Bevezetés

1. A "filozófia" görög szó és azt jelenti: "a bölcsesség szeretete." [...] Mintegy alázatos elismerése ez a név annak, hogy a legnagyobb dolgokkal szemben az ember mindig csak törekvő, gyarapodó lehet, s maga a bölcsesség végtelenül gyarapodható kincs, amelynek nincs határa és mértéke. A filozófia ennélfogva azt a legmagasabbrendű tudományos törekvést jelenti, amely a valóság, a lét lényegének: értelmének és értékének megragadására irányúl. [...] A valóság nagyobb mint az ember és az igazság több, mint kutatója, de azon egyetemes észtörvények folytán, amelyek minden igazi filozófiai magyarázatban érvényesülnek, mindenik hozzájárul ahoz, hogy a valóság és igazság tisztáztatassék.

2. Minden igazi filozófus megegyezik azonban abban, hogy a filozófia alapvonása az egyetemesség (universalismus.) A filozófia [...] tárgyát az ismeretek összessége alkotja, tehát egyetemes, általános tudomány. [...] Minden részletismeret akkor lesz tárgya a filozófiának, ha egyetemes értelme és jelentősége kerül vizsgálat alá. [...] A filozófia tehát az az egyetemes tudomány, amely a minden ismeret lehetőségét megadó észtörvényeket, az emberi szellem ismerőerejét kutatja s ez alapon törekszik a szaktudományok anyagát egységes rendszerbe foglalni össze.

3. A filozófiát a fentiek szerint a részletismeretek nem érdeklik, célja az ismeretnek, mint olyannak, az ismeretnek magának vizsgálata és magyarázata. [...] A filozófia hosszú századokon át úgy akarta az igazságot tisztázni, hogy azt a világ, a lét lényegében (substantia) kereste: Kant Immanuel fellépte óta azonban [...] a filozófia súlypontja a valóságról (a Substantiaról) az ismeretre helyeződött át. [...] Így alakúl ki a filozófia voltaképeni alapvető része: az ismeretelmélet, amely az ismeret eredetével, az ismeret igaz voltának kérdésével és azon általános és szükségszerű szellemi kategóriák vizsgálatával foglalkozik, amelyekben az emberi szellem a valóságot szükségképen (apriori) ragadja meg [...]. E kérdések vizsgálatát együtt alapfilozófiának (dialektika) is nevezik.

Mivel azonban a megismerés alanya az ismerő szellem maga, ez pedig concrete, öntudatos tapasztalati formában az emberi lélekben áll előttünk, a filozófia következő feladata az ismerő szellem életének, léttörvényeinek vizsgálata lesz, amit filozófiai lélektannak (szellemfilozófia, pneumatologia, ismeretelméleti lélektan) nevezünk.

Az alapfilozófia és a filozófiai lélektan együtt a két legfontosabb problémát oldja meg: 1. Mit és hogyan ismer meg az ember a valóságból? 2. Mi a szerkezete és életfolyamata az ismerő szellemnek? [...]

Kérdés, hogy vajjon ezzel a filozófia feladata kimerült-e? Az ismeret tárgya: a valóság és alanya: az ember között a viszony nemcsak receptív, hanem az ember a maga világára és azzal szemben vissza is hat. Ez a visszahatás új tényező a filozófiában s lényegében a valóság ítélését, értékelését jelenti. Ez értékelés által az ember [...] ideált tűz ki, amely legfőbb értékeit képviseli s az ideált kellemes, hasznos, szép, jó és igaz művekben meg is valósítja. Ennélfogva a filozófiának vizsgálnia kell az emberi értékelés lényegét, törvényeit, typusait és rangsorát is. így jön létre az értékelmélet (axiologia), amelynek végső célja az önértékű igazság, erkölcsi jó és szép megállapítása, amelyekkel három értéktudomány foglalkozik: a logika, etika és aesthetika. Ez a csoport alkotja a "kellő valóság filozófiáját."

4. A filozófia, képviselőinek lelkületében közvetlen szomszédságában van a vallásnak. A vallás épúgy, mint a filozófia, határozott lendülettel tör az egységes egyetemes világ- és életnézet felé, amelyben minden földi jelenségnek megnyugtató jelentését és igazi értékét akarja megtalálni. [...] Amit a vallásos élményben az emberi lélek ősi ösztönnel ragad meg, azt a filozófia az élet tudományosan igazolt törvényeként, az elme öntudatos birtokává teszi. [...]. A vallás biztosít arról, hogy a filozófia által tisztázott legfőbb érték maga az Isten felettünk és bennünk, s így az igazi filozófia Istenhez vezet.

5. Mivel vallás az emberi élet jelensége, a vallást is lehet filozófiailag vizsgálni és magyarázni. Hogyha a vallásnak az emberi szellem életében való egyetemes jelentését és értékét kutatjuk, akkor előáll a vallásfilozófia tudománya. Ennek a tudománynak a feladata tehát a vallás egyetemes jelentésének (lényegének) és értékének tisztázása, tehát a vallás legáltalánosabb magyarázata.

Mivel a vallás történeti tény, [...] nélkülözhetetlenül szükséges, hogy aki a vallást filozófiailag meg akarja érteni, ezt a történeti anyagot ismerje [...] Föltétlenül kell foglalkoznia a vallásfilozófiának a vallás lelki tényével [...]. A vallásnak, mint lelki élménynek tisztázása után foghat hozzá a kutató ezen élményben rejlő egyetemes jelentés, (értelem) és érték tisztázásához. Mivel pedig ilyen munkát nem mi kísérelünk meg először; azért ismernünk kell azokat a tudományos, filozófiai törekvéseket is, amelyek a történelem folyamán erre nézve kialakultak.

...