Az oldal megtekintéséhez JavaScript1.1 szükséges. Ajánlott böngésző: Internet Explorer5.0-.

 

 

A beteges szeretet

Laci 43 évesen is első munkahelyén dolgozott, egy miskolci nagyvállalatnál.
Középvezetőként háromszáz ember munkájáért felelt. Főnöke, munkatársai nagyon szerették, mert udvarias, csendes, zárkózott, de határozott egyéniség volt.
Jó megjelenésével felhívta magára a független kolléganők figyelmét. Többen is szerették volna kivetni rá hálójukat, de ő nem volt hajlandó kapcsolatot létesíteni senkivel.
Mindenki érthetetlennek tartotta, hogy egy ilyen kiváló külsővel, tiszteletre méltó emberi tulajdonságokkal, jó egzisztenciával rendelkező férfi miért nem nősült még meg, vagy miért nem létesített élettársi kapcsolatot.
Több alkalommal próbáltak asszonyt kommendálni a magas, barna hajú, ápolt munkatársuknak, de ő mindig elhárította az ajánlatokat, nem kívánt találkozni a csinosabbnál csinosabb, jómódú hölgyekkel.
Laci egy Miskolc közeli kisvárosban lakott, innen járt be naponta gépkocsival munkahelyére.
Életkörülményeiről nem beszélt, de néhány kollégája tudta, hogy szép családi házban él édesanyjával, rendezett környezetben.

Egyik ősszel közvetlen munkatársai észrevették, hogy valami nagyon bántja Lacit. Állandóan rossz kedve volt. Ruházata sem volt olyan rendes, mint korábban. Titkárnőjének feltűnt, hogy gyakran gyűrött volt az inge, zakója, kabátja kellemetlen szagot árasztott.
Találgatták, mi történhetett vele, de megfejteni nem tudták, megkérdezni meg nem merték.
Egy reggel betelefonált, hogy beteg, hosszabb ideig nem fog tudni munkába állni, gondoskodjanak a helyettesítéséről.
A munkahelyen mindezt tudomásul vették. Senki nem tudta, hogy ezekben a napokban a férfi folyamatos rendőrségi kihallgatásokon vett részt.

15 éve, – mióta édesapja meghalt – ketten maradtak édesanyjával. Anya és fia kölcsönösen imádták egymást. Az apa halála után a fiú apja helyén aludt, a duplaágyon, édesanyja mellett. Egyikük sem tudta elképzelni, hogy ez másképpen is lehetne.
Egyik reggel Laci arra ébredt, hogy édesanyja nem szorgoskodik a konyhában.
Nem érezte a frissen főtt kávé szokásos, mindennapi illatát. Mély csend volt a lakásban.
Anyja az ágyban feküdt. Próbálta ébresztgetni, de érezte, kihűlt, nincs benne élet. Hihetetlennek tartotta, hogy élettelen a teste.
Aznap nem ment dolgozni, szabadságot kért.
Tiszta ágyneműt húzott, anyját átöltöztette legszebb hálóingjébe, haját megfésülte, és betakargatta, mintha csak aludt volna.
Nem jelentem, hogy meghalt – fordult meg a fejében, mert akkor elviszik tőlem.
Nem tudok elválni tőle – döntötte el.

Másnap elment dolgozni, majd hazatért, s elmondta fennhangon anyjának, – úgy, mint eddig – mi történt a munkahelyén.
Így teltek a napok egymás után.
Nehezen birkózott meg a házimunkával, mert korábban minden konyhai munkát édesanyja végzett.

A szomszédok, – akikkel Laci édesanyja, Erzsike néni kapcsolatot tartott – többször érdeklődtek állapotáról, de fia azt mondta, hogy nagyon gyenge, mindig alszik, nem látogatható.
Volt úgy, hogy az ismerősök adtak be madártejet, süteményt, gyümölcsöt a betegnek. Laci ezeket elfogadta, s ígérte, hogy megeteti anyját, ha felébred.
A postás, – mikor az özvegyi nyugdíjat vitte – csak értesítést hagyott, mert napközben senki nem nyitott ajtót.

Már három hónap telt el Erzsike néni halála óta. Laci mindig felvette azt a szerény járandóságot, ami anyját illette, de nem azért, mintha el akarta volna költeni. Édesanyja pénzes kazettájába tette az utolsó forintig, hisz jó jövedelemmel rendelkezett, nem voltak anyagi gondjai.

Az idő múlásával az egyik szomszédasszony egyre inkább úgy érezte, hogy rossz szagok terjengnek Laciék háza felől. Már régen gyanús volt neki ez a titokzatos betegség, de most elhatározta, hogy végére jár a dolognak.
Mivel kertjük kerítése közös volt, s volt rajta egy kis kapu, – melyen át korábban az asszonyok közlekedtek egymáshoz – egy délelőtt ezen a kapun a szomszéd portára jutva szétnézett. Az udvari kis nyári konyha ajtaja csak retesszel volt zárva. Tudta, hogy innen van egy átjáró a családi házba.
Már a nyári konyhában érezte az orrfacsaró bűzt, s a szobában megpillantotta egykori barátnője erősen oszlásnak indult maradványait.
Azonnal értesítette a rendőrséget, akik megvárták, míg a férfi munkából hazatér, s utána kezdték meg a kihallgatását.
A szakértői vélemények alátámasztották, hogy a néni természetes halállal halt meg, s azt is, hogy a fiú beteges szeretete miatt képtelen volt halott anyjától elválni.

A vizsgálatok közben a temetés megtörtént.

Napokon belül a sajtó terjedelmes cikkben számolt be a történtekről.
Laci, erről értesülve, nem mert többé a szomszédok és munkatársak szeme elé kerülni.
Bezárkózott a házba és nem járt sehová.
Egy ismerőse egyszer fontos ügyben kereste volna, de napokon át nem tudta elérni, nem nyitott ajtót.
Ekkor – rendőrségi segédlettel – felnyitották a lakást, ahol megtalálták az ő holttestét is.
Megállapították, hogy már legalább tíz napja halott volt, önkezével vetett véget életének.

2012. © A honlapot az Irodalmi Rádió készítette: www.irodalmiradio.hu