Találkozások
Lara és Gábor élete átalakult, mióta az alföldi kisvárosból a fővárosba költöztek.
Gábor úgy érezte, nem hagyhatja ki a lehetőséget, hogy egy nagybank helyettes igazgatója legyen, ha már felkérték rá, korábbi munkája elismeréseként.
Felesége szó nélkül követte. Fel sem merült benne, hogy zenepedagógusi képesítéssel nem fog tudni elhelyezkedni.
– Van annyi jövedelmem, hogy gondtalanul megélünk, s még a lakáskölcsönt is tudjuk fizetni – biztatta Gábor az asszonyt. – Végre azzal foglalkozhatsz, amit szeretsz – kacsintott Larára, aki már évek óta írt verseket.
Ahogy teltek a hónapok, minden kialakult. Lara döntött. Magántanárként fog tevékenykedni. Szabad ember lesz, mégis gyakorolhatja hivatását. Terve rövid úton teljesült. A lakóparkban, – ahol ők is éltek, – hat tanítványa is akadt.
Ellátta a háztartást, megtartotta a zongoraórákat, reggel elvitte a kis Balázst a közeli iskolába, s szabad idejében verseket írt.
Egyszer Gábor felvetette, hogy szeretné, ha karácsonyra kiadásra kerülne egy könyv Lara költeményeiből. Nem titkolta, hogy ezt ajándékként szánja asszonyának.
– Neked tetszenek a verseim, de te elfogult vagy velem kapcsolatban – hárította el Lara. – Talán, ha többen olvasnák, és véleményeznék…
– Próbáld meg valamelyik irodalmi portálon megjelentetni néhány versedet – biztatta a férj.
Lara hamarosan bekapcsolódott a „Gondolatok” internetes irodalmi oldal munkájába, ahol sok biztatást, jobbító szándékú javaslatot kapott.
Ő is elolvasta, és véleményezte a megjelenő műveket.
Különösen szívesen olvasta Nikolasz humoros írásait, melyekkel napról napra elkápráztatta az oldal olvasóit.
A legkeservesebb, legkilátástalanabb élethelyzeteket is úgy tudta forgatni, alakítani, hogy harsány jókedvet fakasztott a végeredmény.
Micsoda ereje van a humornak! – csodálkozott Lara, mikor egy-egy sziporkázó történet elolvasása után a nehezebb napokat is könnyedén élte meg.
Nikolasz valahol az ország nyugati csücskében élt, de rövidesen úgy tűnt neki,
mintha örök időktől ismerte volna.
Egy-egy írását esténként felolvasta Gábornak is, aki eleinte jókat nevetett a humoros történeteken, de egy idő után elkomorodva feltette nejének a kérdést:
– Mit jelent neked ez az ember?
Lara meglepődött.
– Tényleg, mit is jelent, hisz nem ismerem, és mégis olyan, mintha érteném
minden gondolatát, és szeretném segíteni abban, hogy sikeres író legyen – gondolkodott hangosan az asszony.
Gábor szemében szokatlan, sötét fény villant.
– Gábor, csak nem vagy féltékeny? Ne gondolj semmi rosszra, csak
kedvelem az írásait, ennyi az egész. Barátságot, és őszinte segítőkészséget érzek iránta. Tudod, még az ige is azt mondja, szeresd felebarátodat, mint magadat.
A férfi gondterhelten elvonult, Lara pedig leült, és percek alatt rímekbe szedte
gondolatait. A papírlapot reggel a férje zsebébe csúsztatta.
– Olvasd el, ha napközben lesz egy kis időd – mondta engesztelő
mosollyal.
A férfi sietősen elbúcsúzott, mert kora reggeli órára egy tárgyalása volt kitűzve.
Alig hogy beért hivatalába, tárgyaló partnere jelezte, hogy fél órát késik.
Gábor ekkor előhúzta zsebéből a papírt, s böngészni kezdte felesége kézírását:
Ördögi vers
Testi-lelki egyensúlyom irigyli az ördög,
Küldi fiát rövid úton, ásson nekem gödröt.
Zöld szemű szörny, ördög fia, nem ismerlek téged,
Kapcsolatom szilárd szikla, nem enged be, értsd meg!
Ördögfiú hajthatatlan, gödrét ássa, ássa,
Hogy majd abban boldogtalan áldozatát lássa.
Zöld szemű szörny, ördög fia, ki ölni is képes,
Ne környékezz engem, mert a szívem az nem vétkes.
A barátság és szeretet szemet szúr, ha látod,
Ezeket te nem kedveled, pusztulását várod.
Úgy támadsz rá, mint egy farkas a zöldellő réten
Békésen legelő nyájra, vad ugrásra készen.
Kész az ördög a művével, három lélek bánja,
Ha őket szőrös kezével itt halomra hányja.
Erőlködik, de feladja, mert nem talál fogást,
Rossz helyre küldte az apja, fúj visszavonulást.
