Előszó

A Fővárosi Módszertani Gyermekvédelmi Szakszolgálat 2009. szeptemberétől működteti a Speciális Ellátás Módszertani Munkacsoportját. Meghatározó munkamódja a Szakmai Fórum, amely egyszerre konzultációs lehetőség, tapasztalatcsere, ismeretszerzés az országban kialakult gyakorlatokról és nem utolsósorban a speciális ellátás terepén dolgozók szakmai közösségi életének korábban hiányzó színtere.

Az elmúlt időben hét fórumra és tizenkét szakmai műhelymegbeszélésre került sor. A résztvevők egyre jobban megismerték egymást és a csoport "működni kezdett" a formális és az informális csoportjellemzők dinamikájával. Miért tartjuk szükségesnek ezt kiemelni?

A történeti hűséghez tartozik, hogy a speciális szükséglettel és ellátással foglalkozóknak szakszolgálatunk kezdeményezésére (de korántsem aktív szerepvállalással), a fenntartó Fővárosi Önkormányzat határozott támogatásával több alkalommal igyekeztünk létrehívni munkaközösséget, műhelyt. Sajnos ezek a szerveződések tiszavirág életűnek bizonyultak. Nem sikerült a szerteágazó intézményi érdekeket, a megközelítések sokféleségét, a résztvevők szakmai különállóságát felülíró és programadó közös gondolkodásba egyesíteni szakmai erősségeiket. Ez volt a közelmúlt. Még korábban, a 80-as évek második felében működött a fővárosban az un. félzárt intézményeknek és a probléma iránt érzékeny szélesebb szakmai közönségnek egy munkaközössége, amit néhány emblematikus személyiség irányított. (A téma irodalmában a legtöbb publikáció ebben az időszakban született.)

A speciális ellátás munkacsoportja két éves aktív működésével bizonyította, hogy lehetséges az újjászületés, lehetséges az érdekfüggések legalább átmeneti meghaladása, a közös gondolkodás és cselekvés. A munkacsoport a szakmai problémák lajstromozását követően tematizálta feladatait, pontosan leírta a kulcsproblémákat és konszenzuson alapuló javaslatokat fogalmazott meg a jogalkotás, a szűkebben vett gyermekvédelmi szakma és az egyes társszakmák diszciplinák nélkülözhetetlen együttműködésére vonatkozóan. A módszertani kiadványban reményeink szerint sikerült összegezni az eddigi eredményeket, s egyben kijelölni a továbbhaladás irányait. A jövőben mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a munkacsoport megőrizze életképességét és a szakma számára nélkülözhetetlen módszertani ajánlásokat készítsen.

Most pedig (vissza)élve a lehetőséggel, hogy az előszó írása ürügyén néhány, a szakmai fórummal nem egyeztetett meglátásomat megosszam a szakmai érdeklődőkkel, a következőket ajánlom szíves figyelmükbe.

A speciális szükségletű gyermekek (fiatalok) eltérő mértékben ugyan de a legsérültebb, a legkiszolgáltatottabb, a legrosszabb érdekérvényesítő képességű gyerekeink, speciális szükségletük alapja rendszerint egy BNO kóddal leírható betegség. Gyógyulásuk, rehabilitációjuk, reszocializációjuk prognózisa nem ritkán igen rossz. Ezért terápiájuknak, integrált vagy szegregált elhelyezésüknek a jelenleginél individualizáltabbnak kell lennie. Azaz nagyon fontosak az intézmények szakmai programjai, működési feltételeik optimalizálása és sok más fontos szempont is akkor, ha ezek képesek az ellátottak egyedi szükségleteire mint szakmai kihívásokra választ adni. A speciális ellátásnak nem biztos, hogy döntően csak totális rezsimű vagy ahhoz erősen közelítő intézményekben van létjogosultsága. A gyermek egyedi szükségleteire tervezett projektek az intézmény szakembereinek támogatásával de nem intézményes keretek között nemzetközi tapasztalat szerint működőképesek.

Köszönettel és őszinte elismeréssel tartozunk a munkacsoport valamennyi aktívan dolgozó résztvevőjének és vezetőjüknek. Eredményeik bíztatóak, együttműködési készségük és elhivatottságuk a speciális szükségletű gyermekek "gyógyítására" példaértékű.

Molnár László