Előszó

Az MTA Pedagógiai Bizottsága, a Debreceni Egyetem Neveléstudományok Intézete, az MTA Debreceni Területi Szakbizottsága és a Magyar Pedagógiai Társaság 2009. szeptember 18-19-én rendezte meg Debrecenben az Interdiszciplináris pedagógia, tanárok, értelmiségiek (VI. Kiss Árpád Emlékkonferencia) elnevezésű tudományos tanácskozását.

A konferencia az 1999-ben útjára bocsátott konferencia-sorozat alapgondolatát folytatta. Szerette volna elérni, hogy ez a rendezvény is Kiss Árpád (egyben kiváló kortársai és az egész történelmi korszak) szellemi hagyatékát, "egy európai értelemben művelt és fogant pedagógiá"-t, a neveléstudomány lehetőleg teljes interdiszciplináris kapcsolatrendszerébe ágyazva ápolja.

A konferenciasorozat természetes és magától értetődő következménye volt annak, hogy a Kossuth Lajos Tudományegyetemen létrejött a Kiss Árpád Emlékszoba és Archívum és kirajzolódtak a kutatásban az első megoldandó feladatok. Ez a helyzet vezetett el egy rendszeres konferencia-sorozat elképzeléséhez, miközben majdnem ugyanekkora szerepet játszott a tervezésben az a feltételezés is, hogy a pedagógiai kutatást végző tudósok és tanárok számára nem lesz közömbös egy rendszeres új fórum megnyílása sem. Mindezek mellett akkor már javában folyt a poszt-szocialista rendszerváltás, és - éppen még nem ilyen név alatt - maga a globalizációs folyamat is. E két utóbb említett folyamat a bizonyosság határáig erősítette azt a feltételezést, hogy az iskolarendszer és a pedagógia ebben a történelmi-társadalmi helyzetben különleges kihívások elé néz majd.

Immár a tizenegyedik év távlatából visszapillantva a mérleg közel áll az egyértelműséghez: a különleges történelmi kihívások valóban megjelentek, miközben az adekvát válaszok nem álltak össze egységes és koherens cselekvési sorrá. A tudás, az oktatás és a pedagógia forradalma (egy régi szófordulattal élve: "technikai okokból") elmaradt, a világtörténelmi vonat elsüvített Magyarország mellett.

A Kiss Árpád Emlékkonferenciák sorozata az 1999. augusztus 26 és 28 között megrendezett Interdiszciplináris pedagógia elnevezésű tudományos tanácskozással indult. Befogadó jellegű, integratív konferencia került megrendezésre, amelyben a rendező intézmények és személyiségek a jelenlegi pedagógiai kutatás és gyakorlat elviekben teljes problematikáját szerették volna a konferencia tárgyává tenni.

A sorozat második konferenciáját az immár nevet változtatott Debreceni Egyetemen az eredeti elképzelések töretlen folytatásának tekintették a szervező intézmények és személyiségek, koncepciójukban a jövőre nézve elkerülhetetlen strukturális változásokkal járó tudás- és információs társadalom súlypontját emelték ki különös hangsúllyal (Interdiszciplináris pedagógia és a tudás társadalma, 2001 november 9-10.).

Ugyanezen alapelképzeléssel összefüggésében következett el 2003 november 7-8-án Debrecenben az Interdiszciplináris pedagógia és az elvárások forradalma című III. Kiss Árpád Emlékkonferencia, amely az "élet" és az "iskola" kapcsolatának napjainkban a retorika letűnt szóvirágának tűnő viszonyát próbálta meg újra értelmezni. Az iskolát körülvevő feltételrendszer ugrásszerű komplexebbé válásával, eszközrendszerének helyenként drámai megromlásával az iskolára nehezedő elvárások egyértelmű, ha éppen nem egyenesen határtalan növekedése áll szemben. A jelen helyzetnek ez a paradoxonja a pedagógiai kutatás összes irányzatában érzékelhető és a III. Kiss Árpád konferencia számos előadásában is megjelent.

