Az oldal megtekintéséhez JavaScript1.1 szükséges. Ajánlott böngésző: Internet Explorer5.0-.

 

 

A sikeres páros

Alig van forgalom – állapította meg Attila, elhagyva Szerencset. A kis zempléni falu felé tartott, ahol szülei éltek. Észlelte már messziről, hogy közelít egy világos színű gépkocsi, de ami történt, arra nem számított. A vezető – egy nagyobb kátyút kikerülve – az ő járműve elejének ütközött, majd elkapva a kormányt a szalagkorlát állította meg, csúnyán összetörve a kocsi jobboldalát.
Odaszaladt, s látta, hogy a szerencsétlenül járt vezető egy 25 év körüli nő, akit – bár nem sérült meg – nagyon megviselt a baleset. Nem beszélt magyarul, angol nyelvvel próbálkozott, elnézést kért, hogy kárt okozott a férfinak.
Attila nagyon megsajnálta a csinos, barna, lengyel nőt, aki alig, hogy átlépte az országhatárt, bajba került.
– Túlságosan behúzódtam a felezővonal mellé, az én hibámból történt – vállalta át a felelősséget ,- látva, hogy az ő kocsijában alig keletkezett kár.
A nő nem akarta elhinni, hogy létezik ilyen nagyvonalú ember. Látszott rajta, hogy megkönnyebbült.
– Vontassuk be a kocsit Szerencsre, a szervizbe – ajánlotta Attila.
– Velem mi lesz? – kérdezte a lány. – Miskolc-Tapolcára mentem volna egy hétre. Tudja, konfliktusom támadt a barátommal, gondoltam, lelépek egy időre.
– Nézze, ha megfelel, amit ajánlok, eltölthet néhány napot itt egy kis faluban, a szüleimnél. Éppen oda igyekeztem.
Miután a gépkocsit leadták, s 4-5 napra vállalták a javítást, Barbara megnyugodott. Beszállt Attila mellé, és folytatták útjukat a zempléni hegyekbe.

Az öregek nagyon meglepődtek, mikor látták, hogy fiuk egy idegen nővel érkezett, de miután elmondta, mi történt, felajánlották, hogy maradjon náluk, amíg szükséges.
István bácsi eltűnt, majd egy zöld üveggel és poharakkal tért vissza.
– Az ijedtségre ez a legjobb – mondta. – Lényeg, hogy Isten óvott benneteket.
Töltött a házi főzésű szilvapálinkából. Barbara nem ivott még ilyet, – nagyon erősnek is találta – de valóban érezte, oldódott a benne felhalmozódott feszültség.

Finom húsleves szaga terjengett a falusi konyhában, vegyülve a frissen sült rántott csirke illatával.
Attila tudta, ha ő jön, a csirkék száma a tyúkólban megfogyatkozik.
Ebéd közben a családról beszélgettek. Juditról, – Attila feleségéről, aki elfoglaltsága miatt nem tudott jönni, meg a két gyerekről. Előkerültek a fényképek is, s Attila büszkén mutatta új ismerősének szép családját, – kissé molett feleségét, és serdülőkorú fiait.
A finom ebéd után Mária néni betessékelte őket a szobába, majd hozzá látott a mosogatáshoz.

Barbara szeme megakadt egy Yamaha elektromos orgonán, mely a sarokban állt. Korábban Attiláé volt, de ő vett egy komolyabb hangszert, ezt elhozta anyjának, aki – miután a helyi iskola igazgatójaként már nyugdíjba ment, – a régi, kedves dallamokat előcsalogatta a hosszú téli délutánokon.
Attila – látva Barbara érdeklődését- leült, és kezét a billentyűzetre tette. Zenetanár volt, többféle hangszeren játszott, de az orgona volt a kedvence.
A megszólaló dallam ismerősnek tűnt a lány számára, látszott mosolyán, felhúzott szemöldökén. Átszellemülten hallgatta Attila játékát, majd mikor végzett, kérte, játssza újra.
S ekkor mellé lépett és énekelni kezdte a dalt:

Time To Say Goodbye…

A tisztán csengő, angyali hang összeolvadt az orgona hangjával, csodálatos élményt alkotva.
István bácsi kezéből kiesett a pálinkás pohár, Mária néni hagyta a mosogatást, és megállt az ajtóban, hogy mindent jól halljon.
Valamennyien érezték, itt most valami nagyon különleges dolog történt. Szinte hihetetlen volt, hogy ilyen tökéletes összhangban tudott ez a két ember együtt zenélni, minden előzetes gyakorlás nélkül.
Kiderült, hogy Barbara is zeneakadémiát végzett, magántanárként dolgozott, és esténként – jobb lehetőség hiányában – egy szórakozóhelyen énekelt. Ebből adódóan sok konfliktusa volt barátjával, akihez hét éves kapcsolat fűzte, de a férfi féltékenysége miatt nem merte hozzákötni az életét.

