Ajánlás

...

Barátaim, kollégáim, tanítványaim - ezek nem kizáró kategóriák - igen régóta nyaggattak azzal, hogy miért nem írok már végre egy könyvet az információs rendszerekről úgy általában is. (Értsd: Egyesek ilyen módon óhajtották közölni velem, hogy unják már az egyéb dolgaimat.) Nem is sejtették, hogy már régóta élt bennem egy ilyesfajta vágy. Ám húztam- halasztottam a dolgot, amit senki sem kényszerített, kényszeríthetett rám. Kétvalakit kivéve...

Szóval hivatkoztam én mindenre, főleg az időhiányra - minden idők minden normális informatikusának e legnagyobb menedékére. Pedig az igazság sokkal egyszerűbb: gyáva voltam. Az információs rendszer félelmetes ellenség. Ravasz, álnok, becsapós valaki. Igenis valaki, mert lelke van. Még egy emberét is nehéz kiismerni, akkor miképpen lehet felvállalni a közös szellem magyarázatát?

"Ha valamitől félsz, azt tedd meg!" - cseng a fülembe tanítóim tanácsa. Nem tehettem mást: végül is kezembe kellett vennem a számítógépet. Kellett. Miért?

Egyrészt látom barátaim tehetetlenségét. Ők nem szakemberek. Csak haladni akarnak a korral, tehát számítógépet vesznek és becsülettel megtanulják annak kezelését. A tipikus séma szerint a kezdeti lelkesedést kis idő után csüggedés követi. Nem értik, hogy a dolgok miért nem alakulnak a kedvükre. Nem látják ugyanis a feladat, a megoldás és az eszköz harmóniáját. Minél többet költenek az utóbbira, annál kevesebbet törődnek a másik kettővel. Nem értik, hogy

nem a technika teszi az informatikát!

Az informatika az ismeretek megismerésének, elrendezésének és kezelésének a tudománya. Ehhez ma már nélkülözhetetlen eszköz a számítógép, de aki ért az utóbbihoz, az még távol áll attól, hogy informatikus legyen.

Másrészt tapasztalom kollégáim értetlenségét. Csak nem akarják felfogni azt, hogy "az ismeret a szellemi élet kenyere" - ahogyan mondogatni szoktam. Ők mindig napi feladatokban, napi kötöttségekben gondolkodnak. Eszükbe sem jut, hogy

a számítástechnika szakma, az informatika pedig hivatás!

Miért, mi a különbség? A diák nem tudja, hogy miért tanul - ám a valódi tanár igen, hogy miért tanít. A beteg csak érzi a kórt - a jó orvos ismeri annak az okát és a gyógymódját. A hívő ösztönösen hisz - a pap látja az okokat is. A hivatást az jellemzi, hogy a profi tudás és tudatosság mellé szándék is párosul. Emberre irányuló szándék. A profi számítástechnikus jól akar megírni egy programot. A hivatásos informatikus jó ismeretekkel akarja szolgálni az embereket. És itt van az alapvető különbség: a szakember célja saját maga: kapni akar, az elkötelezett vágya más: adni szeretne.

Harmadrészt itt vannak a tanítványok, a fiatalok. Utálom a "bezzeg a mai..." kezdetű szövegeket. Azt sem hiszem, hogy el kellene marasztalni őket azért, mert kedvelik a zenét, a tévét, a kólát és olykor még a másik nemet is. Az élet szeretete és megélése egyáltalán nem zárja ki a komoly szakmai törődést. Csak egy bajom van velük: nem látják a dolgok árát, ami viszont a korukkal jár. Mire is gondolok?

Az információ az ember és az ismeret viszonya. Ezért annak, aki informatikai hivatással rendelkezik és ezt a pályát választja, nemcsak a számítógépeket kell megértenie, hanem az embert és az ismeretet is. Attól még nem lesz senki sem informatikus, hogy képes a jó eszközt technikailag jól használni. Ehhez képest megdöbbentő, hogy

a fiatalok tanulás nélkül akarnak az informatika mestereivé válni.

Az öntelt mosolyokat le kell törölni. A szemeket és füleket ki kell nyitni. A jó informatikus a technika ismerete által még jobbá válhat. Ám a silányból a világ legragyogóbb számítógépe vagy szoftvere sem lesz képes mestert faragni.

Akinek egyetlen célja a pénz, aki a széles és egyenes utat akarja választani a keskeny és kanyargós helyett, az jobban teszi, ha itt abbahagyja az olvasást. Én ugyanis nem ígérhetek 'informatikai szupersztrádát'. Csak verejtékes munkát.

Gondolatban végignézek a magyar és a nemzetközi 'könyvespolcok' szakmai traktusain. Látok drága és holnap a verzióváltás miatt kidobható kézikönyveket. Az X bizgentyű lelkivilágát - olykor tévesen - kifejtő, a lényeget soha meg nem világító eszközleírásokat. Az elemi iskoláktól kezdve az egyetemekig bezárólag olyan tankönyveket, amelyekből csak éppen az alapok hiányoznak. Tantervet, amelyben az információ lelkülete nem kap helyet. Kapcsold be a gépet...! - ez ma a jelszó, a sarokkő.

Honnan, miből ismerje fel a barát, hogy rossz nyomon jár? Ki világosítja fel a profit, akit 'lefelé' - a gép irányában - továbbképeznek, 'felfelé' - az ember felé - viszont nem? És miért korholom a tanítványt, ha nincs is miből tanulnia?

Nos, ezért kellett 'elkövetnem' ezt a könyvet.

...