Fülszöveg

Benke László egyszerre lírai és drámai tulajdonságokat mutató regénye három generáció életébe és sorsába enged bepillantást. Az emlékmozaikok egymáshoz illesztésével megírt mű történéseit a főhős, Magyar János szemszögéből vetíti elénk az író. E sűrű életanyagot hömpölyögtető regény a Magyar család összefogásának és széthullásának drámáját érzékelteti. Hősünk fokozatosan perli vissza az emberhez méltó élet és sors esélyét. Életkudarcaiban, közel a drámai megsemmisüléshez újra és újra megmenti az a rejtett gyökérzet, amely szeretett szülőföldjéhez és a hazához kapcsolja. Megmenti a politika felszínén még alig látszó, ám a mélyben már érzékelhető nemzedéki összefogás eszméje.

Baán Tibor

Az Otthonkereső arra döbbenti rá olvasóját, hogy a szeretet-hiányos lét elsorvasztja az ember belső erőit, megbénítja cselekvő-képességét, fölbomlasztja közösségi kötelékeit - így a társadalom fokozatosan atomjaira hull, és a mindenki mindenki ellen (nem pedig a "mindenki mindenkiért!") törvényszerűsége emelkedik érvényre. Az író maga is, mint regényének hőse, csak idősödvén, tapasztalatokkal egyre gazdagodva ismerte fel, hogy csakis az egymás iránti figyelem, egymás kölcsönös segítése, a lelki gátak tudatos lebontása biztosíthatja a konszenzust (akár egyes személyek, csoportok, akár pártok között). Ha ez hiányzik, akkor a "sátáni" elvek (gyűlölet, békétlenség, boldogtalanság) lesznek úrrá. E felismerés készteti arra, hogy a rendszerváltás eltorzult folyamatában újrafogalmazza élményeit, tapasztalatait, s felmutassa hose útját - küzdelmein - csalódásain át - a benső békesség elnyeréséig, a hazatalálásig.

G. Komoróczy Emőke