CÍMLAP
B. Foky István
A bezdáni ember szabadkai versei
TARTALOM, FÜLSZÖVEG
Tartalom
KESERÉDES
Buzdító
Ültömben az élővízen
Hegedűk a Szakadályról
Vezér-cikcakk helyett
Összehajlás
Gubanc
Felelet-torzó
Ártéri
István ballada
Bácsballada
Kéregvidéki ballada
Bezdán-Víz Édesemhez
Állvaszülés-anzix, anno 96
Faj-fakutyás
Törpe alkonyat
Kopács-csapás
Múlt-időzés idézés
Levegőbe kapaszkodva
Magyar Szó-tlanságunk
Pezsdülésmotívumok
Akárcsak mélybúvár
Önfirka/torzók
Énarc-képünk
Utcabál
Az én Petrovicsfim
Akárcsak mélybúvár
Magyar Szó-tlanságunk
Véralma-hullás
Madáremberek
Csonkoltságállapot
Tavaszhó 11
Keresztkérdés
Átvérzés
Galambpecérek
Énkép-napló
Várakozóban
Ó-Cnesa laudáció
Itt-ottadélen
Használati cikként
Varázsligeti versek
Tudósítás a reménység fokáról
Léleksóhaj
Laza
Semlyék rejtette talány
Dudás Károly a Keserédesről
VÉREHULLÓ
Mintha valami kezdődni látszana
re - Kapituláció
Forr a dalom
Légszimatban, lövéspróbán
És bér(anya)ország!
Várakozók örökén: Úgy legyen!
Keresztbe mindhalálig
Nálunkfelé
Vérehulló
Gyertyafényes, bezdáni enyéimhez!
Utóirat
Bort, búzát, Hungária!
Idusok
Kilőtt szalonkahangra
Cnesai párbeszéd
Se se
Évanyelvem,bordámból szakított!
Pallida-trillára
Anyámnyelv - méltató
Isten tenyerén vagy
Anyanyelvszomorítók gúlában
Poste restante: Moholkagúnáros!
Könyörgöm, imádkozzatok!
Szilencium!
Dícsértessél, Jézus Krisztus!
Nyugtának még mindig háttal!
Gyónom a mindenható Istennek
B. Foky István
Fülszöveg
JELENTÉS
B. Foky István: Keserédes című verseskönyvének kéziratáról
Foky István sokszavú ember akkor is, amikor verset ír. Erénye ez, mert
a vers szavait nem hosszú küzdelem, keresgélés után leli meg, könnyedén
építkezik, de hátránya is a ma már eluralkodni látszó költői szófukarságok
korszakában. Romantikus szóáradat, a könnyedén verselő, a papíron torlódni
akaró szavakkal küzd és nem szenvedi meg a szavak és mondatok kihúzását
a versből, hogy az tömör és súlyos legyen. Retorikájával nem lehet
versenyezni, természetes tehát, hogy a kifejezés, mely magával ragadja,
feloldja önkontrollja fékei alól szóalkotó kedvét. Ő nem azt mondja, hogy
"magyar", hanem "magyarka", másutt "megalkonyodásról" beszél, olvasunk
versében "nemzetöntudati közhelykegyhely" kifejezést, találunk ilyen
kifejezést, hogy "csonkaságok árva csalánsága". Legszélsőségesebb talán a
"nyomják a szót a szájbanköltők" mondata. Elragadtatásában merészséget is
vállal alliterációs játékaiban: Bácska-Bábelünk Pannon-pannóján / terítve
csúf alánk szépapánk suba. (Utcabál) Perlekedésének versei ezek a
kisebbségi sorssal, hiszen ő "bezdáni ember", ahogy szülőfaluja neve jogán
minősíti magát és az 1944-es eseményekre, így Cseres Tibor regényére utal
az akkori véres őszt fogva érzelmi keretbe.
Újvidék, 2004. IV. 18.
Bori Imre