Az oldal megtekintéséhez JavaScript1.1 szükséges. Ajánlott böngésző: Internet Explorer5.0-.

 

 

Furcsa kapcsolatok

Mindenki furcsa, különc embernek ismerte a középkorú, magányos rajztanárt, akiről köztudott volt, hogy szenvedélye a festészet.
Festőállványával gyakran kitelepült a természetbe, a kiránduló gyerekek olykor látták, hogy vagy a környékbeli „kerek erdő”-nek nevezett különleges tájat örökítette meg, vagy a sárguló búzatáblákat, a szélükön égő pipacsokkal és azok közé keveredett kék színben pompázó búzavirágokkal.
Szórakozott ember volt a tanár úr, néha többször is rá kellett köszönni, hogy viszonozza. A gyerekek a háta mögött csak Piskótának hívták, pedig a becsületes neve Pálházi Béla volt.
Magánéletéről csak annyit lehetett tudni, hogy a Dunántúlról települt az ország északi részébe, és már évek óta albérletben lakott, egy családi ház udvarán lévő – nyári laknak épült – szoba-konyhás lakásban.
Egyszer aztán felröppent a hír, hogy Piskóta tanár úr egy volt tanítványának udvarol.
Annuska érettségi előtt állt, mikor általános iskolai tanára hatalmas májuskosarat küldött neki. Mint kitudódott, a titkos kapcsolat már régebben fennállhatott, mert Annuska öccse barátjának elárulta, milyen szövegű kísérő kártyával érkezett a rózsaszín hortenzia. „Szívbéli mátkámnak” – állt a díszes kártyán, – mely futótűzként terjedt el a 7. A.-ban, s a tanár úr a kamaszok céltáblája lett.
– Mit nevetsz, fiam? – kérdezgette a fiúkat, mikor azok a tanár úr puszta látványától is harsány nevetésben törtek ki.
Miután Annuska leérettségizett, a kapcsolat nyilvánosságot kapott. Béla állandó vendég lett az apa nélküli családnál, s Annuska és édesanyja társaságában gyakran vonult végig az utcán, a helybéliek legnagyobb ámulatára. Annuska ilyenkor szép, selymes, hátközépig érő szőke haját kibontva viselte, füle mellett virágfejet mintázó színes hajcsattal rögzítve. Mikor színházba mentek, a loknis frizura illett a romantikus fazonú organza ruhához.
Sokan értetlenkedtek a különös társaság láttán. Volt, aki nem tudta eldönteni, ki is valójában a tanár úr párja, mert a klasszikus ruhákba, elegánsan öltözködő mama korban jobban illett hozzá, mint a nádszálvékony romantikus kisasszony.
Annuska nem csak menyasszonya, de modellje is lett Piskóta tanár úrnak, – ezt sokan feltételezték, akik felismerni vélték a Képcsarnok kirakatában látható képeken.
Az esküvőre a lány tizenkilencedik születésnapján került sor. Nagyon emlékezetes esemény volt ez a környékbeliek számára, mert lovas hintó vitte az új párt és a mamát a templomba, ott pedig két koszorúslány szórta a lábuk elé a pünkösdirózsák szirmait.
A tanár úr az esküvő után Annuskáék családi házába költözött, s úgy tűnt, a romantikus időszak lezárult, a különös pár is a hétköznapi emberek életét kezdte élni.
Hét végén továbbra is mentek hármasban moziba vagy színházba, de hét közben Annuska dolgozni járt, egy áruház műszaki osztályán lett eladó.
Már nem lobogtatta a szél hosszú haját, kontyban viselte, mint általában az asszonyok.
Béla tanított, s szabad idejében festegetett, a mama pedig a háztartást vezette.
Ahogy az évek múltak, a fiatalasszony érzelmei megkoptak, s huszonöt évesen úgy érezte, rossz döntést hozott a házasságkötéssel. Keserű szájízzel gyújtotta meg a gyertyát a tortán, melyet férje 50. születésnapjára készített édesanyja.
Otthon egyre több konfliktus adódott, mert vitás kérdésekben a mama mindig a vejének adott igazat a lányával szemben.
A házasság akkor lett igazán terhes Annuska számára, mikor a nála alig idősebb fiatal főnökével, egy alkalommal Budapestre utaztak, s a beszélgetés során kölcsönös vonzalom alakult ki közöttük. A férfi bevallotta, hogy már régebben kedveli, de úgy tudta, jó házasságban él, ezért nem akart közeledni hozzá.
Jóképű, független ember volt Róbert, s nem is titkolta, hogy hajlandó feleségül venni, ha elválik.
Ettől kezdve Annuska állandóan kereste az okot arra, mit tudna párja ellen fordítani. Nem kellett sokáig keresgélnie. Béla kész munkái között talált egy akt képet, melyen édesanyját vélte felfedezni. Még anyja zöld köves gyűrűje is jól kivehető volt a festményen.
Csodálkozott rajta, hogy anyja különösebben nem is tiltakozott a gyanúsítással szemben. Ezt az okot elegendőnek látta, hogy még aznap elköltözzön főnökéhez.
Annuska napokon belül beadta a válókeresetet és nagyon csodálkozott, hogy Béla szó nélkül beleegyezett a házasság megszüntetésébe.
A volt férj a válás után sem költözött el, továbbra is ott élt – mint albérlő – Annuskáék családi házában. Hét végeken ezután már csak kettesben, a mamával jártak moziba, színházba, s szemmel láthatóan jól megértették egymást.
Később normalizálódott a viszony a családtagok között, és a fiatalok – a hamarosan megszületett kis Robival együtt – jó kapcsolatot ápoltak Annuska anyjával és az ex férjjel.


2012. © A honlapot az Irodalmi Rádió készítette: www.irodalmiradio.hu