Előszó

Léteznek történelmi archetípusok? S hasonlítanak egymáshoz?

A történelem ismétli önmagát?

Feleségem rémült hangon telefonált:

- Siess haza, kedves!... Rohanj!... Ne kérdezz!... Gyere!!!...

- Baj van?

Lecsapta a kagylót. Rohantam haza. Lihegve léptem a lépcsőházba, s már ott mindent megértettem. Postaládánkon jókora fekete horogkereszt és egy sárga csillag éktelenkedett.

S még vagy öt postaládán ugyanúgy!

Szomorúan vánszorogtam föl a lépcsőn. Magyar vagyok és vallásos! Magyar hívő zsidó! Ez még most is, még mindig baj!? - merült fel bennem a kérdés, s őseinkre gondoltam. Közben csendben elmormoltam a Smát.

Vége lett a szolgaságnak! A zsidók elmenekültek Egyiptomból. Megkapták a Tórát, de negyven évig várniuk kellett, hogy Kánaánba bemehessenek. A nép lázongott, s az első adandó alkalommal aranyborjút öntöttek, s újra a régi egyiptomi bálványokat imádták.

Jobb volt a régi?

Egyiptomban nehéz volt a munka, de volt fedél a fejük felett, kaptak enni és inni.

Most a sivatagban kell élni, vándorolni, s Kánaánba csak akkor mehetnek be, ha a húsz és hatvan év közötti hadra fogható korosztály helyére új, erős nemzedék nő fel, akik majd elfoglalhatják az Ígéret földjét.

Akiknek Egyiptom már nem jelent semmit!

Vége a szolgaságnak! Micsoda öröm, eufória! A szovjetek - oroszok és más népek - kivonultak, s a közép-kelet-európai birodalmak szabaddá váltak. Előttünk állt a feladat, hogy új, önálló, élhető: magántulajdont, hitet és a származást tisztelő, élhető társadalmat építsünk.

S az Ígéret földje közben egyre messzebbre kerül, s elérhetetlenné válik? Az emberek aranyborjút öntenek, s régen használt szimbólumok kultuszát keltik életre? Miközben úgy rázzák le magukról a közterhek viselését, mint ázott kutya szőréről az esőt?

Régen! Ó! Más volt minden. S sóhajtanak. Szabadok nem voltunk, igaz! De dolgozhattunk, fedél volt a fejük fölött, volt mit ennünk és innunk.

S most mindenhez messzebbre kerültünk, mint valaha?

Megérkezés Kánaán földjére elérhetetlenné válik?... Új nemzedékeknek kell felnőni, hogy bevezessék a népet az Ígéret földjére?

Ó, Örökkévaló! Áldd meg ezt a kis országot, ezt a sokat szenvedett népet!

Polgár Ernő