Bevezetés

Hátrányos helyzet és társadalmi-gazdasági politika. - Kik vannak hátrányos helyzetben? Egy könyv, amely róluk szól, illő, hogy ezzel a kérdéssel kezdődjék. A válasz megfogalmazásához társadalompolitikai és gazdaságpolitikai szempontból foghatunk hozzá. A politikai elvárások egyik fajtája a munkás- és parasztgyerekek iskolai eredményeit a hatalom kérdésével hozza összefüggésbe. A politikai igények másik megfogalmazási módja a társadalom mozgásfolyamatai és az iskola közötti szoros összefüggést hangsúlyozza. A szocialista forradalom megdöntötte a volt uralkodó osztályok művelődési monopóliumát, és a dolgozó osztályokból új értelmiséget nevelt ki.

A hátrányos helyzetű tanulókkal való foglalkozást gazdasági igények is követelik. A népgazdaság távlati szakemberszükséglete fokozatosan eltolódik a magasabban kvalifikált munkaerő felé; kérdés tehát, miként növelhető a megfelelő képességű, képzettségű és a továbbtanulást valóban igénylő népesség aránya (a "továbbtanulási potencia", Erdészné, Timár 1968). A távlati területfejlesztési koncepció értelmében a jövőben a foglalkoztatás jelentős területi koncentrációja fog bekövetkezni, ami az ország különböző körzeteinek egyenlőtlen fejlődésével jár együtt. A szakemberellátás szempontjából követelmény, hogy növekedjék a munkaerő földrajzi mobilitása; ehhez pedig egyenlő esélyeket kell biztosítani a potenciális munkavállalóknak már a fölkészítés időszakában. A gazdasági igények harmadik típusa az életszínvonal-politikával kapcsolódik össze. A lakosság különböző jövedelmű rétegei más-más mértékben részesülnek a szolgáltatásokból; az ún. nem anyagi jellegű szolgáltatásokból, így az oktatásból is. Hátrányukat pótolni tehát egyúttal életszínvonal-politikai kérdés.

...