Az asszony bosszúja
Ritkán látni olyan szép párt, mint Erzsi és Béla volt.
Egy cégnél dolgoztak, már évek óta.
A közös reggeliket randevúk követték, s innen már egyenes út vezetett a házasságkötő terembe.
Életük nyitott könyv volt kollégáik előtt. Kapcsolatuk hasonlított a viharos tengerhez. A hullámvölgyeket nagy feldobódások, kibékülések követték, éjszakába nyúló pezsgős, gyertyafényes vacsorával.
Egyszer aztán, – mikor túl hosszúra nyúlt köztük a mosolyszünet, – szárnyra kapott a hír, hogy Béla sok időt tölt az Igazgató Úr titkárságán, a reprezentatív megjelenésű szőke titkárnő közelében.
A harmincas évei elején járó hölgynek idős, gazdag férje volt, s nem is titkolta, hogy ő csak azért dolgozik, hogy ne legyen otthon.
A létfenntartásért küzdő kolléganők irigykedve néztek Lilike után, mikor a folyosón végig suhanva bemutatta divatkollekciója naponta változó darabjait.
Ilyenkor különleges parfümillat lengte körül.
Valószínű, ez az illat babonázta meg Bélát is, mert köztudott volt, hogy férfi létére rajong a parfümökért.
Erzsi eleinte elengedte füle mellett a pletykát, de mikor párja közölte, hogy – szokásától eltérően – horgászni megy, s egy barátjával előzetesen alibit is igazoltatott magának, – gyanakodni kezdett.
A gyanú megalapozott lett, mert másnap telefonon felhívta egy volt barátnője.
– Erzsikém, mi van veletek, váltok? – kérdezte.
– Miért válnánk? – méltatlankodott Erzsi.
– Csak azért gondoltam, – hebegett a nő, – mert Bélát láttam a Royalban, egy szőke nő társaságában. Mivel átkarolta a nő vállát, és egy szál piros rózsa feküdt az asztalon, nem tudtam másra gondolni.
Egyébként észre sem vett, úgy el volt varázsolva.
Nem akartam köztetek bajt keverni – mentegetőzött, mielőtt elbúcsúzott.
Erzsi, – dühének levezetése céljából – a keze ügyében lévő aktaköteget úgy földhöz vágta, hogy csak úgy nyekkent.
– No Bécike, ha szőke nőre vágysz, megkapod! – mondta, miközben a széthullott irathalmazt rendezgette.
Erzsi fekete hajú, fekete szemű természetes szépség volt. Divatos frizurája kiemelte kreol bőrének szépségét. Szív alakú szája rúzst még nem látott soha, a természet festette pirosra. Egyszerű vonalú ruháiban is elbűvölő volt, enyhén teltkarcsú alakjával, formás lábaival.
Most az arca is piros lett a méregtől, így még szebbnek látszott.
A telefonért nyúlt, a fodrásznőt hívta, akihez baráti kapcsolat fűzte.
– Ilikém, holnap megyek hozzád. Be tudod szőkére festeni a hajam?
– Megbolondultál? – kérdezte a fodrásznő. – Mi a bajod a hajaddal?
– Nem nekem van vele bajom, – kezdte, de nem folytatta. – Szőke akarok lenni, és kész!
– Vegyél ki szabadságot, mert ez nem egyszerű. Többször át kell festeni, hogy szőke légy.
Milyen szőkére gondoltál?
– Mint a búzamező aratás előtt, vagy még annál is világosabbra – hangzott a szakszerűtlen válasz.
– Aludj rá egyet, én ezt az egészet butaságnak tartom – fejezte be a fodrásznő a diskurzust.
Erzsi szabadságra ment, hogy az átalakulásnak alá vesse magát. Előzetesen még – kerülő úton – megérdeklődte, milyen márkájú parfümöt használ a titkárnő.
Mikor megtudta, már nem volt kétsége a felől, hogy a havi családi kassza deficites lesz.
A fekete haj háromszori festés után hamvas szőke lett. A kreol bőrrel párosítva nem mindennapi látványt nyújtott.
Szokásától eltérően szűk mini szoknyát, mélyen dekoltált blúzt is vett magának, amiben szinte tinédzsernek látszott.
Hazafelé menet – elmondása szerint – háromszor szólították le. Ilyen korábban nem fordult elő vele. Bőven szórt magára a méregdrága parfümből, s mikor házuk kapuját nyitni akarta, saját kutyájuk dühösen ugatta az idegen illatban fürdő szőke nőt.
Béla már otthon volt. Mikor meglátta párját, földbe gyökerezett a lába, és dadogni kezdett.
– Mi…mi…mi…ez? – kérdezte.
– Szőke nőre vágytál, itt vagyok! – mondta Erzsi, – és közelített férje felé, hogy megcsókolja.
Béla térdre esett előtte és könyörögni kezdett.
– Festesd vissza, ne bolondozz!
– Én aztán nem! – erősködött Erzsi. – Ezután szőke leszek, hogy ne randevúzz más nőkkel.
Béla sejtette, hogy lebukott. Bevallott mindent, és eskü alatt állította, hogy a házastársi hűséget nem szegte meg, bár a nő csábította.
Harmadnap reggelre a festett haj zöld színt kezdett felvenni, mely egyre erősebb árnyalatú lett. A természet erői a vegyszerekkel hadakozva kifejezetten zöld színt hoztak elő a szőkére festett fekete hajból.
Ez már botrányos volt, az utcán mindenki utána fordult.
Visszament a fodrászhoz, és – újabb jelentős költséggel számolva – kérte az eredeti állapot helyreállítását.
Béla ezek után megkomolyodott, s jó ideig nem is volt konfliktus közöttük.