Bevezetés

...

Az evangélium nem megsemmisítője a kultúrának, de kétségtelen, hogy annak a kultúrának, amely a humánum szolgája, majd zsarnoka lett, nyílt ellensége és kárhoztatója. Az emberi akarat csődje felett az Isteni akarat engedelmes szerszámának tekint és csak ebben a vonatkozásban becsül minden emberi alkotást. Még sem szabad azt mondanunk, hogy ez az emberi élet és kultúra megsemmisítését jelenti, valami korlátolt, szűklelkű, szomorú szentséget, mely az embert gyáva és tehetetlen rabszolgává teszi. Elég különös, hogy nemcsak a világ fiai, hanem a keresztyének is elfelejtkeztek arról az életparancsról, mellyel az Úr Isten az embert útnak indította, mikor a világba helyezte: "A kert minden fájáról bátran egyél." (I. Mózes 2:16.) Ez nem engedmény, hanem parancs volt, egyenes kötelezés arra, hogy merj enni, hogy ne engedd ki az életet a kezeidből, hogy egyetlen lehetőséget se hagyj kihasználatlanul, amit a világ kínál, azzal az egyetlen korlátozással, hogy mindent szabad, sőt kötelesség fölhasználni, de csak legmélyebb értelme szerint, vagyis arra, amire Isten alkotta. Mi a keresztyénség bűne a kultúrával szemben? Az, hogy nem mert élni ezzel a világgal, nem volt bátorsága hozzá, hogy a kert minden fájáról egyék, nem értette meg, hogy tele kellene ültetnie az emberi pusztaságot gyümölcstermő fák új és új kultúrájával, hanem hol elzárkózva, hol gyáván megalkudva engedte, hogy azok nyúljanak a gyümölcsökhöz és azok ültessenek fákat, akik mertek élni, de nem az Isten akarata szerint. Mindaz a lehetőség, amit az ember ebből a világból életre hívott, ugyanakkor egy lehetőség az Isten akaratának győzelmére és egy lehetőség az ember lealjasodására. Kétféleképen lehet élni a hatalommal és a szolgasággal, a gazdagsággal és a szegénységgel, a szerencsével és a megpróbáltatással, az erővel és a gyöngeséggel. Mert lehet élni is, visszaélni is velük. A keresztyénség nem élt bátran mindazzal, ami lehetségessé teszi bármely helyzetben Krisztus életének megvalósítását és ezzel utat engedett annak a Szellemnek, amely mindezzel visszaélt, hogy magát tegye istenné és így evett halált az élet fájáról. A kultúrát evangéliummá lehet és kell tenni. De csak egy módon: ha a lelke lesz evangéliumi azoknak, akik a tudománnyal, a művészettel, a jellemmel sáfárkodnak az Isten kertjében.

...