Előszó

Ez a könyv a köznevelés fejlesztésének néhány kérdésével foglalkozik. Megpróbáltuk elemezni azt a folyamatot, amelynek során a mai tennivalókból a holnap koncepciója, majd pedig e koncepcióból a változtatás, megújítás, fejlesztés tevékenysége megszületik. Mondanivalónk röviden ez: számos sürgető teendő közül kell választanunk, és ezek csak részben következnek egymásból úgy, hogy időrendi sorrendbe állíthatók. Kielégítő információnk sem mindig van arról, hogy mi mivel jár. Nemcsak mert nem gyűjtöttünk elég ismeretet, hanem mert a köznevelés sokváltozós rendszer, amelynek jövőjét nem minden részletében sikerül kellő pontossággal és kellő távolságban előre látni. A sürgető tennivalókat ezért úgy kell rangsorolnunk, hogy mindig társadalmi-gazdasági fejlődésünk követelményeihez mérjük őket. A hosszabb-rövidebb távú teendők egy ilyen logikai, hatékonysági és értéksorrendjéből épül föl a fejlesztés távlatairól alkotott kép.

Könyvünk anyaga abban a periódusban alakult ki, amikor - az MTA Pedagógiai Kutató Csoportjának tagjaiként - mindketten részt vettünk köznevelésünk távlati fejlesztési programjának kimunkálásában. Ezt az időszakot a magunk számára fontos tanulási szakasznak könyveljük el: számos tapasztalatot szerezhettünk arról, hogy a rendszer- és szervezetelmélet ismeretanyaga - amelyből kiindultunk - mennyire használható föl egy ágazati fejlesztési koncepcióhoz való hozzájárulásként, illetve alkalmazásainak milyen korlátai vannak. Amit ebben a könyvben összefoglaltunk, lépésről lépésre alakult ki, mégpedig nagyjából úgy, hogy a konkrét megoldási javaslatok egy-egy döntés-előkészítés során újra meg újra "leváltak" az egészről, újra meg újra fölvetve a szigorúbb elméleti végiggondolás igényét. Olvasónk döntheti el, hogy ebben a dialektikus munkamenetben - amelyben minden valószínűség szerint csak fokozatok vannak, de nem végállomás - meddig jutottunk.

Könyvünk felépítése a következő. Ahhoz, hogy a fejlesztési folyamatot értelmezni tudjuk, először kísérletet teszünk a köznevelési rendszer egy "értelmezési keretének" kialakítására, a köznevelést szervezetrendszerként fogva föl. Statikus leírás helyett azonban a fejlesztés fogalmát állítjuk középpontba, s így a rendszer működésének és átalakulásának legfontosabb mozzanatáig: a döntésig jutunk el. Ezután kísérletet teszünk e döntés kritériumát alkotó értékkategóriák kidolgozására, s ezt társadalmi-gazdasági fejlődésünk követelményeiben találjuk meg. Fölvázolva a "célpontot" némileg szabadjára engedjük fantáziánkat, hiszen minél merészebben fogalmazzuk meg a nagy távlatokat, annál valószínűbb, hogy hosszabb időre fogja segíteni a fejlesztés napi tevékenységét. Végül bemutatjuk stratégiánk típusait és társadalmi kötöttségeiket, majd pedig magunk is fölvázoljuk a döntések egy sorozatát, amellyel a folyamatos korszerűsítés és a távlatokról alkotott kép összeköthető.

Kinek szól ez a könyv? Mint a fentiekből is látható, egyszerre többféle szándékkal írtuk. Pedagógus kollégáinkat - s mindenkit, aki a köznevelés helyzete és sorsa iránt elkötelezett - elsősorban a távlatoknak szeretnők megnyerni, amelyeket fölvázoltunk. Aki a művelődés- és oktatástervezés nem szűken szakmai, hanem társadalomtudományi - s különösképpen neveléstudományi - problémái iránt érdeklődik, annak a számára néhány gyakran használt, de kevéssé végiggondolt fogalmat is tisztáztunk. A különböző szintű döntéshozatal fórumainak munkáját kívántuk segíteni akkor, amikor elemeztük a döntés megszületésének körülményeit, s javaslatot tettünk azoknak az értékkategóriáknak a manifesztálására, amelyek nyíltabban vagy kevésbé fölismerten rendszerint minden oktatásfejlesztési döntésben ott munkálnak. Akik pedig a döntésekből következő napi tennivalókkal vannak elfoglalva, azokat bátorítani szeretnénk, hogy teendőiket helyesen rangsorolják.

Nehéz lenne megmondani, ki mindenkinek tartozunk köszönettel. Azokat az előkészítő anyagokat, amelyek alapján szemléletünk formálódott és jelen könyvünk anyaga is egybeállt, sokan olvasták, véleményezték, bírálták. Mindannyiuknak - elsősorban intézeti kollégáinknak - lekötelezettjei vagyunk. Az említett előzetes anyagok megvitatásával különösen sok segítséget nyújtott Balázs Mihály, Ballér Endre, Báthory Zoltán, Hajnal Albert, Nagy József és Tímár János. Természetes persze, hogy a könyvnek azokért a fogyatékosságaiért, amelyek az ő közreműködésük ellenére is megmaradtak, a szerzőké a felelősség.