Ördög fia, ha hazamész, mondd meg az apádnak,
Hogy győzött az emberi ész, – bár ez neki bánat.
A barátság, és szeretet minden ember vágya,
Az ördög nem győzheti le, ha azt Isten áldja.
Ó, tudom, hogy megbízhatok benne, nem is értem, miért kételkedtem – enyhült meg a verset elolvasva Gábor.
Aznap délután beugrott Larához egykori évfolyamtársa, Éva, aki lakásgondjai megoldására egy asztrológushoz készült tanácsért.
– Gyere el velem – invitálta barátnőjét.
– Balázst az uszodába kell vinnem – mentegetőzött Lara –, bár nem tudom
mi van velem, ha vizet látok, mindig rossz érzés, szédülés fog el. Tudod mit? Megkérem Gábort, vigye el ő a gyereket kivételesen. A múltkor is szinte rosszul voltam az uszodában.
Az asztrológus, – miután tanácsaival ellátta Évát, – Larához fordulva megkérdezte:
– Önnek segíthetek valamiben?
– Nem, nem, köszönöm, minden rendben van nálam. Legalábbis azt hiszem…
– Azt hiszi, vagy tudja? – kérdezte az okos, mosolygós, barátságos hölgy.
– Jó, nézzen rá az életemre – egyezett bele Lara, és már mondta is születési időpontját és helyét.
– Szép házasság, egészséges gyermek, kiegyensúlyozott élet. Valóban
ritkaság, hogy ennyi jót mutasson a horoszkóp – bólogatott az asztrológus.
Van még itt valami. Nem kötődik Ön erősen valakihez, aki iránt barátságot, hálát érez? Egy lélekfoszlánya úgy látszik, összefonódott egy korábbi inkarnációból ismert lélekkel, aki nagyon pozitív személy volt, de nem tudtak valamit lerendezni. Ön tartozik neki, minden jel arra mutat.
Lara ekkor feltárta Nikolasz iránt érzett érzelmeit.
– Biztos, hogy nem szerelem, nem is olyan, mint egy földi barátság, de akkor mi?
– Többet nem tudok Önnek segíteni, de tény, hogy kapcsolata egy előző életből való – erősítette meg az asztrológus.
Talán regressziós meditációs analízis módszerével feltárható lenne a múltból, mi köti össze ezzel a lélekkel.
Egy névjegykártyát húzott elő papírjai közül, s átnyújtotta Larának. – Ajánlom, forduljon a kolléganőmhöz, ha valaki, ő tud segíteni.
Lara furcsán érezte magát. Szerette volna a rejtélyes titkot megismerni, de tudta, Gábornak erről nem beszélhet. Eddig még soha nem volt titka előtte. Ő biztos, hogy nem egyezne bele, hogy felesége olyan eljárásnak vesse alá magát, mely során a tudatosság szintje alatti területek is elérhetővé válnak.
Másnap mégis egyeztetett időpontot a terapeutával és elment a megadott címre.
A stúdió csodálatos szépsége és nyugalma lenyűgözte. Finom illatok, alig hallható, lágy zene, csupa selyem és bársony függönyök, nyugtató félhomály vette körül, mikor a kényelmes fotelban elnyúlt.
– Bizonyára hallott már arról, hogy a lélek utazik – kezdte a beszélgetést a
terapeuta. – Ez a reinkarnáció. Tudja, úgy van, hogy előző életünk társai leszületnek mellénk, de más szerepet töltenek be, mint a korábbi életben.
Fokozatos belső utazással az emberi tudat mélyebb rétegeibe el lehet jutni, és feltárhatóvá válnak előző életeink legfontosabb eseményei, amik emlékképek, úgynevezett lenyomatok formájában elraktározódtak.
Konkrét kérdésre szeretne választ kapni, vagy általánosságban kíváncsi arra, milyenek voltak korábbi életei?
Lara elmondta, hogy csupán azt szeretné tudni, hogy Nikolasz milyen szerepet töltött be életében, s mi az, amit nem tudtak lerendezni.
– Rendben van, legközelebbi alkalommal megkapja a választ. Hétfőn reggel
9 óra megfelel?
– Igen – bólintott Lara. – Itt leszek.
– Úgy számoljon, hogy 2-3 órát vesz igénybe majd a belső utazás. Reggelizzen rendesen és a telefonját majd kapcsolja ki.
Lara izgatottan várta a hétfőt.
– Furcsa vagy. Mintha nyugtalanítana valami – vette észre rajta Gábor.
– Nincs semmi baj – nyugtatta meg, s közben mardosta a lelkiismeret, hogy férje elől eltitkolta, mibe vágott bele.
Hétfőn reggel vegyes érzésekkel lépett be a stúdióba, de hamar megnyugodott a középkorú, kedves hölgy szavaitól.
– A meditációs analízis alatt folyamatosan kapcsolatban leszünk,
kommunikálunk – mondta Larának.
Arra az egyetlen kérdésre koncentráljon, honnan ismerte ezt a lelket, milyen
szerepet töltött be korábban az életében.
