Az Erdélyben munkálkodó magyar szobrászok, a Magyarországon élő-dolgozó magyar szobrászok és az Erdélyből Magyarországra (és kivételes esetben a Magyarországról Erdélybe vissza-) települt magyar szobrászok mellett létezik még egy különös alkotói pozícióban leledző, egy furcsa alkotói létezésmód feltételei között egzisztáló szobrász-típus, amelyet Kovács Géza testesít meg: a Kárpát-medencében bolyongó, Erdély és a trianoni, napjainkra már jelzésszerűvé vált határok által körülzárt magyar tájak között ingázó szobrász. Ő ott is van, itt is van - attól függően honnan szemléljük, ítéljük meg helyzetünket és helyzetét, illetve hogy szemlélők vagy szemléltek, ítélők vagy megítéltek vagyunk -, ideát és odaát, valamint odaát és ideát is, illetve állandóan úton, mert valamiképpen be szeretné érni az ezen az egyre bizonytalanabb határok által megosztott terepen kalandozó kollekcióit, ide-oda küldött, itt-ott hagyott műveit, amelyek közül néhány már valószínűleg teljesen önálló életet él. Ezek a műegyüttesek és ezek az alkotások a legkülönfélébb közép-európai településeken tünedeznek fel a múlt század nyolcvanas-kilencvenes évtizedfordulója óta, a fővárosban, a megyeszékhelyeken, a kisvárosokban és falvakban, egy-egy múzeumban, kiállítóteremben vagy galériában láthatók egy ideig, és már indulnak is tovább. Lassan a százat közelíti az önálló kiállítások jegyzékében regisztrált Kovács Géza-bemutatók száma: az 1958-ban Marosvásárhelyen született művész, aki a hetvenes évtizedek végén, a nyolcvanas évek elején a kolozsvári Műszaki Egyetemen végezte műszaki tanulmányait, és aki hosszú évekig gépészmérnökként dolgozott Sepsiszentgyörgyön, az 1980-as évek második felében jelentkezett első műveivel, hogy aztán később a szoborkészítésnek szentelje minden idejét és energiáját. Rendkívül aktív és intenzív, egymástól távoli tereket behálózó három évtizedes munkásság áll Kovács Géza szobrászművész mögött: az erdélyi és a magyarországi kiállítási fórumokon túl művei eljutottak német-, francia-, svédországi és japán kiállítótermekig, a szobrász 1990 óta számos magyarországi alkotótelep - mint Mezőtúr, Vaja, Nagyatád, Cserszegtomaj, Vigántpetend - munkájában vett részt, ahol egy-egy monumentális kompozíció megalkotására is lehetősége nyílt, s művészeti kalandozásai során megannyi kiállítási és pályázati díjat nyert el. E díjak sorában az első és hallatlan erőteljes indíttatásokat adó az 1992-es kovásznai Kőrösi Csoma Sándor-pályázat elismerése volt. Az életrajz, a pályakép további fontos eleme, hogy Kovács Géza számos művészeti-szakmai szervezet tagjaként munkálkodik, és hogy immár számos rangos közgyűjtemény őrzi alkotásait. Vagyis elmondható: a Kovács Géza-oeuvre az ezredforduló előtti és utáni évtizedek közép-európai magyar művészetének megkerülhetetlen tényezőjévé vált.

...