
CÍMLAP
Kertész Árpád
Kertész József (1837-1895)
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZ
ELŐSZÓ A MÁSODIK KIADÁSHOZ
NÉHAI LOVAG FALK ZSIGMOND ÉS RÁKOSI JENŐ VISSZAEMLÉKEZŐ SORAI KERTÉSZ JÓZSEFRŐL
BEVEZETÉS
I. KERTÉSZ JÓZSEF SZÁRMAZÁSA, IFJUKORA, NYOMDÁSZPÁLYÁJA A NYOMDA MEGALAPITÁSÁIG
II. CSALÁDALAPITÁS
III. A NYOMDA MEGALAPITÁSA
IV. A NYOMDA FELLENDÜLÉSE
V. NYOMDÁSZTESTÜLETI MŰKÖDÉS
VI. AZ UJ NYOMDA MEGALAPITÁSA
VII. KERTÉSZ JÓZSEF HALÁLA
VIII. KERTÉSZ JÓZSEF HALÁLÁTÓL NAPJAINKIG
IX. MELLÉKLETEK
Előszó
Kertész József életének és működésének vázolása a célja a következő
lapoknak. Már több mint egy évtizede, hogy ez a gondolat agyamban
megfogamzott: annak most, nyomdánk megalapitásának ötvenedik évfordulója
alkalmával felelek meg.
Éreztem a feladat nehézségét. Nyomdánk könyveiben és levelezéseiben foglalt
adatok sok tekintetben kiegészitésre szorultak, a mely kiegészitést sajnos,
a rendelkezésemre álló művek, folyóiratok és a kartársak adatai sem tudták
teljességében nyujtani. A főnehézséget az okozta, hogy minden a
vállalatunkra vagy annak megalapitójára vonatkozó sor leirásánál az az
önvád hangzott fülembe, hogy elfogult szemmel nézem az eseményeket s
nagyobb fontosságot tulajdonitok nyomdánknak és annak multjának, mint a
mellyel bir. Ez az oka, hogy igyekeztem teljesen kiküszöbölni minden
érzelmi mozzanatot és igyekeztem a legnagyobb mértékben tárgyilagos lenni.
De könnyen érhet az a szemrehányás is, hogy tulságos részletességgel irtam
le nyomdánk történetét. Nem tiltakozom ezen vád ellen; eredetileg nem is
szándékoztam azt ilyen sok adat felsorolásával bőviteni. Azonban munkám
folyamán, midőn a mult század 60-as éveinek nyomdászatáról már megjelent
műveket tanulmányoztam, láttam, hogy milyen kis anyaggal rendelkezik az,
aki az akkori idők hű képét óhajtja nyerni, miért is sok, esetleg
lényegtelennek látszó adat felvételét sem tartottam feleslegesnek, hogy a
nyomdánkra vonatkozó adatok közlésével hozzájáruljak a magyarországi
nyomdászat történetének teljesebbé tételéhez.
...
Ha nemesen gondolkodó embereket, kik ugyan nem folyhattak be a lángész
erejével a világ eseményeinek irányitásába, sem pedig tudományukkal a
tudomány valamelyik szakát ki nem bővitették, hanem akik polgári
foglalkozásukban tartós, nagy terjedelmü és jótékony működést folytattak,
nemcsak azok ünneplik, a kik ismerték, hanem emlékük méltó arra, hogy az
utókor részére megőriztessék: ugy megérdemli az a nemes férfiu is, kinek
emlékének ezeket a lapokat szenteltem, hogy emléke maradandó legyen.
Budapesten, 1913 január havában.
KERTÉSZ ÁRPÁD