Tétel adatlapja

CÍMLAP

Komáromi Csipkés György

A magyar nyelv magyarázata

TARTALOM, ELŐSZÓ



Tartalom

Előszó

A magyar nyelv magyarázata
A szerző ajánlása a nemes és nemzetes férfiúnak, Kémeri Látrán Boldizsár úrnak
Előszó az Olvasóhoz
A könyvek fejezeteinek mutatója
Bevezetés. A magyar nyelv természetéről általában és betűiről
Első könyv. A névszóról
Második könyv. Az igékről
Harmadik könyv. A partikulákról

Jegyzetek
Források
Felhasznált irodalom


Előszó

A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadásában immár a negyedik korai magyar grammatika jelenik meg. Sylvester János (1539/1989), Szenczi Molnár Albert (1610/2004) és Pereszlényi Pál (1682/2006) után Komáromi Csipkés György munkáját is magyar fordításban veheti kézbe az olvasó. A két másik 17. századi munkához hasonlóan ezt is két nyelven tesszük közzé: a fordítás mellett ott áll a grammatika fakszimiléje is.

Komáromi Csipkés Györgyöt elsősorban nagyhatású teológusként, bibliafordítóként, a debreceni kollégium tudós tanáraként tartjuk számon. Pedig fontos grammatikusi működése is: magyar grammatikájával egyidőben írt egy héber nyelvtant is (erről alább lesz szó), 1664-ben pedig egy alapfokú angol nyelvkönyvet, ami az első, magyar szerző által írt angol nyelvtan. Az Anglicvm Spicilegiummal az angol és a magyar református egyház közötti kapcsolatokat kívánta erősíteni, címe szerint ez a munka is "az angol nyelv és írás megtanulásához, olvasásához és megértéséhez" kívánt segítséget adni. Hegedűs József (1992-1998) megállapítása szerint azonban Komáromi angoltudása hiányos volt, az alig 50 oldalas munka pedig túl rövid, tévedésekkel teli, nem a lényegi vonásokat tárgyalta, így valódi nyelvtanításra kevéssé volt alkalmas.

Komáromi magyar nyelvtana, a Hungaria Illustrata kevés figyelmet kapott eddig. Grammatikairodalmunkban nincs folytatása, a kutatásból is kiesett, a róla szóló szakirodalom is kevés. A XIX. században Toldy Ferenc (1864) és Imre Sándor (1865) rövid értékelése után Jancsó Benedek elemezte részletesen. A mai kor olvasói pedig a fogyatkozó latintudás miatt szinte kizárólag Szathmári István alapvető nyelvtudomány-történeti munkájából (1968) tájékozódhatnak. A feldolgozatlanság egyik oka feltehetően az, hogy a Hungaria Illustrata zavarba ejtően más, mint a többi korai grammatika, például a névragozási rendszer leírásában, az igék felosztásában, az igeragozási paradigmákban. Nem is annyira a végeredmény tér el, mint inkább az oda vezető út, a meghatározás teljesen más kiindulású (olykor meghökkentően modern) elvei. Komáromi grammatikája igazából elvei és módszerei miatt figyelemre méltó.


  
×