Bevezetés

Jegyzetük első fejezete Beköszöntő címmel magával a tájékoztatás elnevezésű új tantárggyal és tanulásával foglalkozik néhány mondat erejéig. Jelen tanulási útmutató részletesebb eligazítást kíván nyújtani az önálló tanulás könnyítésére azzal, hogy felhívja a figyelmet a tantárgy mondandójának lényegére, súlyozza az ismereteket, a hallgatót az összefüggések felismerésére ösztönzi. Azzal is ennek a célnak szolgálatában áll, hogy a vitatott vagy eltérő értelmezések esetén kiélezi a téma vitatott pontjait. A hallgatóban nem lezárt, végleges tananyag benyomását kívánja kelteni, hanem ellenkezőleg, problémaérzékenységét erősíteni.

Legfontosabb kérdés mindig annak tisztázása, hogy valójában miről van szó a tantárgyban? Milyen problémával foglakozik, s milyen ennek a problémának a természete? Ennek leírása megtalálható a jegyzetben, de fontossága miatt nem árt itt újra megismételni. A tantárgynak, pontosabban tárgyának, magának a tájékoztatásnak problémája, hogy

- az egyes emberek tudati befogadóképességét sokszorosan felülmúló emberi tudás, ismeretek ne menjenek feledésbe, megmaradásukról erre a célra szolgáló eszközök és eljárások kezeskednek számbavételük biztonságos megvalósításával;

- képesnek kell lenni ebből az éppen szükséges részletet (bármely információt) kiválasztani, ha az egyáltalán létezik.

A tantárgy részleteinek megértéséhez is e problémák tudatosítása kívánatos, ez teszi lehetővé a tantárgyi tudnivalók követését és a gondolkodást a tantárgy alapfogalmainak keretei között. Először tehát a tantárgy természetével, céljaival szükséges megismerkednie.

Ennek a tantárgynak - ahogyan a jegyzet is jelzi - több elnevezése van. Előfordulhat tehát, hogy Ön, kedves hallgató eltérő felfogású jegyzetekkel, írásokkal találkozik. A változatos elnevezések létezése önmagában nem baj, sőt üdvözlendő is szerény mértékben, ha tisztázhatóak az eltérések okai. Magyarázatként itt csak három okot említünk.

Az eltérések egyik, sajnos félreértésből fakadó oka abból ered, hogy a tájékoztatást a könyvtári olvasószolgálat részfeladatának tekintik. Ebből kétszeres leszűkítés keletkezik. Egyfelől konkrét gyűjteményhez kötik oly módon, hogy az ebben található eszközök használatára redukálják. Másfelől a tájékoztatás feladatait ennek a gyűjteménynek használatáig terjesztik ki.

A második ok abban jelölhető meg, hogy egy, pontosabban egyetlen könyvtártípus tájékoztatási feladatait képzelik maguk elé. Holott egészen mások egy községi, egy megyei könyvtár, egy tudományegyetemi, szakegyetemi, kutatóintézeti, egy dokumentációs intézmény iskolai vagy éppen egy nemzeti könyvtár tájékoztatási feladatai a közös vonások ellenére. Legalábbis annyira mások, hogy egyik sem általánosítható az összes többi képviseletére. Nemcsak a használók eltérő volta, képzettsége, érdeklődése miatt. Hanem azért is, mert ezeknek a könyvtáraknak (a nem említett típusoknak is) eltérő küldetése van, a könyvtári munkamegosztásban más feladatuk alakult ki éppen azért, mert egymással nem helyettesíthetők. Elég arra utalni, hogy egy kutató, diák számára a könyvtár munkaeszköz, egy egyházi könyvtár a pasztorálásban vesz részt, orvost a terápiás munkában segíti (biblioterápia), de bárkit szolgál műveltségének gazdagításában és szellemi felüdülésében. Feladataik eltérőek tehát a kultúra és tudás, szűkebben a nemzeti kultúra átörökítésében, továbbításában, hasznosításuk szervezésében.

A harmadik ok talán a leginkább figyelemre méltó abból a szempontból, hogy a legtöbb félreértés ebből ered. Továbbá, hogy ennek a tantárgynak szemléletét, de a tantárgyon túl egész szakmánkat leginkább befolyásolja. A félreértésnek az a forrása, hogy a tájékoztatást könyvtári és dokumentumorientált feladatnak tekintik. Élesen fogalmazva a tájékoztatás nem könyvtári feladat, hanem ismeretszervezési, tudásgazdálkodási feladat, amely könyvtárakban (is) zajlik. Egy példa talán mutatja a különbséget. Az orvostudomány feladata - bocsássák meg a kissé szakszerűtlen megfogalmazást - az ember gyógyítása. Amely kórházakban (is) zajlik. De minden tartozik hozzá még: prevenció, járványügy, közegészségügy, mentőszolgálat, gyógyszerészet, háziorvosi rendszer, rendelőintézetek, kutatás, oktatás, kapcsolatai alaptudományokkal, szociális kérdésekkel és biztosításüggyel stb. Csakhogy a kórházak néhány kapcsolatát említsük.

A tájékoztatás tehát mindig az emberi kultúrával, tudással áll szemben és gyűjteményfüggetlen. Az itt emlegetett közfelfogás fordítottja igaz: a gyűjtemények kialakítása, strukturálása függ az ismeretek, a kultúra, a tudás természetétől. A sokat emlegetett tudásalapú társadalomban még inkább ennek viszonynak kell érvényesülnie.

Alább néhány pontban az általános jó tanácsok, szempontok találhatók a tantárgy tanulásához.