Magyar Elektronikus Könyvtár

CÍMLAP

Bényei Ágnes

Helynévképzés a magyarban

TARTALOM, BEVEZETÉS

Tartalom

1. Bevezetés

2. A helynévképzők és a helynévképzés általános problémái
2.1. Tudománytörténeti előzmények
2.2. A helynévképzés elméleti kérdései
2.3. Helynévképzők a fiktív nevek körében
2.4. Helynévképzők a hivatalos névadás körében
2.5. Az ómagyar kori helynévképzők és változataik

3. A magyar nyelv helynévképzői
3.1. A -d képző
3.2. A -gy képző
3.3. Az -i képző
3.4. A -j képző
3.5. Az -s képző
3.6. Az -sd képző
3.7. Az -ny képző
3.8. Az -nd képző
3.9. Az -ó/-ő képző
3.10. A -ka/-ke képző
3.11. A -cs képző
3.12. A -ság/-ség képző
3.13. Az -ás/-és képző

4. Összegzés

Irodalom

Bevezetés

A magyar névtudományban a helynevek vizsgálata során többféle közelítésmód is érvényesül. Leggyakrabban egy terület névállománya alkotja az elemzés tárgyát, de nagy hagyománya van egy-egy konkrét névadási típus vizsgálatának is. Munkámban én ez utóbbi megközelítést választottam: egy névtípusnak, a helynévképzéssel alakult neveknek a vizsgálatát tűztem ki célul. Ezt a témaválasztást elsősorban az indokolja, hogy - noha a helynevek körében a képzéssel keletkezett nevek aránylag nagy hányadot tesznek ki - átfogó vizsgálatuk ez idáig nem valósult meg. (Ugyanakkor a képzéssel alakult helynevek minden helynévtipológiában jelentős helyet foglalnak el.) A nyelvtörténeti korszakokat tekintve a korai ómagyar kor különösen fontos időszak volt ennek a helynévtípusnak a szempontjából: becslések szerint több mint 12%-át alkotják az összes helynévalakulásnak. A nagyszámú névadat értékelésekor viszont felmerült az a kérdés, hogy a helynevekben szereplő képzők funkciója megegyezik-e a köznevekben található azonos alakú képzőkével. Sok helynévben elsőre nem tűnik feltétlenül összeegyeztethetőnek ez a kétféle feladat, bennük a képzőknek sokszor tudniillik láthatóan specifikus, egyfajta tulajdonnévi státust jelölő szerepük van. Ezt a jellegzetességet több kutató felismerte, ami megmutatkozik a rájuk használt megnevezésekben is: helynévképző, földrajzinévképző. A helynévképzőt ezek alapján olyan morfémának tarthatjuk tehát, amelynek egy tőmorfémához való hozzáillesztésével megteremtődik annak helynévi státusa (HOFFMANN 1993: 75).

...

Mindezek alapján munkámat az alábbiak szerint építettem fel. A Bevezetés után két nagyobb egységre bontottam a dolgozat egészét. Az első nagyobb egység a helynévképzők elméleti kérdéseivel foglalkozik (a helynévképzés fogalma, sajátosságai a képzők rendszerén belül), valamint itt olvasható a képzett helynevekkel foglalkozó korábbi szakirodalom elméleti megállapításainak összegzése, némi nemzetközi kitekintéssel. Az egyes konkrét képzők vizsgálata előtt található a helynévképzők alakváltozatainak problematikáját tárgyaló áttekintés, valamint a helynévképzők szerepét a fiktív nevek körében és a hivatalos névadásban tárgyaló fejezet. A második nagyobb egységben történik a helynevek keletkezésében részt vevő képzőelemek egyenkénti vizsgálata, vagyis az egyes konkrét képzők helynévképzésben betöltött szerepének bemutatása, azok története, valamint funkcionális és kronológiai vonatkozásaik elemzése. A képzőket a történeti előfordulásuknak, valamint belső rokonsági összefüggéseiknek megfelelően veszem sorra. Hangsúlyozom, hogy nem foglalkozom minden, a földrajzi nevek körében névalkotó szerepű elemmel, csak azokkal, amelyeket grammatikai funkció szempontjából is képzőnek lehet tekinteni. Ezt azért fontos kiemelni, mert a szakirodalomban tágabb értelemben alkalmazott "névformáns" terminus a hagyományos értelemben vett képzők mellett magában foglalja pl. a -k többesjel, az -é birtokjel, bizonyos határozóragok vagy éppen jellegzetes, általában földrajzi köznévi utótagok ilyen szempontú felhasználását is.

Vizsgálatom kiindulópontja a korai ómagyar kor (elsősorban GYÖRFFY GYÖRGY "Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajzá"-nak [Gy.] adatai alapján), mivel a képzők kialakulását mint folyamatot kívánom bemutatni, és mivel a mai magyar névrendszer alapjai ekkortól követhetők nyomon. A "Korai magyar helynévszótár" (KMHsz.) és a "Helynévtörténeti adatok a korai ómagyar korból" (HA. 1., 2.) című munkák is az említett korszakra koncentrálnak, továbbá az adatokat nyelvészeti szempontból dolgozzák fel, így ezek használata is célszerűnek bizonyult. Emellett, ahol szükséges, kitérek a képzők későbbi előfordulására is (pl. amikor eleve csak a kései ómagyar kortól vannak az adott képzőre adatok, de máskor is, amikor a változásvizsgálat vagy a produktivitás idejének megállapítása ezt szükségessé teszi). A későbbi korokra vonatkozó megállapításokat többek között az "Anjoukori okmánytár" (AO.), "Zsigmondkori oklevéltár" (ZsO.), CSÁNKI DEZSŐ "Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában" című munkája (Cs.), valamint a "Földrajzi nevek etimológiai szótára" (FNESz.) adatai alapján tettem. Ezenkívül felhasználtam különböző névtárak, névgyűjtemények adatait is. Az egyes fejezetekben szereplő adatok így nem képeznek zárt állományt, minden esetben olyan korpuszt vettem alapul, amely az adott jelenség vizsgálatához optimálisnak tűnt.

A névállomány vizsgálatát a HOFFMANN ISTVÁN által kidolgozott helynévelemzési modell (1993) alapján végeztem el. A nevek funkcionális-szemantikai és lexikális-morfológiai jellemzőit azonban nem elkülönítve mutatom be, hanem a két szempontot egymás mellett alkalmazom. Ennek célja, hogy láthassuk, egy-egy képző használata milyen funkcionális kategóriákra, illetve mely helynévfajtákra terjed ki.