
CÍMLAP
Társadalmi helyzetkép 2010
TARTALOM, ÖSSZEFOGLALÓ
Tartalom
Lakáshelyzet
Összegzés
Főbb jelenségek és folyamatok
A lakásállomány tulajdoni szerkezete
Önkormányzati lakásgazdálkodás
A lakásszektor mennyiségi és minőségi mutatói
A lakásfenntartás költségei
Lakásberuházások
Lakáspiac
Közelkép
A fiatalok lakáshelyzete
A lakáshitelezés kibővülése és az azt követő hitelezési válság társadalmi vonatkozásai
A lakáshitelek törlesztése
Táblamelléklet
Felhasznált irodalom
További ajánlataink
Elérhetőség
Összefoglaló
A magyar lakásállomány döntő hányada a rendszerváltást megelőző
évtizedekben épült, így ma is őrzi az elmúlt évtizedek
lakásrendszereinek számos szerkezeti, minőségi, térbeli sajátosságát.
A rendszerváltozást megelőzően, illetve azt követően létrejött
viszonyok, a lakásrendszer működési sajátosságai továbbélnek, és
tartósan hatnak a háztartások lakáspiaci viselkedésére. Sok
vonatkozásban a családok hosszú távú lakáspiaci tapasztalatai is a
rendszerváltás előtti korszakhoz köthetők. A lakásszerzésben már ekkor
tág tere nyílt az öngondoskodásnak - az 1980-as évekre túlsúlyba
került az önerős lakásépítés, létrejött ennek piaci, szakipari
háttere, kialakultak azok az együttműködési, önszerveződési formák,
amelyek később mintául szolgáltak az első vállalkozások
megindításához. A lakás e tapasztalatok szerint a családok
legfontosabb vagyontárgya, amelyre érdemes és kell is erőn felül
áldozni. A családi lakásvagyont érintő döntéseket a következő
generáció érdekeit szem előtt tartva kell meghozni, hiszen az elért
lakáspiaci pozíció hosszabb távra meghatározza a család vagyoni
helyzetét. Ezek a lakáspiaci befektetések hosszú időn át biztonságos
befektetésnek bizonyultak, az erre alapozott várakozások ma is hatnak
a családok viselkedésére.
...
Bár a lakásmobilitás irányainak befolyásolása a legtöbb ország lakáspolitikájának egyik központi célja, az elmúlt évtizedekben kevés kísérlet történt a térbeli folyamatok lakáspolitikai eszközökkel történő szabályozására. Elég csak a budapesti agglomeráció nagyarányú népességnövekedésére vagy a leszakadó térségek egyre súlyosabb problémáira utalni. E téren a folyamatok feltárása sem hiánytalan: keveset tudunk arról, hogy milyen lakásrendszerbeli és társadalmi kölcsönhatások vezetnek egyes települések és térségek leszakadásához, így e folyamatok befolyásolására is kevés esélye van a lakáspolitikának. Eközben a leszakadás jelei már jól láthatóan megjelennek a helyi lakáspiacokon, és az országrészek hagyományos fejlettségbeli különbségeitől függetlenül jóformán minden régióban vannak olyan települések, ahol az ingatlanok elértéktelenednek, a lakások eladhatatlanok, ezáltal az onnan való kiszakadás szinte lehetetlen. Még kevésbé ismertek a településeken belüli szegregátumok, amelyek statisztikai felmérése is várat még magára. Néhány elszigetelt beavatkozási kísérlettől eltekintve a szegregálódás folyamatát is csak a lakáspiac törvényszerűségei alakítják.