EGYETEMES NEVELÉSTÖRTÉNET
19. század


      A 19. század Európa-szerte az oktatási rendszer kiépítésének, a tankötelezettség bevezetésének az időszaka volt. Erre a századra tehető az óvodaalapítások kora, az intézményes leánynevelés kiépítése, a széleskörű tanítóképzés megvalósítása, a szakképzés különböző formáinak életrehívása és az egyetemek modernkori megújítása. Az állam és a felekezetek által egyaránt fontosnak tartott oktatásügy központi kérdés mindvégig a század magyar és más európai országgyűlésein.

      Az embereszmény kialakítása, a pedagógiai tartalom kimunkálása a legkülönfélébb eszmék, politikai és szellemi áramlatok kereszttüzében folyt. A német filozófiai pedagógia vagy a Comte nevével fémjelzett pozitivizmus éppúgy hatást gyakorolt az oktatásügyre, mint a század során többször előtérbe kerülő, sajátosságait változtató nacionalizmus. A liberalizmus és konzervativizmus viaskodása (gyakorta együttes fellépése), és a századvégre körvonalazódó szocialista tanok is jelentőséggel bírtak az oktatási célok és tartalmak vonatkozásában. Megújítási törekvésekkel lépett fel a keresztény egyház is.

      A század folyamán valamennyi európai országban törvénybe iktatták a tankötelezettséget, és a kor legnevesebb személyiségei tettek erőfeszítéseket az oktatás színvonalának emelése érdekében. A 19. század első felében dolgozta ki filozófiára, erkölcstanra és asszociációs lélektanra alapozott elméletét a német Herbart, aki számos követőre talált Magyarországon is. Szerinte a nevelés legfőbb célja az, hogy kialakítsa az erkölcsös magatartást, mert csak az etikus ember találhatja meg helyét a világban. A nevelésnek 3 szakaszát különítette el: a kormányzást, oktatást és vezetést. Az első szakasz csak felkészítés a nevelésre, a második szakasz célja a gyermeki érdeklődés felkeltése. Herbart vezette be a „nevelő-oktatás” fogalmát. A gyermeki érdeklődés két körét különböztette meg: a „megismerés” és a „részvét” körét. Ezek részletezett kifejtése adta tantervelméletének az alapját. Nevéhez fűződik a formális fokozatok (világosság, asszociáció, rendszer és módszer foka) elméletének kidolgozása, mely évtizedekre irányt adott számos európai iskola nevelési gyakorlatának. A vezetés Herbart szerint az oktatással együtt alakítja ki a gyermekben az etikai meggyőződést. Herbart pedagógiája tehát fontos mérföldkő a pedagógia történetében: korának gondolatait és előző századok oktatási hagyományait ötvözve építette fel rendszerét, melynek végcélja az erkölcsiség kialakítása, a hozzá vezető utat pedig Herbart a pszichológiai sajátosságok ismeretében írta le.