Bevezetés

A mult soha sincs lezárva. A nemzedékek nem dátumszerűleg megállapítható egymásutánban következnek, hanem egymás mellett és egymásba folyva élik a jelenné váló multat és a jövővé alakuló jelent. Elménk szerkezete és a gyakorlati tájékozódás szükséglete kívánják, hogy a történelem egységes folyamát korszakokra osszuk s szilárd határköveket verjünk le az idő útján. Így próbáljuk megfogni az emberélet elfutó változásait, megérteni a történés okait s kinyomozni a várható következményeket. Minél távolabb kerülnek tőlünk a mult eseményei, ezek a határkövek annál ritkábbakká lesznek, annál nagyobb útszakaszokat fognak be. De annál tisztábban is látjuk, hogy a nagy történelmi válságok gyökerei sokkal messzibbre nyúlnak vissza és következményei sokkal tovább tartanak, mint ahogy a bennük vagy hozzájuk közel élők látták és gondolták. Érthető, hogy minden embernemzedék a maga válságát éli át igazán s tartja a legnagyobbnak és érthető, hogy a maga arasznyi létében is szüksége van a határkövek leverésére, melyek több fordulatot állapítanak meg számára húsz esztendő alatt, mint amennyi az egész addigi történelemben mutatkozik előtte.

A mi számunkra leverettetésünk keserves dátuma osztja kétfelé a történelmet és ami az azóta eltelt tragikus esztendőkben történt, több nekünk, mint a megelőző ezer esztendő minden hullámverése. Úgy látjuk, hogy ez a két évtized sűrítve ismételte meg az egész multat és fölvetett egy csomó eddig ismeretlen új kezdést is. Mi ebben az igaz, mi a csalódás, nem mi fogjuk megállapítani. Ránknézve szomorúan igaz valóság, hogy a történelem félelmes csomópontjába kerültünk és hogy az idők e rettentő dzsungelének bozótjában reménytelenül el ne vesszünk, föl kell állítanunk a magunk határoló és útjelző köveit.

...

A továbbiakban részleteiben fogom tárgyalni a magyar nemzetnevelés feladatait. Itt csak azt akarom megállapítani, hogy más, egészségesebb magyar nemzedékre van szükségünk. Amelyik a mult nagy tanulságait komoly önkritikával megszívleli. A társadalmi ellentéteket és válaszfalakat kiegyensúlyozza és eltünteti. A külsőségek helyett belső értékeket állít előtérbe. Leszámol egyéni és nemzeti bűneivel, fogyatkozásaival. Minden magyar kincset forrón szeret és ápol. Szavak helyett tettekkel és komoly produktív munkával bizonyítja az élethez való jogát. Életrevaló és egyben lelkileg gazdag lesz. Ilyen nemzedékre van szükségünk ahhoz, hogy elérhessük a kis népek egyetlen nagyságát, hogy az írás szavai szerint kevés legyen az, ami csak megtartatás, sőt népek tanítójává, világosságává tétessünk.

Egy bizonyos: csak ilyen lelki revízión átment, belsőleg megújult magyar nemzetderék lehet a szellemi egység és közösség természetes központjává a kisebbségi helyzetben élő magyarság számára is. Viszont ez az a kötelesség, amit a történelmi idő mindenekfelett elébe szabott.

A kisebbségi magyarság sorsa külsőleg más. Neki ezidőszerint alkalmazkodnia kell annak az államnak életformáihoz, amelybe belekapcsoltatott. Hogy ott, ahol élnie kell, anyagi exisztenciájában mennyire képes fennmaradni, a saját életerején kívül nagymértékben függ a magyarországi magyarság belső értékétől és külső magatartásától egyaránt. Ez ma, a huszonnegyedik óra utolsó perceiben végtelenül fontos és megszívlelendő igazság. De ami mindennél főbb, a nyelv, hit, kultúra, lelki személyiség és jellem, vagyis az örök magyarság megtarthatása is ezen az új magyar gondolkozáson fordul meg, egyszerre itt és ott.

Lehetséges egy olyan magyar szellemi egység, melyhez a széttagolt nemzet egyes részei mind sajátos színeket és értékeket adnak s ez végeredményben termékeny és tisztelt valóság lehet egész Európa számára, a béke és együttműködés tényezője a nemzetek között. De minden külső egység dacára is meg volna pecsételve a magyarság sorsa, ha ez a belső egysége létre nem jönne s mind hatékonyabbá nem teljesednék.

Voltak az európai kultúrának teremtő korszakai, mikor közmeggyőződés és a legfoghatóbb valóság volt az a hit, hogy a külső életformákat, a gazdasági, politikai, jogi organizációkat és intézményeket a szellem teremti meg magának. Ennélfogva a szellem egysége, tisztasága és szabadsága mindennél fontosabb. Ma Európában talán egy nemzet se hisz ebben. Ezért lehet azt mondani, hogy a régi Európa meghalt. De az igazság azért él. És ha a magyar nemzet ezt az igazságot a magáévá tenné s rá tudná építeni új életének programmját, az emberiség életének új fejezetéhez ő lehetne az ékes iniciálé.