Előszó

Kötetünk a TÁMOP 4.1.2./B./KMR 2009-2011. számú, a Pedagógusképzési hálózat Közép-Magyarországon című projekt (szakmai vezető: Hunyady György) részeként, annak Család és intézményes nevelés kapcsolata alprogramja keretében készült. Az alprogram célja a szülői részvétel (bevonódottság) motívumainak és jó gyakorlatainak megismerésére, valamint a feszültségek, konfliktusok okainak és kezelési módjainak feltárása irányuló szélesebb körű kutatás megalapozása, ennek érdekében kutatócsoport létrehozása és kutatási tematika kialakítása volt. Az ELTE Pedagogikum karainak hálózatos együttműködésében létrehozott kutatócsoportot a kötet szerzői, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karról Perlusz Andrea és Marton Eszter, a Pedagógiai és Pszichológiai Karról Hegedűs Judit és Bodonyi Edit, a Tanító- és Óvóképző Karról F. Lassú Zsuzsa, Glauber Anna és Podráczky Judit (alprogramvezető) alkották.

A csoport a fenti célhoz illeszkedve a téma nemzetközi kutatási megközelítésmódjainak és eredményeinek áttekintésére, a hazai előzmények összefoglalására, a kapcsolat optimalizálására irányuló nemzetközi kezdeményezések és hazai törekvések feltárására vállalkozott, továbbá pedagógusok, pedagógushallgatók és szülők bevonásával tájékozódó jellegű előkutatásokat végzett.

Jelen kötet az alprogramban végzett munkába kínál betekintést. Betekintést azért, mert a projekt szerteágazóbb tevékenységet ölelt fel, mint amit a kötetbe be tudtunk építeni, illetőleg mint amit a szerkesztés során lehetőnek és ésszerűnek tűnt megjeleníteni. Tevékenységtervünk kiindulópontját a nemzetközi és a hazai szakirodalom tanulmányozása jelentette, ezzel párhuzamosan - tájékozódási céllal - igyekeztünk adatokat gyűjteni a szülői bevonódás általunk összetettnek értelmezett kérdésköréről: a kapcsolattartás itthoni élő formáiról és tartalmáról, a szereplők attitűdjeiről és vélekedéseiről, a szülők involváltságáról gyermekük intézményes nevelésébe, eredményekről és nehézségekről, valamint olyan intézményekről, amelyek e területen jó gyakorlatot folytatnak. Módszerként fókuszcsoportos beszélgetéseket, narratív interjúk készítését és komplex metodikára (dokumentumelemzés, interjúk, résztvevő és külső megfigyelések) épülő esettanulmányokat terveztünk. Vizsgálódásunk folyamatába bekapcsoltuk a hallgatókat is: a tapasztalattal rendelkező, Neveléstudományi MA-képzésben részt vevő gyakorló pedagógusokat úgy is, mint interjúalanyokat, majd célirányos felkészítésüket követően úgy is, mint a fókuszcsoportos beszélgetés módszerét alkalmazó segítőket. A narratív interjúk a tanító és óvodapedagógus hallgatók bevonásával készültek. A projekt mindemellett lehetőséget kínált a tanító-, óvó-, gyógypedagógus- és tanárképzésbe építhető új kurzusok kidolgozására, továbbá egy, az oktatásban felhasználható, jó gyakorlatok bemutatását célzó film elkészítésére is.

Abból kiindulva, hogy a speciális hátránnyal, sajátos nevelési igénnyel vagy nehezített szocializációval jellemezhető gyerekeket nevelő szülők és az iskola együttműködése sajátos vonásokat mutathat, esetenként értelemszerűen szorosabb lehet, az együttműködést elősegítő módszerek pedig átültethetők az általános pedagógiai nevelési-oktatási gyakorlatba, az alprogram minden elemében kitekintettünk a sajátos nevelési igényű gyermekeket nevelő szülők és az intézmények kapcsolatára is.

A kötet két nagyobb szerkezeti egységből épül fel. Az első részben a nemzetközi és hazai kutatási előzményeket összefoglaló referáló tanulmányok, valamint a szülők bevonását célzó külföldi és hazai gyakorlati megoldások kaptak helyet. A hazai példaértékű kezdeményezések között olyan intézményeket és pedagógusokat mutatunk be, akik megítélésünk szerint a családdal való kapcsolat szempontjából jó gyakorlatot folytatnak, és a program különböző elemeihez csatlakozva részesei voltak a közös munkának. A kötet második részében saját, kvalitatív metodológiát előnyben részesítő előkutatásainkból adunk ízelítőt. Ezek közül a fókuszcsoportos beszélgetések eredményein alapuló első tanulmány azt a helyzetképet rögzíti, hogy miként gondolkodnak a család és az intézmény kapcsolatáról pedagógus-hallgatók, praxisban működő pedagógusok és szülők. A következő írás szülőkkel, pedagógusokkal és segítő szakemberekkel készült interjúk alapján, a szereplők nézőpontjait ütköztetve arra hívja fel a figyelmet, hogy az érdektelenként számon tartott szülők világáról esetenként vajmi keveset tudunk, amiből a továbblépést a kapcsolat újrafogalmazása és az egyes családok életvilágának jobb megértése jelentheti. Egy további tanulmány az óvodák rendszerváltozás időszaka körüli kapcsolattartási gyakorlatára koncentrál. Az egykoron óvodáskorú gyerekeket nevelő szülőkkel készült narratív interjúk segítségével az intézményi demokratizálódás időszakát, lehetőség szerint pedig a család-óvoda kapcsolat megújulásának első lépéseit kívántuk megragadni mint olyan viszonyítási pontot, amelyhez a mai gyakorlatok értékelésekor visszakanyarodhatunk. A kötet zárszavában néhány tanulságot és további terveinket rögzítettük.

...

Reméljük, hogy kötetünk írásai hozzásegítik az olvasót a pedagógusok és szülők közötti valódi szövetség létrejöttéhez!

Budapest, 2011. december

Podráczky Judit