Előszó

Ez a kötet egy kései válogatás néhány régi történetből. Formailag a novellák úgy maradtak, miként évekkel ezelőtt rögzítettem őket, és bár vannak bennük kisebb nagyobb hibák, nem ismerem a módját azok kijavításának. Eképpen ez a novellagyűjtemény olyan számomra, mint első verseskönyvem, mely papírcetlik sokaságaként gyarapodott egy mappában, titkos fiókomban, hogy végül egyetlen egésszé érve váljak meg addigi költészetem gyümölcseitől. Akkoriban féltem megosztani a gondolataimat, érzéseimet. Ma már más világot élünk. Mindenki megoszt minden ismerőssel és ismeretlennel minden jelentős és jelentéktelen dolgot a figyelem reményében. Ez a kötet nem a figyelem hajszolására hivatott. A csalóka cím ellenére nem is a csodálatra török mindezen novellákkal. Csupán egy lehetőség eme könyvecske bárki számára, aki időt szán az olvasásra, hogy pár történet erejéig csatlakozzon hozzám a felfedező utakon, melyekre fantáziám csalt, mint kincsek reménye a bátor tengerészeket a zord, vagy békés, ismeretlen vizekre.

Nagy Attila (2012)