
CÍMLAP
Dobány Zoltán
A Sajó-Bódva köze történeti földrajza (18-20. század)
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Bevezetés
1. A természeti környezet adottságai, erőforrásai
1.1. Domborzati, geomorfológiai sajátosságok
1.2. Éghajlati viszonyok
1.3. A Sajó-Bódva köze vízrajza
1.4. A terület természetes növénytakarója
1.5. Talajtani adottságok
1.6. Tájtípusok - A Sajó-Bódva köze agroökológiai potenciálja
2. A Sajó-Bódva köze településeinek népesség- és településföldrajza (18-20. század)
3. Bányászat és ipar a 18. század végétől 1945-ig
4. Mező- és erdőgazdálkodás a Sajó-Bódva köze településein
4.1. Földhasznosítási viszonyok
4.2. Szántóföldi növénytermesztés, szőlő- és bortermelés, gyümölcstermesztés
4.3. Állattenyésztés
4.4. Erdőhasználat, erdőgazdálkodás a Sajó-Bódva közén
5. A Sajó-Bódva köze településeinek regionális kapcsolatai a 18-20. században (1945-ig)
6. Összegzés
Felhasznált és ajánlott irodalom
Térképi források
Fontosabb statisztikai források
Bevezetés
A Sajó-Bódva köze nevet hiába keresné az olvasó a különböző tematikájú,
méretarányú térképeken, nem találná egyiken sem. Legfeljebb olyan
feliratokat olvashat az említett két folyó közötti területen, mint
Aggteleki-karszt, Borsodi-medence vagy Galyaság.
A Sajó-Bódva köze név tulajdonképpen nem rejt mást, mint a két folyó
és a mai országhatár által közrezárt területet. Annak ellenére, hogy a
Sajó-Bódva köze nem kompakt tájföldrajzi egység, ilyen területi vonatkozású
vizsgálata e vidéknek a természetföldrajzi kutatásokban már gyakorlat
(MEZŐSI, 1984, 1985). E könyv szerzője is célszerűnek látta kutatási
területét hasonló keretek között kijelölni. Logikusnak látszott ugyanis
a feltáró munkát nem egy-egy természeti kistájra (vagy esetleg néprajzi
tájra, a Galyaságra) leszűkíteni, hanem a folyóhatárokhoz igazodva, a
teljes területre kiterjeszteni. Az alapvetően kisfalvas településszerkezetű,
városhiányos, forgalmi árnyékban fekvő térség homogén jellege sem indokolta
a kistájakhoz kötött bontást.
Ezen a hátrányos helyzetű vidéken és annak tágabb térségében az elmúlt
évtizedekben átfogó természet- és társadalomföldrajzi kutatások folytak.
A természetföldrajzi vizsgálatok (a korábbi földtani, geomorfológiai
kutatások mellett) elsősorban az integrált természeti környezetpotenciál
feltárására irányultak (MEZŐSI, 1985). A társadalomföldrajzi kutatások
között volt helyi jelentőségű mikrogeográfiai vizsgálat (BARTA, 1975),
és a társadalmi térfolyamatok feltárására irányuló komplex kutatás is
(BARTA et al., 1975). BELUSZKY PÁL (1979, 1982) elvégezte a térség falusi
településeinek a tipizálását, és külön foglalkozott az Aggteleki-karszt
falvainak a helyzetével.
A természeti környezetre és a társadalmi-gazdasági élet különböző
területeire kiterjedő elemzések korrekt módon, adatokkal is alátámasztva
feltárták a térség égető gondjait, ellentmondásait (a mezőgazdálkodás
számára kedvezőtlenek és szűkösek a természeti adottságok és erőforrások,
alacsony színvonalú és gazdaságtalan a nagyüzemi mezőgazdasági termelés,
kiépítetlen a lokális intézményhálózat, fejletlen vagy elégtelen a műszaki
infrastruktúra, szűk a munkaerőpiac, egyes térségekben megindult az
elvándorlás, a kisebb falvakban erőteljes a demográfiai erózió stb.).
A problémák feltárása mellett a kutatók megoldási javaslatokat is
készítettek, melyeket azonban a mindenkori terület- és településfejlesztési
politika irányítói csak a legritkább esetben vettek figyelembe, s még
ritkábban valósítottak meg a gyakorlatban.
...
Mivel iparfejlesztésre e térségen belül nagy valószínűséggel nem kerül sor
a közeli jövőben, a fentebb vázolt lehetőségek minél szélesebb körben
történő alkalmazására kell törekednie az itt élőknek. E feladatok
gyakorlati megvalósításához szükséges ismeretek egy része a fiatal
generációk számára már ma is hozzáférhető, ugyanakkor a még felhasználható,
de kevésbé ismert tények feltárására napjaink kutatóinak kell vállalkoznia.
E történeti földrajzi munka is ehhez kíván segítséget nyújtani a
maga szerény eszközeivel. A korabeli természeti környezet komplex
rekonstruálásával és értékelésével, az emberi tevékenységi formák
térbeli jellemzőinek az ismertetésével stb. megkísérli felfedni azokat
a sajátosságokat, melyek révén a Sajó-Bódva közén élők képesek voltak a
mindennapok kihívásainak megfelelni, az elmúlt századokban. Nem törekszik
ugyan teljességre, de a belőle megismerhető tények, összefüggések közül
egyik-másik talán segíthet abban, hogy a vidék további ellehetetlenülését
megakadályozó vagy legalábbis lassító terület- és gazdaságfejlesztési
koncepciók a gyakorlatban is megvalósulhassanak. Emellett az iskolai
tananyagba integrálható helytörténeti ismereteket is gyarapítani
szeretné.
A Sajó-Bódva köze településeinek a vizsgálata nem környezetüktől
elszigetelve, hanem tágabb térségükbe ágyazva történt. Elsősorban az
összehasonlító-elemző módszert alkalmazva, a rendelkezésre álló községi
szintű statisztikai adatbázisra, levéltári- és szakirodalmi forrásokra,
kéziratos és egyéb térképi információbázisra és a terepbejárás során
szerzett tapasztalatokra támaszkodva olyan elemzés készült, mely a
gazdasági nagytájak (Alföld, Felvidék) kontaktzónájában elterülő vidék
településeinek 18-20. századi ökológiai és ökonómiai viszonyait,
társadalmi-etnikai tagolódását, társadalmi térfolyamatait stb.
fejlődéscentrikusan mutatja be.
Több mint 10 000 statisztikai adat, és egyéb információ felhasználásával
készültek azok a térképvázlatok, ábrák és táblázatok, melyek szerves részét
képezik a szöveges információknak, sőt azok tartalmával egyenértékűek.