Előszó

Iskola és település egymásrautaltsága régóta foglalkoztat. Többek közt azért, mert úgy vélem, olyan terület ez, ahol az oktatáskutató átfogóbb társadalmi folyamatok elemzéséhez járulhat hozzá a maga sajátos eszközeivel, és beleszólhat az összetettebb problémák társadalompolitikai szintű megoldásába.

A neveléstudományban Durkheim szociológiája, Claparede pszichológiája óta él az a törekvés, hogy a nevelői értékeket megkülönböztessék az oktatásügyi tényektől. Ez utóbbiak vizsgálata igen fontos, azóta is növekvő jelentőségű alkalmazási terepe az empirikus társadalomtudományoknak. Magyarországon azonban csak a középtávú kutatástervezés rendszere adott alkalmat arra, hogy az oktatásügyi tényeket szervezett formában vizsgáljuk a társadalomtudományok eszközeivel. Ez a kötet egy lehetséges iránynak, a regionális kutatásnak az oktatásügyben való alkalmazását mutatja be, ahogyan azt az évtized fordulójától elkezdtük. Azt hivatott dokumentálni, hogy a mai regionális kutatásoknak milyen előzményei és eredményei vannak.

Szakmai indíttatást és kutatási segítséget nagyobb volumenű regionális munkálatokhoz a hetvenes évek második felében kaptunk. Az a munkacsoport, amelyben dolgoztam, ekkor kapott félhivatalos megbízást a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Kutatócsoportjában arra, hogy az oktatási rendszer távlati fejlesztésével foglalkozzék. Miközben számszerűsíteni próbáltuk az iskolarendszer akkoriban közkeletű, ún. modellvariánsait, természetesen beleütköztünk az intézményhálózat problémáiba. S miközben e modellvariánsokhoz illeszkedő intézményhálózatot akartunk - egy-egy megyényi mintaterületen, többek közt megyei tanügyi vezetőkkel - "megtervezni", ráébredtünk a regionális megközelítés egyedülálló fontosságára. Arra ti., hogy ha az iskolarendszer térszerkezetét, továbbmenve pedig a társadalom iskolázatlanságának területi eltéréseit vizsgáljuk, akkor újszerű "modellvariánsokban" foglalhatjuk össze fejlesztési javaslatainkat. Ekkor ugyanis az oktatási rendszer fejlesztésének az iskolázottság és a képzettség, tágabban a művelődés térbeli különbözőségeit is ki kell egyenlítenie; e célhoz azonban nem egységes, hanem csak differenciált utakon és eszközökkel közelíthet. Az eltérő szervezeti megoldások társadalmi indokai táplálták szervezetkutatói érdeklődésemet a regionális elemzések iránt.

Az alább bemutatandó vizsgálatok logikája, amely innen származik, tulajdonképpen egyszerű. Eltérően a kérdőíves-mintavételes eljárástól, nem egyéneket, hanem településeket választottunk vizsgálati egységül. Ez ugyan új problémákat szül - a települések száma, egymáshoz való viszonyuk is folyamatosan változik, és jobbára közigazgatási döntések eredménye -, megoldja azonban a kérdőíves-mintavételes kutatásnak azt a problémáját, hogy a helyi társadalmat és lakóhelyi föltételrendszerét hogyan vonatkoztassuk egymásra. A települések kiválasztott csoportjáról gyűjtött - jobbára statisztikai - adatok alapján típusokat alkotunk, és a vizsgálatra kiválasztott településeket e típusokba soroljuk be. Könnyen kimutatható, hogy az e tipikus településcsoportokban élőknek mások és mások az igényeik az oktatás különböző formái, intézményei iránt, s mások és mások a fejlesztés problémái is. Hogy tehát közel azonos iskolai ellátottságukat biztosíthassuk, hiábavaló dolog volna azonos oktatásszervezési formákat, egyetlen egységes iskolareformot erőltetni. Regionális szempontból a helyes megoldás csak az lehet, ha az eltérően fejlett területek számára eltérő oktatásszervezési formákat dolgozunk ki és ajánlunk föl az irányító szerveknek. Szűkebb-tágabb körökben - városkörnyékektől az ország régióiig - ilyen eltérő oktatásszervezési formákat javasoltunk, az eltérő területi fejlettség alapján.

Ezek az elemzések értelemszerűen különböző időpontokban és ezért esetenként eltérő statisztikai adatbázison folytak. Mégis összetartja őket a területi megközelítés imént ismertetett logikája, valamint az, hogy egy-egy régebbi megállapításunk jó alapot szolgáltatott újabb megállapítások megtételéhez, vagy új részeredményeknek a régebbi egészbe helyezéséhez. Méltányosnak tűnik tehát, ha egységes egészként kezeljük ezeket az elemzéseket, megmutatva, hogy az elmúlt évtizedben fölmerülő különféle oktatásszervezési problémákra (városkörnyékek, a felsőoktatás regionális fejlesztése vagy a nagyvárosi oktatás távlati fejlesztési koncepciója) regionális szemlélettel milyen válaszok adhatók.

...