EGYETEMES NEVELÉSTÖRTÉNET
Kora újkor


      A 17. század zűrzavaros korszakának gyermeke volt Jan Amos Komensky (Comenius), cseh pedagógus, aki a középkor végén, az újkor kezdetén alkotta meg nagy pedagógiai szintézisét. Világbékéről és világnyelvről álmodozott, lelkészi teendőket látott el, tanított és tudományos műveket írt. Rá is hatottak a 17. század enciklopédikus törekvései, csakúgy, mint az erdélyi Apáczai Csere Jánosra. Comenius úgy vélte, minden emberi ismeretet vissza kell vezetni a legegyszerűbb fogalmakra, és meg kell alkotni az alapvető fogalmak kapcsolatrendszerét. Úgy gondolta, ez a kikristályosított tudomány lesz a pánszófia. A „mindentudás”-ra való törekvés gondolataiban nem állt szemben a mély keresztény vallásossággal, ezért igazát rágalmazói ellenében is képes volt megvédeni. Alapműve a „Didactica Magna”, vagy Nagy oktatástan. Ebben kifejtette a nevelés célját, tartalmát, a tanítás lépéseit, módszereit. Felvázolta azt a négylépcsős iskolamodellt, amelynek egyes szintjei 6-6 évnyi képzési időt öleltek volna fel, a születéstől az ifjúkorig (1. anyai iskola, 2. anyanyelvi iskola, 3. latin iskola, 4. akadémia).

      Comenius másfélszáz műve közül kiemelhető még a neveléstörténet szempontjából latin nyelvkönyveinek csoportja (a VIA könyvek: Vestibulum-Atrium-Ianua), illetve az „Orbis sensualium pictus” című, szemléltető képekkel illusztrált tankönyve, mely a nyelvtanulás és olvasástanítás elősegítése mellett enciklopédikus ismereteket is adott a kisdiákoknak az őket körülvevő világról.

      1650-54 között Comenius Sárospatakon próbálta meg 7 osztályos pánszófikus iskolatervezetét átültetni a gyakorlatba. Itt ébredt rá több, oktatással kapcsolatos problémára, például arra, hogy a kollégiumba lépő diákok olvasási és írási készsége nem megfelelő.

      Comeniushoz hasonlóan az angol Locke is a 17. században élt. Az angol felvilágosodás egyik legjelentősebb képviselője volt, a 18. századi pedagógiai törekvések korai előkészítője. Bacon, Hobbes és Descartes tanai nyomán természettudományokkal és filozófiával foglalkozott. A királlyal szembeforduló Shafestbury miniszter fiának nevelőjeként Hollandiába menekült, és ott írta meg a „Gondolatok a nevelésről” című könyvének alapját adó, nevelési problémákról szóló leveleit. Embereszménye a gentleman, aki olyan jómódú ember, aki feltalálja magát a világban. A testi és erkölcsi nevelésen kívül Locke – a korszellemnek megfelelően – szükségesnek tartotta, hogy a fiatal férfiak olyan praktikus ismereteket is tanuljanak, amelyeknek felnőttként hasznukat veszik. Így került be az általa ajánlott tantárgyak sorába a jog, a könyvvitel, a földrajz és az élő nyelvek (francia) tanulása.