Előszó

Tsétsi Jánosnak magyarul most először megjelenő munkája sajátos helyet foglal el a régi magyar helyesírási és nyelvtanirodalomban. Legegyedibb vonását talán megjelenési körülményei jelentik: Páriz Pápai Ferenc latin-magyar szótárának mellékleteként jelent meg 1708-ban. Mivel e szótárnak a 18. század folyamán új meg új kiadásaival találkozhatott az akkori olvasóközönség (így az 1767-ben Bod Péter által közreadott változattal, amelynek magyar-latin része német értelmezésekkel is bővült), elmondható, hogy Tsétsi rövid, de magvas munkája a szótár terjedése révén az olvasók aránylag széles köréhez eljuthatott.

Ugyanakkor Tsétsi János életművének más elemei is hozzájárultak ahhoz, hogy helyesírási és nyelvtani elvei tágabb körben is hassanak. Életútjának (1650-1708) számos állomása közül kiemelkednek hollandiai tanulmányévei (1682-1685), amikor Utrechtben Misztótfalusi Miklós mellett részt vett a megjobbított Károli-Biblia, az "Aranyas Biblia" munkálataiban (Amszterdam, 1685). Hazatérése után 1686-tól egészen haláláig a sárospataki kollégium tanára és igazgatója volt, osztozva iskolájával annak küzdelmes vándoréletében. Emellett a nyomdászattal kapcsolatos korábbi tapasztalatait itthon is kamatoztatta: közreműködött a Páriz Pápai szótár sajtó alá rendezésében és korrektori munkálataiban, s felügyelője volt a nevezetes lőcsei Brewer- nyomdának, amely e szótárt megjelentette. E munkálatok közben érte a halál; helyesírási-grammatikai munkáját a szótárhoz csatolták, fia, ifj. Tsétsi János kiadásában. Az életpálya fenti két iránya (hosszú tanári pályafutás egyfelől, közvetlen könyvkiadási tapasztalatok másfelől) egyaránt előmozdíthatta a nyelvről való gondolkodást, s megérlelhette benne azt az elhatározást, hogy helyesírási alapelveit (amelyeket a gyakorlatban már korábban is követett és terjesztett) írásban is rögzítse.

...