Bevezetés

Az 1990-es években a magyar tudomány egészét érintő paradigmaváltás a geográfiában is markánsan éreztette hatását. Az új szemléletet képviselő társadalomföldrajz megjelenésével és megerősödésével egyidejűleg jelentek meg azok a régi-új diszciplinák (kulturális földrajz, történeti földrajz, vallásföldrajz, egészségföldrajz stb), amelyek tematikájuk körülhatárolásával, módszereik kidolgozásával ma is keresik az önállósulás útját, lehetőségeit. Megjelenésük a tudomány egészének, ezen belül az egyes tudományágak, szakterületek újraértelmezésének időszerűségét is felszínre hozta, illetve folyamatosan felszínen tartja (Tóth J. 1990, 2001). A folyamat nem izolált, azaz nem csak a magyar geográfiára korlátozódó jelenség, a pezsgés és szellemi megújulás differenciáltan, de áthatja a tudomány egészét. A társadalomföldrajz szakterületén a legdinamikusabb fejlődés a kulturális földrajz és a történeti földrajz esetében érzékelhető. E tény annak ellenére sem vonható kétségbe, hogy az új, de régi gyökerekkel rendelkező diszciplinák kutatási területeinek és módszereinek értelmezésében sincs teljes nézetazonosság (Tóth J. 2001).

A geográfia és ezen belül a történeti földrajz alapvető jellegzetességéből, szintetizáló mivoltából fakad, hogy a társadalmi-gazdasági folyamatok idő- és térbeli vizsgálatához a segéd- és rokontudományok által feltárt kutatási eredményeket is beépíti és szintetizálja (Frisnyák S. 1990, Tóth J. 2001). A több szempontú megközelítésen alapuló vizsgálatok természetszerűen együtt járnak az interdiszciplinaritás felerősödésével és a korábbi kutatási eredmények kiegészítésével, revideálásával és más szempontú szintézisével. Ennek következménye, hogy a geográfián belüli szaktudományok, illetve a geográfiához kapcsolódó más tudományterületek esetében a kutatási módszerek, valamint a vizsgálat tárgyának adaptációja, egymásba simulása figyelhető meg.

Az e kötetben közzétett kutatás a történeti földrajzi meghatározottság mellett az interdiszciplinális megközelítés vállalása a társadalomföldrajz eszköztárának és módszereinek alkalmazásával. A Bánság az a történeti, politikai, gazdasági és földrajzi régió, melynek XVIII-XIX. századi fejlődési sajátosságai számos olyan földrajzi (pl. természeti, kulturföldrajzi, társadalmi stb.), településhálózati (pl. urbanizáció, településszerkezet, térszerkezeti stb.), gazdasági (pl. helye és szerepe a Kárpát-medence földrajzi munkamegosztásában, a munkamegosztás mélysége és regionális kapcsolatrendszere stb.), szociálgeográfiai (pl. gazdasági és politikai asszimiláció, belső és külső migráció stb.), etnikai (pl. etnikai térszerkezet területi változásai, etnikai tömbök, szigetek, csoportok és kontakt zónáik kialakulása és fejlődése stb.), történeti (pl. politika- és gazdaságtörténeti stb.) és regionális (pl. regionalizáció és regionalizmus érvényesülése, regionális önállóság stb.) problémát vetnek fel, melyek tudományos feldolgozása nem tisztázott megnyugtató módon, komplex feltárása és szintézisbe foglalása pedig még várat magára.

...