a nevezett törzsökök különbsége szerint mai nap is több ágakra oszlik, milyenek az éjszaki vagy is barkó Gömörben; a déli palóc vagy göcsei Szalában s részint Somogyban és Veszprémben is; a duna drávai palóc Baranyában s az ormányságban a Dráva mellett, a csángó Moldvában; a székely Erdélyben; végre a jász-kun, de a mely a XVII. század óta nagy részben elváltozott. Alig hibázunk, ha e palóc nyelvjárásban keressük a közönségesen elveszettnek tartott hun vagy kun nyelvet; mindenesetre az közelebb áll a hun-magyar VII. néptő régi nyelvéhez, melylyel részint még a XI. század emlékeiben is találkozunk, mint ama másik nyelvjárás, melyet Constantinus a magyarok másik nyelvének nevez, s melyet mi elökelőleg magyar, vagy különböztetés okáért ujmagyarnak nevezhetünk."

Im e szavakból láthatni, hogy a palóc név hajdani keletében nem mintegy speciális népágazat kizárólagos jelzője tekintendő, de gyüjtő név levén magába foglalta a székely, csángó, jász-kun sat. népcsoportokat is.

Gyüjteményünk keletkezéshelye Nógrádmegye Salgóvidéke - e tájnak kíván tűköre lenni, következéskép csak a nógrádi palóc ismertetését adhatjuk im e csekély vázlatban.

...