Előszó

Akik már régóta olvasnak tőlem, azok számára a Fekete Magnólia meglepetés. Mondom ezt azért, mert ők jól tudják, hogy sci-fi novellákat írok. Ez pedig most egy kisregény. Témájában is elüt a tőlem megszokottól. Részemről ez most amolyan kísérlet volt. Létezett a fejemben egy gondolatmorzsa, s úgy véltem, érdemes lenne kifejteni. Hát így született meg ez az írás. Azt nem mondom, hogy szokásommá fog válni hasonló művek írása, de ki tudja. Mindenesetre jó kísérletezés volt, én élveztem.

Eddigi írásaimtól alapvetően távol áll a téma megválasztása és a karakterek. Ez egy tipikus Faust-i történet, ahol adva van valaki, aki eladja a lelkét az ördögnek. Persze rossz üzletet csinál, s ez számtalan bonyodalom forrása lesz. Hogy végül sikerül-e szabadulnia, azt természetesen nem árulom el előre.

Igyekeztem a történet szálát bonyolítani és csavarni, hogy ilyen rövid keretek között is izgalmas maradjon, s néha váratlan fordulatok történjenek az amúgy kiszámítható sztoriban. Mert valljuk meg őszintén, egy ilyen történet azért meglehetősen kiszámítható, ha valaki ismerős a témában. De a karakterek árnyalása némileg tompít ezen.

Meglehetősen érdekes erkölcsi probléma vetődik fel és vonul végig a kisregényen. Nevezetesen: megbocsáthatóak-e a néha szörnyű tettek, még ha azoknak nem is vagyunk urai? Kinek és miért jár a megbocsátás? Ezen elgondolkozva biztos lesznek olyanok, akik azt mondják, hogy a főhős nem érdemel megbocsátást, és lesznek olyanok is, akik ennek az ellenkezőjét látják, s egy szenvedő alanyt fedeznek fel benne, aki a gonosz uralma alá került önhibáján kívül.

Nos, igazából nem kívánok litániát írni ide az elejére, nem is célom, úgy vélem, hogy mindenki olvassa el, és azután alakítsa ki véleményét erről a kísérletről. Ha pedig valaki úgy véli, hogy számára élvezetes, az kóstoljon bele sci-fi köteteimbe is, melyek teljesen más dimenzióba kalauzolnak el.

- Garzó László-
Kecskemét, 2012.