Tétel adatlapja

CÍMLAP

Dobány Zoltán

A Sajó-Bódva köze történeti földrajza (18-20. század)

TARTALOM, BEVEZETÉS



Tartalom

Bevezetés

1. A természeti környezet adottságai, erőforrásai
1.1. Domborzati, geomorfológiai sajátosságok
1.2. Éghajlati viszonyok
1.3. A Sajó-Bódva köze vízrajza
1.4. A terület természetes növénytakarója
1.5. Talajtani adottságok
1.6. Tájtípusok - A Sajó-Bódva köze agroökológiai potenciálja

2. A Sajó-Bódva köze településeinek népesség- és településföldrajza (18-20. század)

3. Bányászat és ipar a 18. század végétől 1945-ig

4. Mező- és erdőgazdálkodás a Sajó-Bódva köze településein
4.1. Földhasznosítási viszonyok
4.2. Szántóföldi növénytermesztés, szőlő- és bortermelés, gyümölcstermesztés
4.3. Állattenyésztés
4.4. Erdőhasználat, erdőgazdálkodás a Sajó-Bódva közén

5. A Sajó-Bódva köze településeinek regionális kapcsolatai a 18-20. században (1945-ig)

6. Összegzés

Felhasznált és ajánlott irodalom
Térképi források
Fontosabb statisztikai források


Bevezetés

A Sajó-Bódva köze nevet hiába keresné az olvasó a különböző tematikájú, méretarányú térképeken, nem találná egyiken sem. Legfeljebb olyan feliratokat olvashat az említett két folyó közötti területen, mint Aggteleki-karszt, Borsodi-medence vagy Galyaság.

A Sajó-Bódva köze név tulajdonképpen nem rejt mást, mint a két folyó és a mai országhatár által közrezárt területet. Annak ellenére, hogy a Sajó-Bódva köze nem kompakt tájföldrajzi egység, ilyen területi vonatkozású vizsgálata e vidéknek a természetföldrajzi kutatásokban már gyakorlat (MEZŐSI, 1984, 1985). E könyv szerzője is célszerűnek látta kutatási területét hasonló keretek között kijelölni. Logikusnak látszott ugyanis a feltáró munkát nem egy-egy természeti kistájra (vagy esetleg néprajzi tájra, a Galyaságra) leszűkíteni, hanem a folyóhatárokhoz igazodva, a teljes területre kiterjeszteni. Az alapvetően kisfalvas településszerkezetű, városhiányos, forgalmi árnyékban fekvő térség homogén jellege sem indokolta a kistájakhoz kötött bontást.

Ezen a hátrányos helyzetű vidéken és annak tágabb térségében az elmúlt évtizedekben átfogó természet- és társadalomföldrajzi kutatások folytak. A természetföldrajzi vizsgálatok (a korábbi földtani, geomorfológiai kutatások mellett) elsősorban az integrált természeti környezetpotenciál feltárására irányultak (MEZŐSI, 1985). A társadalomföldrajzi kutatások között volt helyi jelentőségű mikrogeográfiai vizsgálat (BARTA, 1975), és a társadalmi térfolyamatok feltárására irányuló komplex kutatás is (BARTA et al., 1975). BELUSZKY PÁL (1979, 1982) elvégezte a térség falusi településeinek a tipizálását, és külön foglalkozott az Aggteleki-karszt falvainak a helyzetével.

A természeti környezetre és a társadalmi-gazdasági élet különböző területeire kiterjedő elemzések korrekt módon, adatokkal is alátámasztva feltárták a térség égető gondjait, ellentmondásait (a mezőgazdálkodás számára kedvezőtlenek és szűkösek a természeti adottságok és erőforrások, alacsony színvonalú és gazdaságtalan a nagyüzemi mezőgazdasági termelés, kiépítetlen a lokális intézményhálózat, fejletlen vagy elégtelen a műszaki infrastruktúra, szűk a munkaerőpiac, egyes térségekben megindult az elvándorlás, a kisebb falvakban erőteljes a demográfiai erózió stb.).

A problémák feltárása mellett a kutatók megoldási javaslatokat is készítettek, melyeket azonban a mindenkori terület- és településfejlesztési politika irányítói csak a legritkább esetben vettek figyelembe, s még ritkábban valósítottak meg a gyakorlatban.

...

Mivel iparfejlesztésre e térségen belül nagy valószínűséggel nem kerül sor a közeli jövőben, a fentebb vázolt lehetőségek minél szélesebb körben történő alkalmazására kell törekednie az itt élőknek. E feladatok gyakorlati megvalósításához szükséges ismeretek egy része a fiatal generációk számára már ma is hozzáférhető, ugyanakkor a még felhasználható, de kevésbé ismert tények feltárására napjaink kutatóinak kell vállalkoznia.

E történeti földrajzi munka is ehhez kíván segítséget nyújtani a maga szerény eszközeivel. A korabeli természeti környezet komplex rekonstruálásával és értékelésével, az emberi tevékenységi formák térbeli jellemzőinek az ismertetésével stb. megkísérli felfedni azokat a sajátosságokat, melyek révén a Sajó-Bódva közén élők képesek voltak a mindennapok kihívásainak megfelelni, az elmúlt századokban. Nem törekszik ugyan teljességre, de a belőle megismerhető tények, összefüggések közül egyik-másik talán segíthet abban, hogy a vidék további ellehetetlenülését megakadályozó vagy legalábbis lassító terület- és gazdaságfejlesztési koncepciók a gyakorlatban is megvalósulhassanak. Emellett az iskolai tananyagba integrálható helytörténeti ismereteket is gyarapítani szeretné.

A Sajó-Bódva köze településeinek a vizsgálata nem környezetüktől elszigetelve, hanem tágabb térségükbe ágyazva történt. Elsősorban az összehasonlító-elemző módszert alkalmazva, a rendelkezésre álló községi szintű statisztikai adatbázisra, levéltári- és szakirodalmi forrásokra, kéziratos és egyéb térképi információbázisra és a terepbejárás során szerzett tapasztalatokra támaszkodva olyan elemzés készült, mely a gazdasági nagytájak (Alföld, Felvidék) kontaktzónájában elterülő vidék településeinek 18-20. századi ökológiai és ökonómiai viszonyait, társadalmi-etnikai tagolódását, társadalmi térfolyamatait stb. fejlődéscentrikusan mutatja be.

Több mint 10 000 statisztikai adat, és egyéb információ felhasználásával készültek azok a térképvázlatok, ábrák és táblázatok, melyek szerves részét képezik a szöveges információknak, sőt azok tartalmával egyenértékűek.


  
×