CÍMLAP
Soós Ferenc
1956, 1957, 1958
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
1956
Földrengés és jeges árvíz
Tavasz az egyetemen
Katonáskodás júliusban
A Magas Tátrában
Mohács-sziget
Van remény az olvadásra?
Január 01.
Február 14-25.
Március 27.
Április 10.
Június 16.
Június 28.
Július 03.
Július 19.
Július 28.
Szeptember 9.
Szeptember 22.
Szeptember 23.
Szeptember 25.
Szeptember 28.
Szeptember 29.
Szeptember 30.
OKTÓBER
Október 4.
Október 5.
Október 6., szombat
Október 7.
Október 8.
Október 13.
Október 14..
Október 15.
Október 16., kedd
Október 17.
Október 18.
Október 19., péntek
Október 20.
Október 21., vasárnap
Október 22., hétfő
Október 23., kedd
Október 24., szerda
Október 25., csütörtök
Október 26.
Október 27.
Október 28.
Október 30.
Október 31.
NOVEMBER
November 1., csütörtök, 19 óra 50 perc
November 4., vasárnap
November 5., hétfő
November 6., kedd
November 7., szerda
November 8., csütörtök
November 9., péntek
Novemberi csalódások
Édesapámat letartóztatják és internálják
1957
Február
Tököl
Március 21.
Május 31.
Édesapám rendőrségi felügyelet alatt
Édesapámtól elveszik az állását
Befejezésül
Követeléseink 1956. október 23-án
Emlékeztető források
Jegyzetek.169
Előszó
...
1956-ban sok, közülük néhány ma még élő társammal együtt egyetemi
hallgató voltam Budapesten, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem
Természettudományi Karán. Tanúi lettünk és vagyunk azoknak a
történelmet formáló napoknak. Reménykedem, hogy még van időm és
lehetőségem leírni, amit átéltem és tapasztaltam. Tanú voltam, és
néhány pillanatban cselekvő részese is az eseményeknek. Bár időben
nagy a távolság, de az emlékek felidézése könnyű, mert azóta sem múlik
el nap, hogy ne jutnának eszembe azok a feledhetetlen órák és a keserű
emlékű napok.
1956 ötvenhatodik évfordulója közeledik. A forradalom és a
szabadságharc eseményeinek személyes felidézésére és megünneplésére
készülök ezzel a visszaemlékezésemmel.
Ha 1956, ez az évszám bárhol és bármikor szóba kerül, akkor adósnak
érzem magam. Még van, még lenne sok elmondani valóm, amire eddig nem
volt alkalmam. Igaz, én sem tolakodtam előre az első sorokba, hogy
meghallgassanak. Most elhatároztam, hogy megpróbálom legalább írásban
felidézni azt a világot, azt a légkört, azt a hangulatot, ami akkor
ünnepi lelkiállapotba lendített minket, egyetemistákat, a várost,
amelyek nekünk most is ünnepi időszaknak számítanak, és mindig azok
voltak.
...