Az "elvárások forradalmá"-nak emelkedett megnevezése a kezdetektől magába foglalta a finanszírozás teljes problémáját is. Ezért 2005. november 4-5-én Debrecenben a rendező intézmények és személyiségek a IV. Kiss Árpád Emlékkonferenciát az Interdiszciplináris pedagógia és az oktatás finanszírozása címmel hirdették és rendezték meg. A "gazdaság" és az "oktatás" kapcsolata a közbeszéd kiapadhatatlan témája. Ha rákérdezünk (ahogy a IV. Kiss Árpád Emlékkonferencia szerette volna) a nyelvi alakzat mögötti tartalmakra, átfogó, komplex és minden társadalmi szereplő számára meghatározó kihívások nagy sorával szembesülünk. Az oktatás finanszírozásának problémái sokszorosan függtek össze a gazdasági dimenzió önállói dilemmáival, de a gazdasági szereplőknek az oktatás piacára való behatolásával is, miközben a PISA-jelentések keltette pánikhangulat és a Bolognai Folyamat már azt is jelezte, hogy az oktatás piacáért folytatott elsősorban taktikai jellegű gazdasági, s csak jóval kisebb mértékben szakmai indíttatású harc túllépi az államhatárokat és nemzetközi dimenziókat ölt. Mint minden korábbi rendezvény, a IV. Kiss Árpád Emlékkonferencia sem csak az aktuális pedagógiai kutatás és gyakorlat minél teljesebb problematikáját szerette volna tárgyává tenni, hanem széleskörű, élő fórumot is kínált a pedagógiai kutatóknak és a kutatásban érdekelt gyakorló pedagógusoknak.

Az V. Kiss Árpád Emlékkonferencia ugyancsak abból indult ki, hogy a globalizáció, a posztindusztrializmus és a társadalmi esélyegyenlőtlenségeket kiegyenlíteni hivatott, változó szerepű állam új társadalmi közeget teremtettek, sőt teremtenek is. Ebben a közegben a tanárok és az értelmiségi szerep lehetséges viszonyainak egy sor új, "finomabb" változata is szerephez juthat: a társadalmi szerepek, társadalmi médiumok új mozzanatai, a szereplők új érdekviszonyai, a megfogalmazott elvárások esetlegesen valóságszegény jellege, a hosszú- de sokszor már a középtávú stratégiák hiánya, az iskolát körülvevő szellemi és szociológiai közeg megváltozása, sőt, az értelmiség univerzális meghatározásainak gyors átalakulása és sorolhatnánk még tovább is az okokat.

A 2009-es, VI. Emlékkonferencia az "abszolút pedagógust", illetve az "abszolút pedagógiát", állította a szakmai diskurzusok középpontjába. Tanítók, tanárok és mesterek (akár nagy "M"-mel!) számos okból válhatnak értelmiségiekké, de ugyanezt az utat önként, szabad elhatározásukból fordítva is sokan teszik meg: kiváló értelmiségiek, alkotók gyakran választják önként a pedagógia médiumát alkotó munkájuk igazi terepéül. Mivel az "abszolút" pedagógus-probléma szűkebb a teljes értelmiségtörténeti problematikánál, az Emlékkonferencia a huszadik század olyan pedagógusi életműveivel is foglalkozni kívánt, amelyekben a tanáregyéniségek alkotó értelmiségi teljesítménnyel is rendelkeznek. Az előadók is igyekeztek megfelelni ennek az elvárásnak, éppen ezért számos önálló szellemi produkciót előállító kutatóval, pedagógusegyéniséggel találkozhattak az érdeklődők.

A 2011-es évet megelőző évtizedekben a világ felsőoktatása jó néhány átalakuláson ment keresztül. Számos (mint utólag gyakran nyilvánvalóvá vált) egymásnak diametrálisan ellentmondó szervezési, szerkezeti és finanszírozási változás reformálta működését. Többször értékelték át a tudás alap-paradigmáit, többször fogalmazták újjá a társadalom elvárásait is. Hol a fiatalok munkanélkülisége elleni egyedül hatékony parkoló pályaként határozta meg önmagát, hol a kiválóság címeiért való versengést írta zászlajára. Miközben a leépítések és elbocsátások Damoklész-kardja lebegett a felsőoktatás feje fölött, a piac igényeire való hivatkozással rendszeresen változtatták az adminisztratív elvárásokat is. Ezen komplex feltételrendszer vizsgálatára a 2011-es VII. Emlékkonferencia a felsőoktatás szélesen értelmezett problémakörét választotta vezető témájául "Interdiszciplináris pedagógia és a felsőoktatás alakváltozásai" címmel.

A konferencia előadásait, az eddigi Kiss Árpád Emlékkonferenciák során követett eljáráshoz hasonlóan, ismét összefoglaló kötetben jelentetjük meg.

Debrecen - Budapest, 2012. október