Előszó

Nyolczszázados idő kegyeletes emléke vezet vissza a multba, hogy elbeszéljem szent László király életét. 1095-ben hunyt el szent királyunk, a legendák hőse, a népregék csodás alakja, ki a magyar faj összes erényeinek megszemélyesítője és magyarságunk leghivebb képviselője volt.

A szent és nagy király halálakor - ugy olvassuk a legendában - az egész országban "nagy siralom és bánat támada ilyen kegyes királynak halálán" s most nyolcz század mulva nem siránkozással, hanem hálával és magasztalással emlékezünk meg róla s áldjuk a Gondviselést, hogy őt nekünk adta.

Ragyogó erényei fényt árasztottak a magyar hazára s óriási tetterejével magával ragadta nemzetét és felemelte azt a hatalom, a dicsőség szédítő magaslatára. Jólét és boldogság virágzott kormányzása alatt, mert a szent és kegyes király őrködő szeme vigyázott mindenre. Halála nyolczszázados évfordulójakor - a jelen napjaiban - megemlékezünk róla; emlékezete a multnak fényét, példája a jövő szebb reményét hozza elénk.

A szent király emléke feledhetetlen marad mig csak keresztény és hazáját szerető magyar lesz e földön. A nemzeti kegyeletből kiválóbb rész illeti meg Győr városát, mert itt talált biztos menedékhelyet a szent király legdrágább ereklyéje. E kegyelet inditotta a győri Szent-László-Társulatot arra, hogy a szent király halálának nyolczszázados évfordulója alkalmával eme kis életrajzot szent László tisztelőinek, különösen az ifjuságnak kezébe adja, hogy emlékét hiven őrizze s Isten és a haza szeretetére tanító példáját kövesse.

Elbeszélem szent László életét történetiróink legjobb és legujabb műveinek valamint a szent király két legendájának felhasználásával. Szöveg között sokszor megszólaltatom a legenda szavait, hogy a régiek igazi felfogását ismertessem meg. Felemlítem a regéket is a történet közben. Miként a százados fának törzsére felkuszik a futó növény s ifjui külsőt ad annak: ugy a történet többszázados nagy alakjait is a legendák és regék sokasága veszi körül s ezek által folyton él emlékük a nép ajkán. Nem akartam azért elhagyni a regék megemlítését, de ezt oly módon tettem, hogy a rege el ne fedje a történetet s a kettő össze ne keveredjék. Az egyes regéket azon eseménynél beszélem el, a melyhez hozzáfüződnek vagy legalább a történeti idő és hely megsértése nélkül hozzáfüzhetők.

Elhagytam olyan történeti dolgokat, melyek közvetlenül nem a szent király életét, hanem kormányzása alatt az ország politikai, jogi vagy társadalmi helyzetét ismertetik meg, melyek ilyen irányu, főkép vallási és hazafiui épülésre szolgáló könyvecskében fölöslegesek.

Szolgáljon e kis mű a szent király iránt való tiszteletnek s az Isten és a haza iránt való szeretetnek ápolására.

Győrött, 1895.
Dr. Karácson Imre.