Képek, jelenetek, színhelyek fognak megjelenni – készítette fel az asszonyt, melyek először homályosak lesznek, majd kitisztulnak.
A belső utazás megkezdődött, s hamarosan kirajzolódott egy kép:
Ünneplőbe öltözött emberek álltak egy vízparton, és integettek.
– Egy hajón vagyok, s egy csokor fehér virágot dobok a vízbe – szólalt meg
Lara.
– A hajó távolodik, az emberek és a virág eltűntek.
– Maga most milyen korú? – kérdezte a terapeuta.
– 25 éves lehetek, úgy érzem.
– Koncentráljon, mi történik?
– Nem tudom, nagyon sokan vannak a hajón. Ittunk valamit. Sokat ittam. Egy sötét hajú férfi volt mellettem, de elment valahova.
– Talán nászúton vannak?
– Nem tudom. A férfi elment mellőlem és én rosszul érzem magam. Nagyon szédülök.
– Mit csinál?
– A korláthoz megyek, felállok, és vonz a sötétkék mélység.
Lara szava elakadt, homlokán verejtékcseppek jelentek meg.
A meditációs analízis vezetője észrevette, és finoman letörölgette az asszony arcát, melyen már patakzott a víz.
– Mondja, mi történik? – faggatta közben.
Lara levegő után kapkodott, majd végre megszólalt. – Lezuhantam. A vízben vagyok, s alig tudok úszni.
Valami csobbant mellettem. Látom, úszik felém valaki. Egy szőke fiú… Kiabál valamit… Nem értem a nyelvet, amit beszél.
Mellém ért és elkapta a karom. Erősen kapaszkodom bele, ő meg csak kiabál, de
nem értem. Haja csapzottan a homlokába hull. Arca szeplős. Szinte még gyerek. Nem lehet több 18 évesnél. Csíkos póló van rajta, talán tengerész.
A nyaka jobb oldalán egy lepke formájú barna folt látszik. Egyre görcsösebben kapaszkodom bele. Már nem látok semmit.
– Dehogynem! Koncentráljon, ott a folytatás! – biztatta a meditáció vezetője.
– A víz felett lebegek. A vízen egy csónak. Ott fekszem a csónakban, látom a saját testem. Nincs benne élet. Mellettem fekszik a szőke fiú, ő sem mozdul.
Távolodik a csónak, velünk és két nyugtalannak látszó emberrel.
Nem látok már semmit.
A zene egyre hangosabb lett, s Lara lassan visszatért a jelenbe.
– Semmi kétség, hogy Ön fiatalon vízbe fulladt, s egy tengerész mentés
közben szintén meghalt – foglalta össze a meditáció eredményét a szakember. – A fiú feláldozta az életét, s mivel mindketten életüket vesztették, Ön nem
tudta ezt megköszönni.
Ez a magyarázat arra, hogy ebben az életben szeretne ennek az
embernek segíteni.
Lara most értette meg azt is, hogy mi az oka, hogy irtózik a víztől.
Teltek, múltak a hónapok, s egy alkalommal Lara felfigyelt egy pályázati kiírásra, melyben egy fővárosi színház a szilveszteri kabaré műsorához keresett szerzőt.
Megérezte, hogy ezt a lehetőséget Nikolasnak ajánlja fel a sors. Azonnal értesítette őt, de a férfi először tétovázott.
– Nincs időm mostanában terjedelmesebb írásokra – közölte.
– Minden más megvár, de hidd el, ez életed legnagyobb esélye – mozdította ki a holtpontról Lara.
Nikolas november elején örömmel értesítette szerzőtársát, hogy munkáját a legjobbnak tartották.
– Családoddal együtt szeretettel várlak az előadáson – mondta.
– Honnan ismerünk meg? – kérdezte az asszony.
– Tudom, hol fogtok ülni, majd odamegyek hozzátok.
Mikor Lara és Gábor a színház előcsarnokába beléptek, Lara megszólalt:
– Ő az, aki a ruhatárnál beszélget egy férfival.
– Honnan tudod, hisz még soha nem találkoztatok. Vagy mégis? – bizonytalanodott el Gábor.
– Dehogy! A nyakán ott van a lepke formájú barna folt.
– Micsoda? – ámult el a férj.
Lara ekkor döbbent rá, hogy a titkos meditációs utazás tapasztalatait eltitkolta férje elől, aki most joggal gyanakodhat.
– Mindent megmagyarázok, ha hazamentünk – ígérte, s megfogadta, hogy soha többet nem titkol el semmit Gábor elől.
Az előadásnak hatalmas sikere volt.
– Nem lennék itt, ha Te nem beszélsz rá – ismerte el Nikolasz Larához fordulva.
Ettől kezdve Nikolasz a színház állandó szerzője lett.
Darabjai iránt nagy volt az érdeklődés.
Lara és Gábor – mint jó barátai – együtt ünnepelték vele minden bemutatóját.