Bevezetés

Egy évtizede jelent meg a hazai turisztikai könyvkiadás akkor bizonyos értelemben kuriózumnak számító könyve "A Cserehát turistakalauza" (RAKACZKY, 1998). Joggal kérdezheti az olvasó, hogy egy turistakalauz miért számított különlegességnek, hiszen bármelyik nagyobb könyvesboltban a legkülönfélébb turisztikai kiadványok gazdag kínálatából válogathatott az érdeklődő. A válasz viszonylag egyszerű: a Cserehátról addig még nem adtak ki a széles olvasóközönség számára is elérhető, földrajzi, történelmi, néprajzi és egyéb információkban gazdag, közérthetően megírt könyvet. Kuriózum volt azért is, mert a Cserehát nem bővelkedik kedvelt turisztikai célpontokban, nincsenek nagy hegyei, festői völgyei, történelmi nevezetességekkel, múzeumokkal tarkított városai, így egy ilyen vidékről turistakalauzt kiadni üzleti szempontból kockázatos vállalkozás lehetett. Ugyanakkor a halmozottan hátrányos helyzetbe került vidékek közül talán elsőként kapott nagyobb publicitást a Cserehát, e széles körben elérhetővé tett kiadvány révén, amire addig nem volt példa hazánkban.

A hétköznapok embere egyébként ma is alig ismeri a Cserehát nevet, vagy ha hallott is róla, nevét gyakran összekeveri a Börzsöny és a Mátra között elterülő Cserháttal. A köztudatban egészen a legutóbbi időkig kevés figyelem irányult erre a félreeső vidékre. A Cserehát a környező hegyvidékek - a Bükk, az Aggteleki-karszt, a Zempléni-hegység - árnyékában csaknem "fehér foltnak" számít, legalábbis idegenforgalmi szempontból. Legfeljebb a Cserehátot átszelő Országos Kék Túra útvonalán el-eltévedő, szálláslehetőséget és egyéb szolgáltatást kereső és azokat nem igen találó gyalogos turisták vitték eddig hírét, nem éppen kedvező színben feltüntetve a vidéken uralkodó állapotokat. Turisztikai feltárása és az említett útikalauz megjelentetése csak a rendszerváltást követő eseményeknek, valamint a vidék jövőjéért aggódó, valamilyen szempontból a Csereháthoz kötődő emberek áldozatos munkájának köszönhető. Az utóbbiak közé tartozó SZABÓ JÓZSEF geográfus professzor, a Cserehát kutatója s egyik legjobb ismerője a következő sorokat írta az útikönyv egyik fejezetébe. "S mégis, ha kisüt a nap a lankás dombok fölött, s az ember felkapaszkodik valamelyik magasabb tetőre, mondjuk a Vadász-patak tágas, páholyszerű völgyfőjében lombok takarta apró Szanticska fölött 328 méterig emelkedő Magas-hegy háromszögelési pontjához - a Cserehát központi vízválasztójára - bizonyosan rabul ejti e szelíd táj békéje. Marasztaló nyugalmat áraszt a távolba vesző, erdőfoltokkal tarkított dombhátak és pasztellszíneket keverő, csendben álmodó völgyek lassú ritmusa." Már-már költőien fogalmazott gondolatok, bennük tapintatosan elrejtett földrajzi információk, s ezek így együtt mind a valóságot idézik és igazak. A Cserehát átvitt értelemben és a valóságban is a mélyen álmodó völgyek hazája, szelíd dobhátai között kanyargó, keskeny, gyakran zsákutcába torkolló útjaival, egyre inkább elcsendesülő, szendergő falvaival.

...