Ez a könyv nem történelmi munka. Lelkes honleánynak élményei, érzései és szenvedései vannak itt leírva a proletárdiktatúra idején. Egyéni intim napló, mely eredetileg nem is volt a nyilvánosságnak szánva.

Érdemes elolvasni, mert érdekesen, közvetlenül, őszintén van megírva. Lehetnek benne tévedések, de hűséges képet ad, mert a történéseket, melyeknek tanúja volt, úgy tükrözi vissza, ahogy azokat a szerző látta és hallotta. De érdemes elolvasni azért is, mert tanulságos - memento - emlékeztet bennünket a bolsevizmus sötét, véres napjaira.

Mi magyarok hamar felejtünk és ezért van az, hogy régi hibák és bűnök olyan gyakran megismétlődnek történelmünkben.

Ha keressük azokat az okokat, melyek a bolsevizmust Magyarországon előidézték, nem elég hivatkoznunk a véres világháborúra, egyes emberekre és osztályokra, a gyászos emlékű álprófétákra, akik a destrukciót előkészítették. Mert, amint ebben a könyvben is olvassuk, hibás, beteg, elernyedt volt az egész magyar társadalom, - tisztelet a kivételeknek - mely közönyösen, gyáván eltűrte, hogy az ezeréves magyar alkotmányt, a Szent Koronát porba döntsék, mely jobb meggyőződése ellenére magát a posványba bevinni engedte.

Emlékezzünk azokra a szomorú időkre, mert az akkor fenyegető veszélyek ma sem multak el, Európa egén megint felbukkantak a bolsevizmus sötét, vészes felhői.

báró Perényi Zsigmond