Bevezetés

Gondoljunk a számonkérés nemrég lezajlott hazai vitájára! Az impressziók és a gyakorlati javaslatok közkeletűek voltak - ezért is vertek akkora visszhangot -, de mondanivalójuk annyira nem új, hogy többnyire már a diákifjúság előtt is nyilvánvalónak tűnt. Újat ezen a téren is csak olyan vizsgálat hozhat, amely egybeveti a különféle számonkérési módok eredményességét. De mikor jutunk el eddig, ha a vitapartnerek még magát a "számon kér" kifejezést is különféleképp értették?

...

A pedagógia nyelvéről kezdett - és a pedagógiai sajtóban meg-megújuló - eszmecserében tehát azokkal tartok, akik szerint a szaknyelv kérdése tudományos téma. A jelen írás a vita fölszíne alatt húzódó filozófiai és kutatás-módszertani problémákra szeretné fölhívni a figyelmet. A szaknyelvvel kapcsolatos nehézségek az angol-amerikai pedagógiában váltak nyilvánvalóvá, ahol a nevelés-tudomány terminológiája bizonyos történeti okokból a szokottnál jóval nagyobb hangsúlyt kapott. Ezért azokat a polgári - elsősorban angolszász - pedagógiai vitákat ismertetem, amelyeknek eredményei vagy kudarcai a marxista neveléstudományban a szaknyelvről kibontakozó eszmecsere szempontjából tanulságosak lehetnek. Írásom célja mindezzel nem az, hogy megoldjon, inkább csak hogy megfogalmazzon néhány kérdést; ezáltal további kérdésekre és megfigyelésekre ösztönözzön a pedagógiai szaknyelv köréből.