Előszó

Dr. Wilhelm Bousset (sz. 1865-ben; 1896 óta a göttingeni egyetemen a theologia tanára), egyike a legkiválóbb modern theológusoknak. Művei közül nem egy ma már az egész művelt világ közkincsét képezi. Mint theologiai írónak, nagy jelentősége abban van, hogy az Újtestamentum számos iratát, így különösen az Apokalypsist (Jelenések könyve.) vizsgálódásaival egészen új világításba helyezte. A theológia egész mezejét áttekintő és búvároló tudós, de elsősorban vérbeli biblikus, s ezt a tudományágat nagy nyelvészeti ismerettel, éles szövegkritikával s a legszigorúbb történeti alapokon műveli. Mint filozófus, az új Fries-féle irányzat híve.

Theológiai felfogása a legnemesebb értelemben vett szabadelvű, tudományos meggyőződésen alapuló modern protestáns felfogás. Erős történeti érzékével a múlt minden felfogásának méltányolója és értékelője tud lenni; de a tudomány szerinte is csak igaz akar lenni és művei fölé bátran oda lehet írni mottó gyanánt: "Megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket." Bousset a "szellemi, személyes" religio hirdetője. Legszebb alkotásaiban nagy meggyőző erővel és csodálatos szépséggel mindig azt mutatja fel, hogy a vallás, az ember lelki életének ez a nagy ténye, hogyan küzdi fel magát az érzéki, dologi korlátokból és formákból a tiszta szellemiség regiójába. Ezért áll meg maga is mintegy megbűvölve Jézus személye előtt, ahol, miként egy végtelenbe csengő, tiszta dallamot, figyeli azt a hatalmasan kiáradó szellemi életet, "melynél fennségesebbet, mi emberek, még soha sem értünk meg."

Többek közt "Das Wesen der Religion" c. vallástörténeti művét, "Die Bedeutung der Person Jesu für den Glauben" című, s az 1910-i berlini vallásos világkongresszuson felolvasott kiváló értekezését és az itt magyar fordításban megjelenő “Jézus"-t említem, mint legtisztább tükreit Bousset felfogásának, mely egyúttal a legnemesebb protestáns felfogás is.

De bár Bousset mindig megmarad a szigorúan vett tudományos felfogás álláspontján, művei sohasem lesznek szárazzá, rideggé, vagy "elvonttá." Mert Bousset a legigazabb értelemben vett íróművész is. Bámulatosan éles tekintetével mindenütt megtalálja a lényegest, s azt eleven, megkapó formában fejezi ki. Tekintetével behatol a lelki élet nagy mélységeiben s megragadó tolmácsolója tud lenni annak a rejtett, titokzatos életnek, mely az emberi lélek mélyén hullámzik. Alig van író, aki tisztábban rávilágítana az ember lelki életére; akár, ha annak nyugodt, átlátszó mélységeit, akár, ha nagy viharait és örvényeit mutogatja. Ehhez járul stylusának bizonyára tárgya nagy szeretetéből táplálkozó nemes heve és lendülete, mely olykor a legmagasabb művészi szépség színvonalára emelkedik és valósággal átforrósítja olvasójának lelkét.

Bousset minden írói tulajdonsága feltalálható "Jézus" c. kis művében, melyét most magyar köntösben vesz az olvasó. "Dacára minden idői távolságnak, dacára a hagyomány gyakran kínzó bizonytalanságának," a tudós szemével és a művész szivével mégis valóban "nagyon eleven és megragadó" képet varázsol elénk az Élet Fejedelméről, s rásegít Jézus alakjának és mélységes lényegének igaz megértésére. Nem ámítom magamat azzal, hogy művének tökéletes tolmácsolója tudtam lenni. Törekedtem, hogy világosan megértsem és tisztán visszaadjam a munka értelmi oldalát, mondjuk, igazságát. A munka szépségét illetőleg itt-ott talán károk estek. A magyar szöveg egészében hidegebb és értekezőbb modorú lett. De ha a szépség itt-ott rövidséget szenvedett talán, az igazság, hiszem, épen maradt.

Mielőtt e könyvet útjára bocsátanám, kedves kötelességemnek tartom e helyről is hálás köszönetet mondani Bousset professor úrnak és C. B. Mohr (Paul Siebeck) tübingeni könyvkiadó cégnek azon szíves jóságukért, hogy a fordítás jogát készséggel megadták nekem. Ugyancsak hálás köszönetemet fejezem ki Dr. Bartók György theologiai tanár úrnak, szeretve tisztelt professzoromnak, ki a fordítás átnézésével s jóindulatú tanácsaival és útbaigazításaival munkámban segítségemre jőni szíveskedett.

A könyvecskét azzal a kívánsággal indítom útnak, hogy nálunk is azzal a nagy szeretettel találkozzék, amellyel eddigi útjában mindenfelé, s amellyel a fordító is, csekély erejéhez képest, foglalkozott vele.

Kolozsvárt, 1911. augusztus havában.
Makkai Sándor