Fülszöveg

Tíz-tizenkét évvel ezelőtt arról álmodoztunk, hogy milyen is lesz majd a jövő iskolája az ezredfordulón. Az ezredforduló akkor még csaknem elérhetetlen messzeségben látszott. Hatnyolc évvel ezelőtt viszont már arról beszéltünk, hogy milyen iskolarendszer kívánatos az ezredfordulón. A 2000. év még akkor is meglehetősen távolinak tűnt, de már nemcsak a futurológusok birodalma volt, hanem a távlati tervezőké is. A XX. század végétől ma már csak egy bő másfél évtized választ el minket; hogy a beruházók, tervezők és az irányítók nyelvén beszéljünk - alig több mint három ötéves terv.

Kiábrándultak vagyunk-e ma, vagy csak racionálisabban, kevesebb illúzióval terhelten látjuk a jövőt? Ha igen, részben azért, mert mindinkább nyilvánvaló, hogy a hatvanas és a hetvenes évek fölbuzdulásai nyomán megálmodott és kiharcolt elképzelésekből alig valami valósult meg. Mindenesetre ma már jobban kiszámítható, mint bármikor ezelőtt, hogy mennyi válik, egyáltalán mennyi válhat valóra.