Attila korábban játszott már több kisebb zenekarban, három évig szimfonikusoknál is, de egyéni megmérettetésre vágyott. Most úgy érezte, a ma történt ütközés elindíthat egy közös karriert ezzel a csodálatos hangú, tehetséges lánnyal, aki – úgy, mint ő is, – a musical felé húz.
A különleges találkozást követően rendszeres kapcsolatot tartottak, közösen terveztek meg egy órás műsort, melynek repertoárját kedvenc dalaikból állították össze. Egyetlen próba elegendő volt, hogy közönség elé tudjanak állni.
Első közös, nyilvános fellépésükre Miskolcon került sor, ahol Attila lakott, és már ismert személy volt a zenei életben.
A nemzetközi páros nagy sikert aratott, és több meghívást is kaptak, eleinte Magyarországon, majd Barbara szülőhazájában is. Egy lengyelországi koncert során felfigyelt rájuk a német zenei élet egyik menedzsere, aki meghívta a párt Berlinbe, egy nagy nemzetközi zenei seregszemlére, ahol két dallal kellett fellépniük.
Barbara nagyon rossz idegállapotban érkezett. Barátja – aki elkísérni nem tudta –, az indulás előtt – szokása szerint – féltékenységi jelenetet rendezett.
Mikor Attilával Berlinben találkozott, látta, hogy ő vidám, kiegyensúlyozott. Meg is kérdezte tőle:
– Judit mit szól hozzá, hogy sokat utazol velem?
Zenész társa elmosolyodott.
– Mikor összekerültünk, én már zenész voltam. Természetesnek tartotta, hogy a kis zenekarokkal is, meg a szimfonikusokkal is állandó mozgásban voltunk.
– Nem fél, hogy megcsalod? – kíváncsiskodott Barbara.
– Butaság – válaszolt Attila. – Aki meg akarja csalni a feleségét, az akkor is megteszi, ha nem utazik el. Két ember közt, ha szilárd a bizalom, az a legfőbb biztosíték a hűségre. Én bárhol dolgozom, békés, meleg otthonba megyek haza, tiszta lelkiismerettel – tette hozzá.

– Nem szeretnék a dolgaidba beleszólni, de miért nem dobod már a barátodat, aki évek óta kínoz a féltékenységével? – kérdezte a lánytól.

Barbara elgondolkodott.
– Tényleg, miért tűröm? – tette fel magának a kérdést.

A berlini fellépés kiválóan sikerült, még ekkora ünneplésben soha nem volt részük. A műsor után egy sörözőbe mentek vacsorázni, majd szállodájuk felé haladva Barbara hirtelen elhatározással bele karolt Attilába, és vállára hajtotta fejét.
– Kérlek, ne… – hárította el a férfi a közeledését.
Látva Barbara csalódott arcát, hozzátette: – Zenében nagyon jók vagyunk együtt, látod, milyen sikerünk volt.
A szálloda recepcióján átvették szobáik kulcsát. Lifttel mentek fel a negyedikre. Attila kedvesen megsimogatta Barbara arcát, és csak annyit mondott neki, mielőtt jó éjt kívánt:
– Te egy okos nő vagy. Mérlegelj…
Barbara – miközben magányosan bámulta szállodai szobájában a plafont, – kijózanodott.
Igaza van Attilának, örökre szakítok Krystiannal.
A miskolci koncerteken már kétszer kaptam virágot egy helyes szőke fiútól, ha legközelebb eljön, megismerkedem vele.

Milyen buta vagyok! Attila megközelíthetetlen, s ez így jó. Egyéjszakás kalandért egy életre szóló közös munkát őrültség lenne kockáztatni.

Miután Berlinből hazatért, szakított Krystiannal. A következő hónapban a miskolci koncerten izgatottan várta, ott lesz-e a szőke fiú. Elsők közt érkezett, fehér rózsával a kezében. Mikor a virágot átadta neki, Barbara intett, hogy várja meg.
Szerelem alakult ki közöttük. Gábor elmondta, hogy rendezvényszervezőként dolgozik, és minden vágya, hogy Barbara és Attila előadói estjeit népszerűsítse.
Ezek után Barbara Magyarországra költözött, és – új párjának köszönhetően – hónapokra előre voltak ütemezve fellépéseik Európa több országában.


2012. © A honlapot az Irodalmi Rádió készítette: www.irodalmiradio.hu