
CÍMLAP
Dinók Zoltán
Szenvedések között
TARTALOM
A nyár utolsó pénteke
A zord tél
Boldogok, akik sírnak...
Édesanyámhoz
Egy régmúlt ősz
Életkor dilemma
Elvéve tőlem
Felengedés
Gondolkozz!
Gonosz nők közt...
Ha a hangulatom ördögi
Ha belém látsz
Ha én álomvilágban élek
Ha majd egyszer...
Hangulati idill
Hazudnék...
Hidd el...
Inkább az irodalom
Játszótér
Kapizsgálom...
Március
Megél az ember
Mindenki ember
Ne feledkezz meg Uram
Nem gondoltam volna
Nem vagyok gonosz és mégis...
Őszi nap
Páskándi Gézának
Rossz álom az élet
Sorsharag
Szenvedésem
Szenvedve taposni...
Szeptember
Szeptember hatodika
Szeptemberi reggel
Szívembe zárom a jóságot
Szobám asztalán
Te hiszel a Faustban
Végső stádium
Vénasszonyok nyara
Mikor lelkem...
Nem kellene megváltani...
Egy korty bor
Hajnalodik...
Az emberi lényeg
A vörös zászló
Nem vagyok sem Isten...
Mikor az igazságot keresem...
A fák hatalma
Sok gondolat bánt engemet
Mint egy kaméleon
Az éj sötétje...
Kell a falat kenyér...
Nézz rám...
Néha fárasztó...
Meg kell élni...
Egy élet a hazugság miatt
Csak csendben sírj...
Levél egy rab barátomnak
Lessing sírja előtt
Krisztusom, segíts!
Sokat kellene...
Verset írok...
Istenek harca
Jóság!
Belesápadok a sok gondba...
Nyári Délután
Régen és Most
Rájöttem...
Csak maradj csendben
A folyóra...
A kiszámíthatatlanság
A börtönudvar felett