
CÍMLAP
A hetvenötéves Szent-István-Társulat
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
ELSŐ RÉSZ.
A Szent-István-Társulat története.
Bevezetés
Alakulás. Fogarasy Mihály. 1848-1853.
A nagy vállalkozások kora. 1854-1868.
Ipolyi és utódai. 1869-1889.
Zichy Nándor gróf és vezérkara
Házvétel és nyomdaalapítás. 1889-1898.
Terjeszkedés; a részvénytársaságok. 1899-1905.
Működés a világháborúig. 1906-1913.
A Társulat a világháború s a kommunizmus alatt. 1914-1919.
A Társulat a világháború után. 1919-1923.
A Társulat ma
MÁSODIK RÉSZ.
A Szent-István-Társulat irodalmi munkássága.
Tagilletmények
Hitbuzgalmi kiadványok és imakönyvek
Tudományos irodalom és ismeretterjesztő művek
Népies irodalom
Ifjúsági és szépirodalom
A Szent-István-Társulat tankönyvei
Könyvkiadók és a Szent-István-Társulat
1. Magyar könyvkiadás és a Szent-István-Társulat
2. Német katholikus könyvkiadók és a Szent-István-Társulat
A Szent-István-Társulat irodalmi termelését feltüntető összehasonlító táblázatok
Bevezetés
A Szent-István-Társulat igazgató-választmánya nekem juttatta azt a
megtisztelő megbizást, hogy a Társulat 75 éves fennállása emlékére állítsam
össze annak történetét. A megbizatás úgy szól, hogy az első ötven év
történetét Notter Antal dr. 1904-ben megjelent munkája alapján tömörítsem
s az utolsó negyedszázad történetével terjedelmesebben foglalkozzam.
Notter Antal dr. munkája annyira kimerítő, tartalmas s a rendelkezésre álló
források lelkiismeretes felhasználásán alapul, hogy új adatokat az ott
közölteken kívül nem is tudtam volna felhozni s nagy önmegtagadásomba
került a mindig szinesen, elevenen előadott gazdag anyag leegyszerűsítése.
A szives olvasónak, ki e korról bővebbet akar tudni, nem tudom eléggé
melegen ajánlani Notter Antal dr. könyvét.
Az utolsó negyedszázad történetét szintén rövidebben adtam, mint ahogyan a
rendelkezésemre álló források bősége kívánta volna. Tettem ezt nemcsak
azért, mert a mai nehéz viszonyok között kötelesség a terjedelemmel
való takarékosság; de azért is, hogy az így felszabadult lapokon a
Szent-István-Társulat irodalmi munkásságát nem kritikailag, de bibliografiailag
ismertethessem. E feladat nem volt könnyű, mert az első évtizedek
kiadványainak - főkép a tankönyveknek - nagy része már feltalálhatatlan s
így leginkább a közgyűlési jelentések és évkönyvek nem mindig világos, néha
egymásnak is ellentmondó adataira támaszkodhattam csak. Hiszem azonban,
hogy még így is értékes s a maga nemében úttörő munkát végeztem, mert
irodalmi intézmények igazi jelentőségét kiadványai alkotják s élete
valójában e munkákban él igazán.
Budapest, 1923. máj. 1-jén.
Erdősi Károly.